Copiapoa conglomerata

Copiapoa conglomerata
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Copiapoeae
Nemzetség	Copiapoa
Faj	Copiapoa conglomerata

Tudományos név

Copiapoa conglomerata (Phil.) Lembcke, 1966
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Copiapoa nemzetségnév a chilei Copiapó térségéhez kapcsolódik.
A conglomerata latin eredetű melléknév, jelentése „összetömörült”, „összecsoportosult”, és a növény erősen csoportos, sűrű párnákat alkotó növekedésére utal. A faj eredeti neve Echinocactus conglomeratus volt, amelyet Rudolf Amandus Philippi 1860-ban közölt.

Típus

Típustaxon: Echinocactus conglomeratus Phil.
Első leírása: Rudolf Amandus Philippi 1860-ban Echinocactus conglomeratus néven írta le a Flora Atacamensis 23. oldalán.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hans Lembcke 1966-ban helyezte a taxont a Copiapoa nemzetségbe Copiapoa conglomerata néven a Kakteen und andere Sukkulenten 17(2): 29–31. oldalán.
Típusprobléma: Az eredeti Echinocactus conglomeratus leírásának alkalmazása a későbbi taxonómiai értelmezésekben vitatottá vált. Helmut E. Walter 2011-ben külön tanulmányban vizsgálta újra a név azonosságát és a neotipizálás kérdését.

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

🌐

chileanendemics.rbge.org.uk

A(z) Copiapoa conglomerata szinonimái

≡ Echinocactus conglomeratus
= Copiapoa ahremephiana

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény sűrű, tömött csoportokat alkotó kaktusz. A csoportok magassága elérheti az 50 cm-t, átmérőjük pedig körülbelül 1 m lehet. Egy-egy csoportban akár 15 fej is fejlődhet. A szár kemény, világoszöld, többé-kevésbé hamvas, gömbölydedtől rövid hengeresig változó, átmérője legfeljebb 7 cm. A csúcsi rész tüskés, gyapja barnásnarancsszínű. A gyökérzet sűrűn rostos, nem gumósan megvastagodott. Levelek nem fejlődnek.

A bordák száma 15–20, kifejezettek és keskenyek, rajtuk finom bemetszések választják el egymástól a kerekded szemölcsszerű kiemelkedéseket. Az areolák kicsik, 2–3 mm átmérőjűek és kerekdedek. A fiatal areolák gyapja világos barnásnarancsszínű, később szürkévé válik.

A tövisek száma legfeljebb 8, közepes hosszúságúak, egyenesek, sugárirányban állók és tűszerűek. Fiatalon barnásnarancsszínűek, később szürkévé válnak. A 3–4 peremtövis vékonyabb és rövidebb a középtöviseknél. A 3–4 középtövis hossza legfeljebb 2,5 cm.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, legfeljebb 2,5 cm hosszú, színe világos, élénk citromsárga. A virág alsó részén viszonylag széles, pikkelyszerű murvalevelek találhatók, amelyek világos rózsaszínűek. Az axillák csupaszok. A virág pericarpiuma felül nem szűkül össze.

Takarólevelek: A lepellevelek világos, élénk citromsárgák; a külső részen viszonylag széles, világos rózsaszínű pikkelyszerű murvalevelek találhatók.
Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes morfológiai adatait a felhasznált források nem közlik.

Termés

A termés gömbölyded, halvány rózsaszínű. A pericarpium felső része nem szűkült össze.

Magja: A felhasznált források nem közölnek a mag részletes morfológiájára vonatkozó adatokat.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile északi részén, az Antofagasta régió tengerpartján, Paposótól északra, kizárólag a Quebrada Botija és Caleta Botija térségéből ismert. A faj mikroendemikus, ismert elterjedése mintegy 12 km², és az előfordulások 50–500 m tengerszint feletti magasság között helyezkednek el.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj a rendkívül száraz tengerparti sivatag lomas jellegű ködös oázisaiban él. Sziklák között, lejtőkön és hordalékos felszíneken növekszik. A terület vízellátásában a tenger felől érkező köd, a camanchaca fontos szerepet játszik. A növény a ködből származó nedvességet hasznosítja. Élőhelyén a Copiapoa atacamensis és a Copiapoa solaris állományaival közel együtt fordul elő. A növényzet a part menti mediterrán sivatagi cserjésekhez tartozó társulásokkal érintkezik, köztük a Gypothamnium pinifolium és Heliotropium pycnophyllum, valamint az Euphorbia lactiflua és Eulychnia iquiquensis által jellemzett formációkkal.

Kultúrában tartás

A Copiapoa conglomerata rendkívül száraz, ködös tengerparti sivataghoz alkalmazkodott faj. A felhasznált források a termesztés részletes technológiáját nem közlik, ezért konkrét öntözési, hőmérsékleti vagy szaporítási előírások megadása nem indokolt.

Copiapoa conglomerata képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Copiapoa conglomerata legfeltűnőbb bélyege a sűrű, tömött csoportos növekedés, amelyben akár 15 fej is kialakulhat. A szár világoszöld, többé-kevésbé hamvas, viszonylag kicsi, legfeljebb 7 cm átmérőjű, a bordák száma 15–20. A tövisek fiatalon barnásnarancsszínűek, később szürkévé válnak, és rendszerint 3–4 középtövisből, valamint 3–4 rövidebb peremtövisből állnak. A világos citromsárga, legfeljebb 2,5 cm-es virág szintén jellegzetes bélyeg.

A faj morfológiailag nem azonos a Copiapoa solaris taxonnal, noha Hans Lembcke 1966-ban a Pilocopiapoa solaris nevet is a Copiapoa conglomerata szinonimái közé sorolta. A későbbi molekuláris vizsgálatok a C. conglomerata és a C. solaris eltérő filogenetikai helyzetét mutatták ki, ezért Larridon és munkatársai a C. conglomerata nevet a C. solaris-tól elkülönítve kezelték.

Taxonómia és filogenetika

A taxon eredeti neve Echinocactus conglomeratus Phil., amelyet Rudolf Amandus Philippi 1860-ban közölt a Flora Atacamensis 23. oldalán. Hans Lembcke 1966-ban Copiapoa conglomerata (Phil.) Lembcke néven új kombinációt hozott létre. Lembcke ugyanebben a közleményben a Copiapoa ferox Lembcke & Backeb. és a Pilocopiapoa solaris F.Ritter neveket is a taxonhoz kapcsolta.

A név története később nomenklatúrai és taxonómiai problémákhoz vezetett. Helmut E. Walter 2011-ben újra megvizsgálta az eredeti Echinocactus conglomeratus leírását, a hozzá kapcsolható gyűjtési adatokat és a későbbi alkalmazást, és a név tipizálásával külön tanulmányban foglalkozott.

Larridon és munkatársai 2015-ös integratív vizsgálatukban a Copiapoa conglomerata nevet önálló fajként kezelték. A szerzők megállapították, hogy a korábbi irodalomban a taxont Copiapoa ahremephiana néven is kezelték, azonban a korábbi érvényesen publikált név elsőbbsége miatt a Copiapoa conglomerata a helyes név. A molekuláris filogenetikai eredmények alapján a C. conglomerata, a Copiapoa longispina és a Copiapoa megarhiza egymástól morfológiailag is különböző taxonok, amelyek közül a C. conglomerata földrajzilag jóval északabbra, a Quebrada Botija környékén fordul elő. A vizsgálat nem támasztotta alá azt a korábbi elképzelést, hogy a C. conglomerata a Copiapoa cinerea csoport legészakibb tagja lenne.

A jelenlegi adatbázisok között azonban továbbra is eltérő taxonómiai kezelés figyelhető meg. A World Flora Online a Copiapoa conglomerata nevet elfogadott fajként közli, és az Echinocactus conglomeratus valamint a Copiapoa ahremephiana neveket szinonimaként sorolja fel. A Plants of the World Online ezzel szemben a Copiapoa conglomerata nevet jelenleg a Copiapoa solaris szinonimájaként kezeli. Ez a különbség fontos, mert a 2015-ös molekuláris vizsgálat a C. conglomerata és a C. solaris eltérő filogenetikai helyzetét mutatta, miközben a nomenklatúrai történet és az eredeti Echinocactus conglomeratus leírásának értelmezése továbbra is vitatott.

A chilei természetvédelmi hatóság 2023-as végleges értékelése Copiapoa conglomerata néven kezeli a taxont. A faj természetvédelmi helyzetét Kritikusan veszélyeztetett (CR) kategóriába sorolta. Az értékelés szerint az ismert elterjedési terület mintegy 12 km², a becsült érett egyedszám körülbelül 180, és a populációt a bányászat, a tartós szárazság, az illegális gyűjtés és az élőhely romlása veszélyezteti. Az IUCN 2024-es értékelése szintén CR B1ab(iii,v) kategóriában kezeli a taxont.

Forrás