Kalanchoe luciae
| Kalanchoe luciae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Saxifragales |
| Család | Crassulaceae |
| Alcsalád | Sempervivoideae |
| Nemzetség- csoport |
Kalanchoeae |
| Nemzetség | Kalanchoe |
| Faj | Kalanchoe luciae |
 
| |
Tudományos név
- Kalanchoe luciae Raym.-Hamet, 1862
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Kalanchoe nemzetségnév valószínűleg egy kínai kifejezés latinizált alakjából ered.
- A luciae faji epitetont Raymond-Hamet adta a fajnak Lucy d'Andrade tiszteletére.
Típus
- Kalanchoe luciae
- Első leírása: Raymond-Hamet írta le először 1908-ban a Bull. Herb. Boissier sorozatában.
Kalanchoe luciae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény egy vaskos, felálló, többnyire elágazásmentes pozsgás hajtásrendszert fejleszt, amely elérheti a 0,5–1,5 méteres magasságot is virágzáskor. A szár hengeres, húsos, és sűrű fehéres-szürkés viaszos réteggel borított. A széles, lapos, fordított tojásdad vagy lapát alakú levelek sűrű tőrózsát alkotnak, majd a szár mentén felfelé haladva keresztben átellenesen helyezkednek el. A levelek lekerekített csúcsúak, szürkészöld színűek, azonban intenzív napsütés és hűvös éjszakák hatására a teljes felületük vagy a levelek széles szegélye drámai, izzó élénkvörös, bordó vagy bíborvörös színezetet kap. A növény rögzítését és tápanyagfelvételét egy fásodó, erőteljes rostos gyökérzet biztosítja, amelynek dús gyökértömege hatékonyan hasznosítja a felszíni nedvességet.
Generatív test
Virág
A faj monokarpikus életmenetű, azaz a többéves tőrózsa a virágzást követően elpusztul. A hosszú szár végén egy hatalmas, megnyúlt, tömött, hengeres vagy keskeny bugás virágzat jelenik meg. A kicsi, cső alakú, sárgászöld vagy fehéres-zöldes virág nem vagy alig rendelkezik illattal, felületét finom viaszos porréteg fedi.
- Takarólevelek: A csésze kicsi, négycimpájú, a zöldes-sárgás párta csővé forrt, amelynek végén a négy lekerekített vagy tompa sziromlevél (vagy lepellevél, illetve belső lepellevél és külső lepellevél) kissé szétterül vagy visszahajlik.
- Ivarlevelek: A porzószálak a pártacső belső falához rögzülnek, a sárga portokok többnyire a torkolat szintjében helyezkednek el. A termő négy különálló termőlevélből áll, a bibeszál viszonylag rövid, a bibe pontszerű csúcsban végződik.
Termés
A termés négyesével elhelyezkedő száraz, hártyás falú tüszőtermés-csoport, amely éréskor felhasad.
- Magja: Számos mikroszkopikus méretű, hosszúkás, barna mag fejlődik benne, melyeket a szél hord szét.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Dél-afrikai Köztársaság (különösen a keleti és északi tartományokban), Maligne, Szváziföld, Zimbabwe.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás domboldalakon, kvarcit vagy gránit kibúvásokon, száraz szavannákon és bozótosokban él. Kiválóan alkalmazkodott a kitett, száraz körülményekhez, ahol gyakran sziklalakó litofiton vagy sekély talajon élő pozsgás karakterű növényként alkot populációkat.
Kultúrában tartás
A Kalanchoe luciae rendkívül népszerű dísznövény a látványos levélszíneződése miatt. Sikeres neveléséhez elengedhetetlen a durva szemcsés, jó vízáteresztő ásványi talaj és a maximális direkt napfény biztosítása – utóbbi hiányában a levelek zöldek maradnak és a hajtás megnyúlik. Fagytól védve, minimális téli öntözéssel tartandó.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A növényt a kertészetekben szinte szisztematikusan összetévesztik a Kalanchoe thyrsiflora fajjal. A legfőbb különbség az, hogy a Kalanchoe luciae levelek felülete sokkal intenzívebben és kiterjedtebben vörösödik, a virágai sárgászöldek vagy fehéresek, és nem vagy alig illatosak. Ezzel szemben a Kalanchoe thyrsiflora virágai határozottan krémsárgák és intenzíven, édeskésen illatosak, míg leveleinek csak a legszélső éle kap vöröses árnyalatot.