Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium bayrianum

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 25., 10:39-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium bayrianum Till ex Till & Amerhauser, 1987 sec. Till & Amerhauser (1987) | synonym = Gymnocalycium bayrianum Till, 1967 nom. inval.}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Gymnocalycium'' ógörög szóösszetétel, csupaszcsészét jelent, a ''gumnosz'' (meztelen, csupasz) és ''kalüx'' (kehely) szavakból származik, jellemezve a virágcső, a magház és a magház alatti r…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gymnocalycium bayrianum

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium bayrianum
Google képek Bing képek
Gymnocalycium bayrianum

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Gymnocalycium bayrianum
Rendszertani besorolás
Faj Gymnocalycium bayrianum

Tudományos név

  • Gymnocalycium bayrianum Till ex Till & Amerhauser, 1987 sec. Till & Amerhauser (1987)
    elfogadott, érvényes név
  • Gymnocalycium bayrianum Till, 1967 nom. inval.
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Gymnocalycium ógörög szóösszetétel, csupaszcsészét jelent, a gumnosz (meztelen, csupasz) és kalüx (kehely) szavakból származik, jellemezve a virágcső, a magház és a magház alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltát.
  • A fajnév, a bayrianum Alfred Bayr (1905–1976) kiváló növényismerőnek, a linzi bank igazgatójának, az Osztrák Kaktuszbarátok Egyesülete (GÖK) elnökének állít emléket.
Gymnocalycium bayrianum képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium bayrianum szinonimái

  • Gymnocalycium spegazzinii subsp. bayrianum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Látványos növény, általában magános, kissé lapított-gömbölyded testtel (hajtással), ami tompa, kicsit szürkés-kékes középzöld, néha a napsütéstől (a betacián felhalmozódás miatt) enyhén vöröses árnyalatú, 10 cm vagy nagyobb átmérőjű (főleg kultúrában) és 4–5 cm magas. A szár felülete tompa bordákra tagolódik. Az areolákat sárgás rövid szőrzet borítja, amely később kissé megkopik és kiszürkül. Ezen legtöbbször 5 peremtövis (széltövis) fejlődik, és ritkán egy hasonló középtövis. A tövisek 35–45 mm vagy itt ezek 2,5–3 cm (néha rövidebb) hosszúak, visszahajlanak a testre, fiatalon fénylő barnák, sötétebb csúccsal, később megszürkülnek, erőteljesek, hegyesek. Valódi levél vagy levelek nem fejlődnek. A gyökérzetről a megadott forrásszöveg nem tartalmaz külön leírást.

Generatív test

Virág

A virágzat hiányzik. A virágok tölcséresek, krémfehérek, vöröses-rózsaszín torokkal, kb. 6 cm hosszúak és teljesen kinyílva 4 cm szélesek.

  • Takarólevelek: A lepellevélek (leplei) 22 mm hosszúak, krémszínűek, 8 mm szélesek; a külső lepellevélek (külső leplei) fémeszöld széles középsávval rendelkeznek, a belső lepellevélek (belső leplei) 27 mm hosszúak, 6 mm szélesek, krémfehérek kívülről (néha belülről is) fénylő vöröses halvány sávval és alappal.
  • Ivarlevelek: A porzók sárgák, a porzószálak (porzószála) fehéres, a legfelsők túlérnek a virágcsövön; a termő feletti bibe 11 ágra oszlik, sárgászöld, jóval rövidebb, mint a leghosszabb porzók, a bibeszál alatti nektárkamrája szűk, az alján kiszélesedik.

Termés

A forrásszöveg nem tartalmaz részletes leírást a termés húsos részeiről.

  • Magja: A magvai barnák, aprók (0,8–1 mm), kissé megnyúltak, gömbölydedek, a köldök ovális, a felülete érdes-gödörkés.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína északi részén, Tucuman tartományban (Salta tartomány határához közel).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A Medina-hegyen (Monte Medina) 1000–1500 m magasságban él. Alacsony cserjés (Larrea, Prosopis), néhol pázsitfűfélékkel fedett sziklás, köves felszíneken fordul elő.

Kultúrában tartás

Ma már nem ritka gyűjteményekben és magról nem nehéz felnevelni, bár frissen kikelt magoncai, mivel aprók, elég törékenyek. A vetést gyakran szellőztessük, s ha sűrűn keltek, egy részüket pár hónap után tűzdeljük át, árnyékolva neveljük. Fényigényesebb faj, mint a többi Gymnocalycium, mégis kissé árnyékoljuk az ivarérett egyedeket is és folyamatosan szellőztessük őket, így nyár elejétől a végéig több periódusban viríthatnak. Nem önbeporzó faj, fajazonos kölcsönös összeporzást igényel, ha magot akarunk nyerni tőle. Talajuk enyhén savanyú, jó vízáteresztő, közepes tápanyag- és magasabb ásványianyag-tartalmú lehet, amelyet a Florasca B talaj, folyami homok és sóder egyenlő arányú keverékével és kb. 10% összetört gránit vagy andezit hozzáadásával érhetünk el. Nyáron 1–2 hetente öntözzük, talajuk kiszáradása után, télen (októbertől márciusig) tartsuk szárazon 5–10 °C-on.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Kicsit a Gymnocalycium cardenasianum-ra emlékeztet. Rövidebb és kevesebb tövisű egyedei is vannak, amelyek bizonyítják a faj változékonyságát. Viszonylag közeli rokonságban áll a Gymnocalycium spegazzinii fajjal.

Taxonómia és filogenetika

Hans Till (T. Hill) 1967-ben írta le, de leírása hiányos (nom. inval.) volt, ezért több más fajjal 1987-ben az érvényesítés érdekében ki kellett egészítenie. Hans Till 2003-ban kiadott rendszerében a subgenus Microsemineum alnemzetség, sectio Microsemineum szekció, subsectio Microsemineum alszekció, series Mostiana sorozatába tartozik. Franz Buxbaum (1968) a series Sagliones sorozatba, míg Bohumil Schütz (Schutz 1986) rendszerében a subgenus Microsemineum alnemzetség sectio Loricata szekciójába sorolja.

Szerzők és forrás