Parodia magnifica

Parodia magnifica
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Parodia
Faj	Parodia magnifica

Tudományos név

Parodia magnifica (F.Ritter) F.H.Brandt, Frankf. Kakt.-Freund 3(1): 6. 1982 sec. Anceschi & Magli 2018
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév Domingo Parodi (1823–1890) olasz származású gyógyszerész és botanikus nevét őrzi, aki Paraguayban, Montevideóban, majd 1878-tól Argentínában (Buenos Aires) élt és növényeket gyűjtött.
A fajnév (magnifica) latin eredetű szó, jelentése: pompás, fénylő, tündöklő, nagyszerű, fenséges. A név a növény különösen elegáns megjelenésére utal.

Típuspéldány

Első leírása: Eriocactus magnificus F.Ritter, Succulenta 45(4): 50. (1966).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: F.H. Brandt (1982).

A(z) Parodia magnifica szinonimái

≡ Eriocactus magnificus, ≡ Notocactus magnificus, ≡ Notocactus magnificus, ≡ Eriocephala magnifica

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A hajtás fiatalon gömb alakú, később megnyúlik. Az idősebb példányok elérhetik a 18 cm átmérőt és a 25–30 cm-es magasságot. Színe hamvas kékeszöld.

Virágzóképes koráig rendszerint magánosan fejlődik, később kisebb-nagyobb mértékben sarjad. Sarjhajtásait többnyire a tövénél fejleszti, de időnként a meglévő hajtások oldalán is megjelenhetnek.

Bordák

A bordák száma 11–15. Háromszög keresztmetszetűek, szélesek, egyenes lefutásúak, élük keskeny, magasságuk mintegy 2,5 cm.

Areolák

Az areolák megnyúltak, fehér vagy sárgás színű filccel borítottak. A bordák élén gyakran összefüggő filcsávot alkotnak.

Tövisek

Peremtövis: 15–25 db, hajszálvékony, törékeny, 5–8 mm hosszú. A hajtástól kissé elállnak.
Középtövis: 12–15 db, 10–20 mm hosszú, aranysárga, hajlékony. Ezek is kissé elállnak a hajtástól.

Generatív test

Virág

A virágok a fiatal csúcsi areolákból fejlődnek. Mintegy 4 cm hosszúak és hasonló átmérőjűek.

Színe: sárga.
Porzószálak és portokok: sárgák.
Bibeszál: világossárga.
Bibeágak: sárgásfehérek.

Termés

A termés gömb alakú, barna, sűrű filccel borított, és az alapjánál nyílik fel.

Magja: kb. 1 mm átmérőjű, barnásvörös.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília, Rio Grande do Sul állam.

Élőhely, éghajlat, életmód: A faj Rio Grande do Sul vulkanikus eredetű, gyér növényzetű domboldalain fordul elő, gyakran szinte közvetlenül az alapkőzet repedéseiben gyökerezve. Az éghajlat az év nagy részében meleg és csapadékos, az éves csapadékmennyiség eléri az 1000 mm-t. A rövid téli időszak viszonylag száraz és hűvös, a hajnali hőmérséklet időnként fagypont közelébe süllyedhet.

Kultúrában tartás

A rövid ideig tartó alacsony hőmérsékletet károsodás nélkül elviseli, azonban ha hosszabb ideig 10 °C alatti hőmérsékleten tartjuk, hajtásán maradandó barna foltok alakulhatnak ki, amelyek csökkentik a növény díszítőértékét.

Természetes élőhelyén a csapadékmentes időszak mindössze két hónapig tart. Hazai körülmények között célszerű a téli nyugalmi időszakot a lehető legrövidebbre fogni, mivel a túl hosszú száraz periódus a gyökérzet károsodását okozhatja.

Kifejezetten savanyú kémhatású, jó vízáteresztő talajt igényel. A vegetációs időszakban rendszeres és bőséges öntözést kíván, ugyanakkor pangó vízben nem tartható.

Magyarországi körülmények között teljes napsütésben is sikeresen nevelhető. Virágzása rendszerint a nyári hónapokra esik. Szépen fejlett példányai virágzás nélkül is a gyűjtemények leglátványosabb növényei közé tartoznak.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj könnyen felismerhető hamvas kékeszöld epidermiszéről, széles bordáiról, aranysárga töviseiről és nagy, élénksárga virágairól. Idősebb korban rendszerint kisebb telepeket képez.

Taxonómia és filogenetika

Megjegyzés
A fajt Friedrich Ritter 1966-ban Eriocactus magnificus néven írta le. Még ugyanabban az évben a Notocactus nemzetségbe is áthelyezték, majd F. H. Brandt 1982-ben a Parodia nemzetségbe sorolta.

A jelenleg elfogadott név: Parodia magnifica (F.Ritter) F.H.Brandt, Frankf. Kakt.-Freund 3(1): 6. 1982, sec. Anceschi & Magli 2018.

A modern rendszertani feldolgozások a korábbi Notocactus és Eriocactus nemzetségeket a Parodia nemzetség részének tekintik, ezért ma ez a név használatos a nemzetközi szakirodalomban.

Egyéb

A faj hosszú ideje az egyik legkedveltebb dél-brazil kaktusz a gyűjtők körében. Jellegzetes hamvas kékeszöld színe és szabályos bordázata miatt virágzás nélkül is rendkívül dekoratív növény.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán (1.), Bodor János (2.)
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen), Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 382. kártya