Lithops naureeniae

Lithops naureeniae
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Lithops
Faj	Lithops naureeniae

Tudományos név

• Lithops naureeniae D.T.Cole, Nat. Cact. Succ. J. 35: 74 (1980).
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a görög lithos (kő) szóból származik, utalva a növény kövekre emlékeztető megjelenésére.
• A naureeniae fajnév Naureen Cole tiszteletére született. Desmond T. Cole, a Lithops nemzetség legismertebb kutatója és rendszerezője feleségéről nevezte el a fajt, aki munkájának legfontosabb segítője volt.

Fotó: Szabó László

Fotó: Agócs György

Fotó: Szabó László

Szinonimák

• Nincsenek ismert szinonimái.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Levélpár

Hajlamos kisebb-nagyobb telepeket alkotni. A levélpár felülnézetben ovális, 25–35 mm hosszú és 20–25 mm széles. Felső felülete enyhén domború, a levélhasíték mély és széles.

Színe a barnászöldtől a világos narancsosbarnáig változik. Az ablakterület jól elkülönül, nyitott, szabálytalan, körbeharapott kekszre emlékeztető szigetek tagolják. Az ablak szegélye élesen kirajzolódó, erősen tagolt.

Gyökérzet

Dúsan elágazó főgyökérrendszert fejleszt.

Generatív test

Virág

Virágai közepes méretűek, 20–25 mm átmérőjűek, sárga színűek, fehér középrésszel. Virágzása rendszerint októberben történik.

Termés

A termés 5–6 rekeszű toktermés.

• Magja: A magok barnák, gömbölydedek, apró csőrrel ellátottak, átlagosan 0,5 mm nagyságúak.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peter Vincent Bruyns fedezte fel 1976-ban a Dél-afrikai Köztársaságban, Springboktól délkeletre. Azóta is csupán ezen a környéken vált ismertté néhány kisebb természetes állománya.

Élőhely: Barnás vagy rózsaszínű gneiszalapkőzeten él.

Kultúrában tartás

A lithopsok laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődnek a legjobban. A Lithops naureeniae semleges vagy enyhén savanyú talajkeverékben eredményesen nevelhető.

Tavasztól őszig napos helyen, télen pedig világos körülmények között célszerű tartani. A megfelelő megvilágítás nemcsak a kompakt növekedéshez, hanem az őszi virágzáshoz is nélkülözhetetlen, árnyékos helyen a virágok gyakran ki sem nyílnak.

Teleltetése 10 °C körüli hőmérsékleten ajánlott. A vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet az ideális. A téli teljes szárazon tartást követően március végétől fokozatosan növelhető az öntözések gyakorisága. Kezdetben havonta egyszer, majd kéthetente, végül hetente öntözzük. Ősszel fokozatosan csökkenteni kell a vízadagokat, de a virágzás végéig a növények még igénylik a rendszeres nedvességet.

Szaporítása elsősorban magvetéssel történik. Bár tőosztással is szaporítható, a korlátozott sarjképzés és a szabálytalan alakú utódok miatt ezt ritkán alkalmazzák.

A magvetés legkedvezőbb ideje tavasszal, áprilisban, illetve ősszel, szeptemberben van. A magok fényen, 15–25 °C között váltakozó hőmérsékleten, folyamatosan nedves közegben csíráznak a legeredményesebben. A vetőközeget célszerű finomra rostálni, majd földnedves állapotban lezárt edényben, mintegy 110 °C-on egy órán át sterilizálni.

A magokat a lehűlt talaj felszínére kell vetni, enyhén a felszínbe nyomni, vagy nagyon vékony rétegben 1–2 mm szemcseméretű mosott kaviccsal takarni. A vetés előtti gombaölő szeres csávázás és a forralt vízzel történő öntözés növeli a csírázás biztonságát.

A magok rendszerint öt nap elteltével kezdenek csírázni, és a legtöbb két héten belül kikel. Ettől kezdve rendszeres szellőztetésre van szükség, amelynek során körülbelül egy hónap alatt fokozatosan hozzászoktathatók a szabad levegőhöz. A növények általában a magvetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.

Egyéb

Egységes megjelenésű faj, mindössze néhány természetes populációja ismert.

Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:

• C304

Szerzők és forrás

• Szöveg: Szabó László
• Kép: Szabó László (1. és 3. kép), Agócs György (2. kép)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 206. kártya