Ugrás a tartalomhoz

Kategória:Copiapoeae

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. július 5., 00:45-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Copiapoeae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Copiapoeae

Tudományos név

  • Copiapoeae Doweld, Sukkulenty 4(1-2): 47 (2002).
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A Copiapoeae nemzetségcsoport elnevezése a típusnemzetség, a Copiapoa nevéből származik. A nemzetségnevet a Chile északi részén található Copiapó városa és a környező tartomány után képezték, amely a növények egyik fő elterjedési centruma. Ehhez a földrajzi alapú nemzetségnévhez kapcsolódik a növényrendszertani szabályok szerint a tribusz rangját jelölő -eae végződés.

Típus

  • Copiapoa Salm-Dyck; Chile partvidéke és az Atacama-sivatag.
  • Első leírása: Sukkulenty 4(1-2): 47 (2002).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alexander Borissovitch Doweld 2002.
Copiapoa képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Copiapoinae Doweld

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A tribuszba tartozó növények szárazföldi, gömbös vagy rövid oszlopos formájú, magányos vagy csoportokat, párnákat alkotó cserjék. A szárak nem szegmentáltak. Egyes fajok sajátos geofiton életmódot folytatnak, amelyeknél nagy, föld alatti raktározó gyökér vagy gyökérzet (húsos gumó) fejlődik ki, miközben a felszíni szár kisméretű marad, és szárazság vagy legelés hatására akár le is válhat a föld alatti részekről. Kifejezett levél vagy funkcionális levelek nincsenek, a fotoszintézist a szár végzi. A bordák és az azokon elhelyezkedő areolák gyapjasak vagy nemezesek, amelyekből erőteljes tövisek (valamint esetenként középtövis és peremtövis) fejlődhetnek.

Generatív test

Virág

A virág vagy a csúcs közelében tömegesen megjelenő csoportosulás nappali nyílású. A virágok uralkodóan sárga árnyalatúak, ritkábban rózsaszínesek. A perikarpellum felülete és annak pikkelyei teljesen csupaszok, nincsenek rajtuk szőrök vagy tövisek.

  • Takarólevelek: A virágzatot alkotó virág külső részén a csésze szerkezetét mutató pikkelyek csupaszok, a párta köreit alkotó sziromlevél és lepellevél csegelyek (mind a külső lepellevél, mind a belső lepellevél körök) többnyire tiszta sárgák vagy krémszínűek.
  • Ivarlevelek: A termő alsó állású, a vastag bibeszál tetején szétterülő bibe a virág centrumában található, amelyet a finom porzószálak és a rajtuk ülő sárga portokok sűrű koszorúja vesz körül.

Termés

A termések éréskor kiszáradnak (szárazzá válnak) és a csúcsukon, felül fedélszerűen felnyílnak a magvak kiszóródásához.

  • Magja: A magok feketék, fényesek vagy finoman szemcsézett felületűek, nagy hilum-mikropiláris régióval rendelkeznek.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A nemzetségcsoport tagjai kizárólag Chile középső és északi partvidékén, az Atacama-sivatag nyugati peremén, valamint a parti kordillerák vonulatain endemikusak.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, szinte csapadékmentes sivatagi környezetben élnek, ahol a fő vízforrást a csendes-óceáni partvidék felől beáramló hajnali ködök (camanchaca) jelentik. Életmódjukat tekintve tipikus xerofita szukkulensek, a szárazabb területeken tökéletes geofiton alkalmazkodással.

Kultúrában tartás

A növények a kultúrában rendkívül lassú növekedésűek. Kiváló vízáteresztő, szigorúan ásványi alapú (homok, pumix, zúzott kő) talajt igényelnek. A túlöntözésre és a pangó vízre rendkívül érzékenyek, különösen a répagyökerű geofiton fajok. Teljes napfényt és jó légáramlást igényelnek, télen pedig teljesen száraz, hűvös (körülbelül 5–10 °C-os) tartást igényelnek a rothadás elkerülése érdekében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoeae legfőbb megkülönböztető bélyege a tenyészőcsúcs környékén fejlődő, teljesen csupasz perikarpellumú, többnyire sárga virágzat, valamint az érett állapotban száraz, felül kupakkal nyíló termés. Bár külsőleg (habitusra) hasonlíthatnak a Notocacteae vagy Eriosyce csoportok tagjaira, a csupasz virágalap és a sajátos termésfelnyílás, valamint az atacamai elterjedés jól elkülöníti őket.

Szukkulens taxonok

A Copiapoeae egy monotypikus nemzetségcsoport, amely kizárólag a Copiapoa nemzetséget (beleértve a korábbi Pilocopiapoa-t) foglalja magában. Evolúciósan és földrajzilag egyaránt rendkívül izolált kládot alkotnak a család tagjai között.

Taxonómia és filogenetika

Ennek a mintegy 30 fajt számláló nemzetségnek a filogenetikai helyzete hosszú ideig vitatott volt. Feltehetően az általános növekedési forma és a csúcs közelében megjelenő sárga virágok túlsúlya miatt a Copiapoa nemzetséget hagyományosan a Notocacteae nemzetségcsoportba sorolták (Franz Buxbaum, 1958, 1974; Wilhelm Barthlott & David Richard Hunt, 1993; Edward Frederick Anderson, 2001, 2005; David Richard Hunt et al., 2006). Azonban minden újkori molekuláris vizsgálat (Reto Nyffeler, 2002; Alejandro Bárcenas et al., 2011; Héctor Manuel Hernández-Hernández et al., 2011, 2014; Xian-Guo Wang et al., 2019) egyetért abban, hogy ez a korábbi besorolás téves volt.

Egyes elemzésekben a Copiapoa az összes többi Cactoideae testvércsoportjaként jelenik meg, másokban pedig a Cacteae nélküli Cactoideae testvércsoportjaként (pl. Xian-Guo Wang et al., 2019). Reto Nyffeler és Urs Eggli (2010) éppen ezért besorolhatatlan, „árva” taxonként kezelték a csoportot. Jurriaan M. de Vos és munkatársai (2025) a legújabb genomikai adatok alapján önálló, monotypikus nemzetségcsoportként határozzák meg, hangsúlyozva izolált, sajátos evolúciós helyzetét az alcsaládon belül, amely a kladogramok szerint a Lymanbensonieae tribusszal áll közelebbi rokonságban.

Isabel Larridon és munkatársai (2015) elvégezték a nemzetség első részletes molekuláris filogenetikai vizsgálatát három plasztid DNS-markert (rpl32-trnL, trnH-psbA és ycf1) használva, kombinálva geo-hivatkozott előfordulási és éghajlati adatokkal. A vizsgálat megerősítette a tribusz és a nemzetség szigorú monofíliáját. Mivel a statisztikailag alátámasztott belső alcsoportok nem illeszkedtek a korábbi alnemzetségi felosztásokhoz, a szerzők új alnemzetségi rendszert dolgoztak ki négy szekcióval és két alszekcióval, amelyben 32 fajt és 5 alfajt határoztak meg. Isabel Larridon és munkatársai (2018) később populációgenetikai és elterjedési modellezési kutatásokkal egészítették ki a taxonómiai hátteret, amelyeket Pablo Guerrero (2021) is áttekintett.

Kladogram

└─ Cactaceae
   :
   └─ Cactoideae s.l.
      ├─ Blossfeldioideae
      └─ Cactoideae s.s.
          ├─ N
          │  ├─ Lymanbensonieae
          │  │  ├─ Calymmanthium
          │  │  └─ Lymanbensonia (részben Acanthorhipsalis)
          │  └─ Copiapoeae
          │      └─ Copiapoa (beleértve a Pilocopiapoa-t)
          └─ Cacteae
             :

Forrás

Alkategóriák

Ennek a kategóriának csak egyetlen alkategóriája van.