Kategória:Copiapoeae
| Copiapoeae | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Copiapoeae |
Tudományos név
- Copiapoeae Doweld, Sukkulenty 4(1-2): 47 (2002).
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Copiapoeae nemzetségcsoport elnevezése a típusnemzetség, a Copiapoa nevéből származik. A nemzetségnevet a Chile északi részén található Copiapó városa és a környező tartomány után képezték, amely a növények egyik fő elterjedési centruma. Ehhez a földrajzi alapú nemzetségnévhez kapcsolódik a növényrendszertani szabályok szerint a tribusz rangját jelölő -eae végződés.
Típus
- Copiapoa Salm-Dyck; Chile partvidéke és az Atacama-sivatag.
- Első leírása: Sukkulenty 4(1-2): 47 (2002).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Alexander Borissovitch Doweld 2002.
Copiapoa képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Copiapoinae Doweld
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A tribuszba tartozó növények szárazföldi, gömbös vagy rövid oszlopos formájú, magányos vagy csoportokat, párnákat alkotó cserjék. A szárak nem szegmentáltak. Egyes fajok sajátos geofiton életmódot folytatnak, amelyeknél nagy, föld alatti raktározó gyökér vagy gyökérzet (húsos gumó) fejlődik ki, miközben a felszíni szár kisméretű marad, és szárazság vagy legelés hatására akár le is válhat a föld alatti részekről. Kifejezett levél vagy funkcionális levelek nincsenek, a fotoszintézist a szár végzi. A bordák és az azokon elhelyezkedő areolák gyapjasak vagy nemezesek, amelyekből erőteljes tövisek (valamint esetenként középtövis és peremtövis) fejlődhetnek.
Generatív test
Virág
A virág vagy a csúcs közelében tömegesen megjelenő csoportosulás nappali nyílású. A virágok uralkodóan sárga árnyalatúak, ritkábban rózsaszínesek. A perikarpellum felülete és annak pikkelyei teljesen csupaszok, nincsenek rajtuk szőrök vagy tövisek.
- Takarólevelek: A virágzatot alkotó virág külső részén a csésze szerkezetét mutató pikkelyek csupaszok, a párta köreit alkotó sziromlevél és lepellevél csegelyek (mind a külső lepellevél, mind a belső lepellevél körök) többnyire tiszta sárgák vagy krémszínűek.
- Ivarlevelek: A termő alsó állású, a vastag bibeszál tetején szétterülő bibe a virág centrumában található, amelyet a finom porzószálak és a rajtuk ülő sárga portokok sűrű koszorúja vesz körül.
Termés
A termések éréskor kiszáradnak (szárazzá válnak) és a csúcsukon, felül fedélszerűen felnyílnak a magvak kiszóródásához.
- Magja: A magok feketék, fényesek vagy finoman szemcsézett felületűek, nagy hilum-mikropiláris régióval rendelkeznek.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A nemzetségcsoport tagjai kizárólag Chile középső és északi partvidékén, az Atacama-sivatag nyugati peremén, valamint a parti kordillerák vonulatain endemikusak.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, szinte csapadékmentes sivatagi környezetben élnek, ahol a fő vízforrást a csendes-óceáni partvidék felől beáramló hajnali ködök (camanchaca) jelentik. Életmódjukat tekintve tipikus xerofita szukkulensek, a szárazabb területeken tökéletes geofiton alkalmazkodással.
Kultúrában tartás
A növények a kultúrában rendkívül lassú növekedésűek. Kiváló vízáteresztő, szigorúan ásványi alapú (homok, pumix, zúzott kő) talajt igényelnek. A túlöntözésre és a pangó vízre rendkívül érzékenyek, különösen a répagyökerű geofiton fajok. Teljes napfényt és jó légáramlást igényelnek, télen pedig teljesen száraz, hűvös (körülbelül 5–10 °C-os) tartást igényelnek a rothadás elkerülése érdekében.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Copiapoeae legfőbb megkülönböztető bélyege a tenyészőcsúcs környékén fejlődő, teljesen csupasz perikarpellumú, többnyire sárga virágzat, valamint az érett állapotban száraz, felül kupakkal nyíló termés. Bár külsőleg (habitusra) hasonlíthatnak a Notocacteae vagy Eriosyce csoportok tagjaira, a csupasz virágalap és a sajátos termésfelnyílás, valamint az atacamai elterjedés jól elkülöníti őket.
Szukkulens taxonok
A Copiapoeae egy monotypikus nemzetségcsoport, amely kizárólag a Copiapoa nemzetséget (beleértve a korábbi Pilocopiapoa-t) foglalja magában. Evolúciósan és földrajzilag egyaránt rendkívül izolált kládot alkotnak a család tagjai között.
Taxonómia és filogenetika
Ennek a mintegy 30 fajt számláló nemzetségnek a filogenetikai helyzete hosszú ideig vitatott volt. Feltehetően az általános növekedési forma és a csúcs közelében megjelenő sárga virágok túlsúlya miatt a Copiapoa nemzetséget hagyományosan a Notocacteae nemzetségcsoportba sorolták (Franz Buxbaum, 1958, 1974; Wilhelm Barthlott & David Richard Hunt, 1993; Edward Frederick Anderson, 2001, 2005; David Richard Hunt et al., 2006). Azonban minden újkori molekuláris vizsgálat (Reto Nyffeler, 2002; Alejandro Bárcenas et al., 2011; Héctor Manuel Hernández-Hernández et al., 2011, 2014; Xian-Guo Wang et al., 2019) egyetért abban, hogy ez a korábbi besorolás téves volt.
Egyes elemzésekben a Copiapoa az összes többi Cactoideae testvércsoportjaként jelenik meg, másokban pedig a Cacteae nélküli Cactoideae testvércsoportjaként (pl. Xian-Guo Wang et al., 2019). Reto Nyffeler és Urs Eggli (2010) éppen ezért besorolhatatlan, „árva” taxonként kezelték a csoportot. Jurriaan M. de Vos és munkatársai (2025) a legújabb genomikai adatok alapján önálló, monotypikus nemzetségcsoportként határozzák meg, hangsúlyozva izolált, sajátos evolúciós helyzetét az alcsaládon belül, amely a kladogramok szerint a Lymanbensonieae tribusszal áll közelebbi rokonságban.
Isabel Larridon és munkatársai (2015) elvégezték a nemzetség első részletes molekuláris filogenetikai vizsgálatát három plasztid DNS-markert (rpl32-trnL, trnH-psbA és ycf1) használva, kombinálva geo-hivatkozott előfordulási és éghajlati adatokkal. A vizsgálat megerősítette a tribusz és a nemzetség szigorú monofíliáját. Mivel a statisztikailag alátámasztott belső alcsoportok nem illeszkedtek a korábbi alnemzetségi felosztásokhoz, a szerzők új alnemzetségi rendszert dolgoztak ki négy szekcióval és két alszekcióval, amelyben 32 fajt és 5 alfajt határoztak meg. Isabel Larridon és munkatársai (2018) később populációgenetikai és elterjedési modellezési kutatásokkal egészítették ki a taxonómiai hátteret, amelyeket Pablo Guerrero (2021) is áttekintett.
Kladogram
└─ Cactaceae
:
└─ Cactoideae s.l.
├─ Blossfeldioideae
└─ Cactoideae s.s.
├─ N
│ ├─ Lymanbensonieae
│ │ ├─ Calymmanthium
│ │ └─ Lymanbensonia (részben Acanthorhipsalis)
│ └─ Copiapoeae
│ └─ Copiapoa (beleértve a Pilocopiapoa-t)
└─ Cacteae
: