Lithops werneri

Lithops werneri
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Lithops
Faj	Lithops werneri

Tudományos név

• Lithops werneri Schwantes & Jacobsen, Cactus and Succulent Journal of Great Britain 13(13): 69 (1951)
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög lithos (kő) és opsis (megjelenés, kinézet) szavakból származik, jelentése „kőhöz hasonló”.
• A werneri fajnév Werner Triebner német gyűjtő előtt tiszteleg, aki Wilhelm Triebner fia volt.

Lithops werneri képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

A fajnak nincsenek ismert szinonimái.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Levélpár

A nemzetség egyik legkisebb termetű faja. A levélpár zömök, felülnézetben ovális-kerek alakú, körülbelül 15 × 20 mm méretű, oldalnézetben erősen domború.

A felszín fényes és szabálytalanul barázdált. A kiemelkedő részek halvány okkeres, szürkészöld árnyalatúak, míg a mélyedésekben sötétebb zöldes, vöröses vagy bronzos vonalak és pettyek találhatók. A mintázat egyedenként rendkívül változatos lehet: egyes növényeken madártollszerű, másokon elágazó faágakra emlékeztető rajzolat figyelhető meg.

Az ablakterület a mélyedésekben helyezkedik el, lehet egészen keskeny vagy kisebb foltokká szélesedő.

Gyökérzet

Dúsan elágazó főgyökérrendszert fejleszt, amely lehetővé teszi a rövid ideig rendelkezésre álló nedvesség gyors hasznosítását.

Generatív test

Virág

Virágai sárgák, viszonylag kicsik, kevés sziromlevélből állnak és határozottan illatosak. Egyes példányok öntermékenyülésre is képesek.

Termés

Termése öt- vagy hatrekeszű toktermés.

• Magja: Magjai világosbarnák, szögletesek, kis csőrrel ellátottak. Méretük átlagosan 0,6–0,65 mm.

Gyűjtőszámok

A fajhoz tartozó ismert Cole-gyűjtőszám:

• C188

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Namíbia endemikus faja. Mindössze egyetlen ismert természetes előfordulása található az Erongo-hegységben, Usakostól mintegy 25 km-rel észak–északnyugatra.

Élőhely: Egy rendkívül kis kiterjedésű, durva homokkal borított területen él. Az élőhely különlegessége, hogy a közvetlen közelében található, látszólag azonos adottságú homokfoltokban sem fordul elő. A faj rendkívül szűk elterjedése a Lithops nemzetség egyik legérdekesebb biogeográfiai rejtélye.

Werner Triebner és később Harry Hall beszámolói szerint a teljes ismert populáció egy átlagos nappali méretéhez hasonló kiterjedésű területre korlátozódik. A környező alkalmasnak tűnő élőhelyek ellenére a faj nem terjedt tovább, aminek oka mindmáig ismeretlen.

Kultúrában tartás

A faj laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődik a legjobban. Semleges vagy enyhén savanyú kémhatású földkeverékben eredményesen nevelhető.

Tavasztól őszig napos helyet igényel, télen pedig világos körülmények között célszerű tartani. A megfelelő fényellátás elősegíti a kompakt növekedést, a szép mintázat kialakulását és a virágzást.

A téli nyugalmi időszakban körülbelül 10 °C az ideális hőmérséklet, míg a vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet kedvező.

A teljesen száraz téli pihenőidőszak után március végétől fokozatosan lehet megkezdeni az öntözést. Először havi, majd kéthetenkénti, később heti öntözés is alkalmazható az időjárási körülményektől függően. Ősszel az öntözések gyakoriságát fokozatosan csökkenteni kell, de a virágzás végéig a növény még igényel némi nedvességet.

Szaporítása elsősorban magvetéssel történik. A tőosztás ugyan lehetséges, de a korlátozott sarjképzés és az utódok szabálytalan fejlődése miatt ritkán alkalmazzák.

Magvetés

A vetést célszerű tavasszal, áprilisban, vagy ősszel, szeptemberben elvégezni. A magok fényben csíráznak a legeredményesebben, 15–25 °C között ingadozó hőmérsékleten és állandó nedvesség mellett.

A vetőközeget ajánlott finomra rostálni, majd földnedves állapotban, lezárt edényben mintegy 110 °C-on egy órán keresztül sterilizálni. A magokat a felszínre kell vetni, enyhén a talajhoz nyomni, esetleg nagyon vékony, 1–2 mm szemcseméretű mosott kavicsréteggel takarni.

A vetés előtti gombaölő szeres csávázás és a forralt vízzel történő nedvesítés növeli a csírázás biztonságát.

A magok rendszerint öt nap elteltével kezdenek csírázni, és két héten belül a többségük kikel. Ezt követően a rendszeres nedvesítés mellett fokozatos szellőztetés szükséges. A magoncok körülbelül egy hónap alatt alkalmazkodnak a szabad levegőhöz.

A növények általában a vetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.

Egyéb

Werner Triebner a fajt a nemzetség legkisebb tagjának tartotta, ami a leírás idején helytálló megállapítás volt. Azóta azonban a hasonló méretű Lithops dinteri subsp. frederici és Lithops coleorum is ismertté vált.

Érdekes módon mindhárom taxon rendkívül kis kiterjedésű, elszigetelt élőhelyről ismert. Lithops werneri emellett a legtöbb Lithops-fajnál valamivel több nedvességet igényel.

Szerzők és forrás

• Szöveg: Szabó László
• Kép: Szabó László
• Lektorálta: Gedeon Tamás

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 162. kártya