Lithops pseudotruncatella
| Lithops pseudotruncatella | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Aizoaceae |
| Alcsalád | Ruschioideae |
| Nemzetség- csoport |
Ruschieae |
| Nemzetség | Lithops |
| Faj | Lithops pseudotruncatella |
 
| |
Tudományos név
- Lithops pseudotruncatella (A.Berger) N.E.Br., Gard. Chron. 65: 113 (1922).
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög lithos (kő) szóból származik, utalva a növény kövekre emlékeztető megjelenésére.
- A pseudotruncatella fajnév a görög pseudo (ál-, hamis) előtagból és a truncatella névből származik. A fajt eredetileg a Mesembryanthemum truncatellum (ma Conophytum truncatellum) fajhoz hasonlónak tartották, ezért kapta az „ál-truncatellum” jelentésű nevet. A név a levélpár megkurtított, csonka hasáb alakjára utal.
Típuspéldány
- Első leírása: Alwin Berger: Mesembryanthemen und Portulacaceen, Ulmer, Stuttgart, 1908.
- A jelenlegi nemzetségbe helyezés: Nicholas Edward Brown, Gardeners' Chronicle 65. (1922).
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Levélpár
Általában egy-két levélpárból áll, csak lassan képez nagyobb telepeket. A levélpár felülnézetben ovális, kerekded vagy veséhez hasonló alakú, 25–40 mm hosszú és 20–35 mm széles.
Felső felülete többnyire sík, egyes változatoknál enyhén domború. A levélhasíték keskeny és zárt, olykor csupán a növény közepére korlátozódik.
Színe rendkívül változatos: lehet fehér, szürkésfehér, halvány rózsaszín, világos drapp, narancsos vagy bronzos árnyalatú. Felszíne sima, gyakran fényes, ritkábban enyhén érdes. Barnás, vöröses vagy szürkés pontok és vonalak díszíthetik, de mintázat nélküli egyedek is előfordulnak.
Az ablakterület rendszerint látható, bár sokszor csupán apró pontok formájában jelenik meg, sőt egyes alakokon teljesen hiányozhat.
Gyökérzet
Dúsan elágazó főgyökérrendszert fejleszt.
Generatív test
Virág
Virágai nagyok, sárga színűek. A nemzetség fajai közül az elsők között nyílnak, rendszerint késő tavasszal vagy nyár elején.
Termés
A termés gömbölyded, 5–6 rekeszű toktermés.
- Magja: A magok barnák, gömbölyded-szív alakúak, apró csőrrel ellátottak, méretük 0,6–0,9 mm.
Változatok
Lithops pseudotruncatella subsp. pseudotruncatella var. pseudotruncatella
Az alapváltozat felszíne sík vagy enyhén domború. Színe a világos szürkés-rózsaszíntől a drappos-okkeres árnyalatokig változik. Az ablakterület rendszerint jól felismerhető, legalább elszórt pontok formájában, de egyes alakokon (például az alpina formán) kiterjedt is lehet.
Felülnézetben gyakran aszimmetrikus, veséhez hasonló alakú, fiatal korban inkább kerekded. A mintázatot többnyire barnás vagy vöröses pontok és vonalak alkotják.
Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:
- C067
- C068 („alpina”)
- C070
- C099 („mundtii”)
- C100 („mundtii”)
- C263
- C264 („pallid”)
- C315
- C381 („alpina”)
Lithops pseudotruncatella subsp. pseudotruncatella var. elisabethiae
Nevét megtalálójáról, Elisabeth Schneider tiszteletére kapta.
Nagytermetű változat, amely ritkán fejleszt kettőnél több levélpárt. Felszíne vöröses-rózsaszín árnyalatú, vörös vonalakkal díszített. Az ablakterület csupán elszórt pontokból áll.
Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:
- C187
Lithops pseudotruncatella subsp. pseudotruncatella var. riehmerae
Nevét felfedezőjéről, Edith Riehmer tiszteletére kapta. A növényt eredetileg Nicholas Edward Brown lánya után Lithops edithiae néven kívánta elnevezni.
Kisebb termetű változat. Színe halvány szürkés-rózsaszín, felszínét barnás-rózsaszín vonalak díszítik. Az ablakterület elszórt pontokból áll.
Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:
- C097
Lithops pseudotruncatella subsp. archerae
Nevét felfedezőjéről, Jacoba Archer tiszteletére kapta.
Nagytermetű alfaj, amely idősebb korban többfejű telepeket alkot. Levélpárja puhább az alapalfajénál. Színe halvány szürkészöld vagy barnászöld, mintázata többnyire elmosódott, kevés vonalból és még kevesebb pontból áll. Virágai az alapalfajnál valamivel később nyílnak.
Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:
- C104
- C306
Lithops pseudotruncatella subsp. groendrayensis
Nevét lelőhelyéről, a Groendraai Farmról kapta, ahol 1957-ben Triebner fedezte fel.
Ez az alfaj különlegessége, hogy egyedei szinte mindig egyetlen levélpárból állnak, ami a nemzetségben ritka jelenség. Felszíne sík, halvány szürkésfehér színű. Ablakterülete nem látható. Felülete matt, többé-kevésbé szemcsés, olykor enyhén ráncos. Mintázata nagyon finom, elszórt sötét pontokból és rövid vonalakból áll, de teljesen mintázat nélküli egyedek is előfordulnak.
Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:
- C239
- C244
- C246 („Witkop”)
Lithops pseudotruncatella subsp. volkii
Nevét Dr. Otto Volk botanikusról, a namíbiai flóra kiváló kutatójáról kapta.
Kisebb, néhány levélpárból álló telepeket képez. Felszíne enyhén domború. Színe világos szürkés vagy kékes árnyalatú. Mintázata gyakran igen halvány vagy teljesen hiányzik, rendszerint csak az ablakterület elszórt pontjai és finom vonalai láthatók.
Fontosabb Cole-gyűjtőszámok:
- C069
Elterjedés és élőhely
Földrajzi elterjedés: A faj Namíbia déli részén fordul elő, ahol az egyes alfajok és változatok egymástól elkülönülő területeken élnek.
Élőhely: Különböző kőzettípusokhoz alkalmazkodott. Az egyes alfajok kvarcos, gneiszes vagy egyéb kemény alapkőzeteken élnek, ahol a növények színe és mintázata kiváló rejtőszínt biztosít számukra.
Kultúrában tartás
A lithopsok laza szerkezetű, kiváló vízáteresztő képességű talajban fejlődnek a legjobban. A Lithops pseudotruncatella és változatai semleges vagy enyhén savanyú talajkeverékben eredményesen nevelhetők.
Tavasztól őszig napos helyen, télen pedig világos körülmények között célszerű tartani. A megfelelő megvilágítás nemcsak a kompakt növekedéshez, hanem a rendszeres virágzáshoz is nélkülözhetetlen.
Teleltetése 10 °C körüli hőmérsékleten ajánlott. A vegetációs időszakban a 20–30 °C közötti hőmérséklet az ideális. A téli teljes szárazon tartást követően március végétől fokozatosan növelhető az öntözések gyakorisága. Kezdetben havonta egyszer, majd kéthetente, végül hetente öntözzük. Ősszel fokozatosan csökkenteni kell a vízadagokat, de a virágzás végéig a növények még igénylik a rendszeres nedvességet.
Szaporítása elsősorban magvetéssel történik. Bár tőosztással is szaporítható, a korlátozott sarjképzés és a szabálytalan alakú utódok miatt ezt ritkán alkalmazzák.
A magvetés tavasszal vagy kora ősszel a legeredményesebb. A magok fényen, 15–25 °C között váltakozó hőmérsékleten, folyamatosan nedves közegben csíráznak a legjobban. A vetőközeget célszerű sterilizálni, majd a magokat a felszínre vetni, enyhén a talajba nyomni vagy vékony kavicsréteggel takarni. A csírázás rendszerint öt napon belül megindul, és két héten belül a legtöbb mag kikel. A magoncokat fokozatos szellőztetéssel kell hozzászoktatni a szabad levegőhöz. A növények általában a vetést követő negyedik–ötödik évben virágoznak először.
Egyéb
A faj rendkívül változatos megjelenésű, ezért a természetben számos helyi forma ismert. Az egyes alfajok és változatok elkülönítésében elsősorban a levélfelszín mintázata, az ablakterület fejlettsége, a növény színe és telepképző hajlama játszik szerepet.
Szerzők és forrás
- Szöveg: Szabó László
- Kép: Szabó László
- Lektorálta és kiegészítette: Papp László
Forrás
- Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete és Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 278–279. kártya.