Senecio crassissimus
| Senecio crassissimus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Klád | Asterids |
| Klád | Campanulids |
| Rend | Asterales |
| Család | Asteraceae |
| Alcsalád | Asteroideae |
| Nemzetség- csoport |
Senecioneae |
| Alnemzetség-csoport | Senecioninae |
| Nemzetség | Senecio |
| Faj | Senecio crassissimus |
 
| |
Tudományos név
- Senecio crassissimus Humbert, 1923 sec. Humbert (1923)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin senex (öregember, aggastyán) szóból származik, ami a virágzat elnyílása után megjelenő, az öregemberek ősz hajára vagy kopasz fejére emlékeztető fehér, pelyhes bóbitára (pappus) utal. Ezt a klasszikus elnevezést már a korai füveskönyvek és Carl von Linné alapvető művei is rögzítették.
- A specifikus jelző, a crassissimus a latin crassus (vastag, húsos) melléknév középfokú vagy felsőfokú alakja, jelentése „legvastagabb” vagy „rendkívül vastag”. Ezzel a névválasztással a fajt leíró Henri Humbert a növény rendkívül erőteljes, pozsgás, húsos és merev levélzetére, valamint vastag szárára utalt az eredeti protológusban, amelyet a Biodiversity Heritage Library (BHL) és a Plants of the World Online (POWO) történeti nómenklatúrai bejegyzései is alátámasztanak.
Típus
- Senecio crassissimus Humbert; gyűjtő: Henri Humbert, gyűjtőhely: Madagaszkár déli része, sziklás gyepek, 1923; őrizve a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum (P) herbarizált gyűjteményében.
- Első leírása: Szerző: Henri Humbert, megjelent: Comtes Rendus Hebdomadaires des Séances de l'Académie des Sciences, Paris, 1923.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Eredetileg is ebben a nemzetségben leírt faj (Henri Humbert, 1923).
Senecio crassissimus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Örökzöld, felálló növekedésű, erősen fásodó alapú pozsgás cserje, amely a kultúrában és a természetben 60–80 cm-es magasságot ér el. A szár vastag, hengeres, sima felületű, húsos, az idősebb részeken szürkésbarna kéreggel borított, míg a fiatalabb, aktívan növekvő hajtás lila vagy hamvas szürkéskék árnyalatú. A levelek merevek, felfelé állóak, élükre fordítottak (vertikális elrendeződésűek), húsosak és lapítottak. A levél alakja obovát vagy lándzsás, 5–10 cm hosszú és 2–4 cm széles. A levelek felszíne jellegzetes viaszos réteggel (pruina) borított, ami ezüstös, hamvas szürkészöld színt ad nekik, míg a levelek éle és csúcsa intenzív, éles lila vagy bíborszínű szegéllyel díszített. A gyökérzet vastag, húsos rögzítő- és felszívó gyökerekből áll, amelyek jól tűrik a sziklás talaj kiszáradását.
Generatív test
Virág
A virágzat egy hosszú, akár 30–50 cm magasra is megnyúló, laza, elágazó bogernyő (fészekvirágzati összetétel), amely a hajtás csúcsán fejlődik ki a nyár folyamán. Minden egyes fészek alakú virág kicsi, átmérője 1–1,5 cm.
- Takarólevelek: A külső fészekpikkelyekből álló csésze (involucrum) zöldeslila, henger alakú, míg a valódi párta hiányzik (nyelves virágai nincsenek), a fészket alkotó köldök- vagy csöves sziromlevél vagy lepellevél (pontosabban a belső lepellevél) élénksárga színű, amelyek sűrűn egymás mellett helyezkednek el.
- Ivarlevelek: A porzószálak vékonyak, a portokok sárgák és összenőttek, a termő alsó állású, a bibeszál karcsú, a kétágú sárga bibe jól kinyúlik a virágokból a megporzás idején.
Termés
Bóbítás szemtermés (szpszelasz), amelynél a száraz mag tetején fehér, pelyhes szőrszálakból álló bóbita található.
- Magja: Hosszúkás, apró, barna vagy feketés színű szél által terjedő magvak.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Madagaszkár szigetének déli és délnyugati része.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
- Meredek, száraz, nyílt sziklás lejtőkön és gránitkibúvásokon él.
- Gyakran xerofita bozótosok és száraz növénytársulások tagja.
- Kifejezetten szubtrópusi, száraz vagy félsivatagi éghajlati viszonyokhoz alkalmazkodott, ahol a csapadék ritka és időszakos.
- Kiváló fényvisszaverő képességgel rendelkező geofiton és részben szukkulens életmódot mutat a száraz időszakok túlélésére.
Kultúrában tartás
A Senecio crassissimus rendkívül kedvelt, dekoratív és könnyen nevelhető növény a szukkulensgyűjteményekben. Jó vízáteresztő képességű, homokkal, pumicával vagy perlittel kevert talajt igényel. Fényigénye rendkívül kifejezett: a legszebb lila levélszéleket és az ezüstös színt kizárólag direkt, teljes napfényben fejleszti ki. Ablakpárkányon vagy nyáron szabadban tartható. Mérsékelt öntözést igényel, a talajának két öntözés között teljesen ki kell száradnia, a téli pihenőidőszakban pedig szinte teljesen szárazon kell tartani. Nem fagytűrő, télen minimálisan 10 °C feletti, világos helyen kell teleltetni. Nagyon könnyen szaporítható szárdugványokkal, amelyeket a levágás után néhány napig hagyni kell beszáradni a kiültetés előtt.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Könnyen felismerhető és elkülöníthető más Senecio fajoktól a függőlegesen álló, kés pengéjére emlékeztető, éles lila szegéllyel ellátott levelei alapján. Néha felületesen összetéveszthető bizonyos Crassula vagy Kalanchoe fajokkal, azonban a fészekvirágzata és a levelek speciális, élükre fordított állása azonnal megkülönbözteti azoktól.
Taxonómia és filogenetika
A faj az Asteraceae (fészkesvirágzatúak) családjába, a Asteroideae alcsaládba és a Senecioneae nemzetségcsoportba tartozik. A 2010 utáni filogenetikai kutatások és molekuláris vizsgálatok kimutatták, hogy a hatalmas méretű, polifiletikus Senecio nemzetség madagaszkári szukkulens tagjai egy jól elkülöníthető evolúciós vonalat képviselnek, és szoros rokonságban állnak a Kleinieae kláddal. Számos taxonómus javasolja a faj átsorolását más szukkulens nemzetségekbe, de a jelenlegi elfogadott konszenzus szerint a nemzetségen belüli státusza stabil.