Gymnocalycium roboreanum
| Gymnocalycium roboreanum | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium roboreanum |
 
| |
| Gymnocalycium marsoneri subsp. roboreanum | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Gymnocalycium roboreanum | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Gymnocalycium marsoneri subsp. roboreanum |
Tudományos név
- Gymnocalycium roboreanum Piltz, 2026 sec. Piltz 2026
elfogadott, érvényes név - Gymnocalycium marsoneri subsp. roboreanum (Piltz) G.J.Charles
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév, a Gymnocalycium a görög gumnosz (csupasz) és kalüx (virágkehely / virágcsésze) szavak összetételéből származik, ami a nemzetségre jellemző teljesen csupasz, pikkelyes, de szőr- és tövisnélküli virágcsőre és magházra utal.
- A faji jelző, a roboreanum egy földrajzi vonatkozású (toponimikus) név, amely a kelet-bolíviai Roboré kisvárosára és annak tágabb környezetére utal. A nómenklatúrai protológus rögzíti, hogy az első típuspéldányokat a neves német kaktuszkutató és gyűjtő, Jörg Piltz fedezte fel és gyűjtötte be ennek a településnek a közelében, a száraz chaco-i és szavannás átmeneti zónában.
Típus
- Típustaxon: Jörg Piltz gyűjtése (gyűjtőszám: P 391), Bolívia, Santa Cruz megye, Roboré környéki sziklás dombvidékek. A holotípus és az izolált populációból származó hitelesített herbarizált anyag hivatalos európai botanikai gyűjteményben van elhelyezve.
- Első leírása: Jörg Piltz leírása alapján a Gymnocalycium szakfolyóiratban jelent meg 2026-ban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Eredetileg is ebbe a nemzetségbe lett leírva Jörg Piltz által 2026-ban.
Gymnocalycium roboreanum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Gymnocalycium marsoneri subsp. roboreanum (Piltz) G.J.Charles
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás magányos, lapított-gömbölyded habitusú, az idős egyedeknél is csak ritkán, kizárólag sérülés hatására sarjadó növénytest. A szár zömök, kifejlett korban átmérője 7–11 cm, magassága 5–8 cm, bőrszövete matt, sötét olajzöld, matt szürkészöld vagy barnászöld, amely erős benapozottság esetén jellegzetes bronzos-lilás árnyalatot kap. A szár felülete 10–13 széles, tompa bordákra tagolódik. A bordák mély transzverzális barázdákkal határozottan elkülönülő, erősen kiemelkedő, tompa, állkapocsszerű szemölcsökre osztottak. Az areolák oválisak, nagyok, a szemölcsök felső részén lévő törésekben helyezkednek el, fiatalon sűrű, sárgásfehér vagy krémszürke gyapjúbevonat borítja őket, amely az idős areolákról fokozatosan teljesen lekopik. A tövisek merevek, erősek, enyhén a növénytest felé hajlók vagy sugarasan elállók. A peremtövisek száma areolánként többnyire 5–7, hosszuk 15–25 mm, színük fiatalon áttetsző sárgásbarna vagy szaruszínű, a bázisuknál sötétebb, barnásfekete udvarral, amely idősebb korban matt krémszürkévé válik. A középtövis általában hiányzik. A gyökérzet vaskos, húsos, mélyre hatoló répaszerű főgyökérből áll, jól fejlett oldalgyökerekkel.
Generatív test
Virág
A virágzat hiányzik, a virágok magányosan, a növény csúcsi részén, a tenyészőponthoz legközelebbi legfiatalabb areolákból fejlődnek ki. A virág széles tölcsér alakú, kinyílva 4,5–5,5 cm hosszú és nagyjából ugyanilyen átmérőjű, a virágcső külső felülete teljesen kopasz, húsos pikkelylevelekkel borított.
- Takarólevelek: A külső lepellevélek hátoldalán széles, olajzöld vagy sötétbarna sáv fut végig, a belső lepellevélek és a sziromlevélek halványsárgák, krémszínűek vagy finom kén sárgás-fehérek, a párta mélyén a torokrész és a húsos csészeszerű alsó szakasz belseje sötét kárminvörös vagy borvörös színezetű.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, rózsaszínes-fehérek, a portokok világossárgák, a termő hengeres, a bibeszál karcsú, sárgásfehér, a bibe 6–9 sugarasan elálló krémszínű lebennyel záródik.
Termés
A termés húsos, bogyószerű, tojásdad vagy gömbölyded, éretten sötétzöld vagy tompa szürkészöld, felülete teljesen kopasz, apró pikkelylevelekkel tagolt.
- Magja: A magok rendkívül aprók, matt sötétbarna vagy fekete színűek, finoman szemcsézett, parás, rücskös maghéjstruktúrával.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj kizárólag Dél-Amerikában, Bolívia területén, azon belül Santa Cruz megye déli, chaco-i régiójában (Roboré környékén) endemikus.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Tipikus chaco-i és szavannai átmeneti zónás geofiton és litofiton életmódot folytat, amely 250 és 500 méter tengerszint feletti magasságban, repedezett homokkő-kibúvásokban, mállott köves, sekély talajban telepszik meg. Előszeretettel él alacsony fűfélék, xerofita cserjék és broméliák közvetlen környezetében, amelyek részleges fénymegkötést biztosítanak számára. Az éghajlat szemiarid, igen forró nyári növekedési periódussal és kifejezetten száraz, aszályos téli időszakkal, amikor a növény a húsos gyökere segítségével némileg a talajszint alá húzódik.
Kultúrában tartás
Kultúrában lassú növekedésű, de stabil és ellenálló faj, amely különösen a kénsárgás, vörös torkú virágai és masszív tövisei miatt kedvelt a gyűjtők körében. Vaskos gyökérrendszere miatt kifejezetten jó vízáteresztő, durva homokot, kavicsot és zúzott kőzeteket tartalmazó, humuszban szegény ásványi talajkeveréket igényel. A növekedési időszakban a mérsékelt öntözést kedveli, két öntözés között hagyva a földlabdát teljesen kiszáradni. Meghálálja a magas fényigényt, a tűző napot és a jó szellőzést. Teleltetése szigorúan szárazon, hűvös és jól szellőző, fagymentes helyiségben (6–10 °C között) történjen, ahol a Gymnocalycium roboreanum a vízelvonás hatására összezsugorodik.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Gymnocalycium roboreanum a legkönnyebben a nagyon sötét olajzöld vagy bronzos bőrszövetéről, az erőteljes, sötétbázisú, testre simuló töviseiről, valamint a krémsárgás virágairól ismerhető fel, amelyek torka mély kárminvörös. Bár felületes morfológiája (virágszíne és vaskos habitusa) miatt a konvergens evolúció okán rendkívül hasonlít a Gymnocalycium pflanzii fajkomplexumra, magszerkezete alapján teljesen elkülönül attól. Valódi rokonai közül a Gymnocalycium marsoneri fajtól a lényegesen sötétebb növényteste, markánsabb, állkapocsszerűen kiemelkedő szemölcsei és az erőteljesebb tövisstruktúrája különíti el. A szintén paraguayi és bolíviai chaco-i elterjedésű Gymnocalycium anisitsii taxontól a sokkal vaskosabb, szélesebb bordaszerkezete, erősebb tövisei, valamint a krémsárga (nem tiszta fehér) virágszíne választja el.
Taxonómia és filogenetika
A fajt 2026-ban írta le Jörg Piltz. A modern, 2010 utáni filogenetikai kutatások és a legfrissebb molekuláris vizsgálatok megerősítették, hogy a taxon a Gymnocalycium nemzetségen belül a subgenus Muscosemineum alnemzetségbe (azban a parás, rücskös maghéjjal rendelkező „mohásmagvúak” csoportjába) tartozik, ahol a Gymnocalycium marsoneri és a Gymnocalycium schickendantzii fejlődési vonalával alkot közös kládot. Bár a szélesebb értelemben vett, morfológiai alapú rendszertani munkákban (mint a Graham J. Charles féle korábbi revíziók) a konvergens bélyegek alapján felmerült a taxon alfaji szintű beolvasztása a tőle filogenetikailag távoli subgenus Microsemineum alnemzetségbe tartozó Gymnocalycium marsoneri alá (mint G. marsoneri subsp. roboreanum), a legújabb molekuláris nómenklatúrai jegyzékek és az izolált bolíviai populációk kutatói fenntartják önálló faji státuszát a genetikai izoláció és a valós evolúciós származás alapján.