Copiapoa dealbata
| Copiapoa dealbata | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Copiapoeae |
| Nemzetség | Copiapoa |
| Faj | Copiapoa dealbata |
 
| |
Tudományos név
- Copiapoa dealbata F.Ritter in Cactus (Paris) 63: 137. 1959 sec. Larridon & al. 2015
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Copiapoa nemzetségnév Chile északi részének Copiapó térségéhez kapcsolódik.
- A dealbata fajnév a latin dealbare igéből származó dealbatus, -a, -um melléknév, jelentése „fehérre meszelt”, „kifehéredett”. A név a növény jellegzetesen fehéres, hamvas, viaszbevonattal fedett megjelenésére utal.
Típus
- Típustaxon: Copiapoa dealbata Friedrich Ritter
- Típuslelőhely: Chile, Atacama régió, Huasco tartomány, Huasco városától északra.
- Gyűjtő: Friedrich Ritter; Ritter gyűjtőszámaként RITT 91 szerepel.
- Első leírása: Friedrich Ritter 1959-ben Copiapoa dealbata néven írta le a Cactus (Paris) 14(65): 200. oldalán.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: A taxont Friedrich Ritter már eredeti leírásában a Copiapoa nemzetségbe helyezte.
chileanendemics.rbge.org.uk
chileanendemics.rbge.org.uk
chileanendemics.rbge.org.uk
A(z) Copiapoa dealbata szinonimái
- ≡ Copiapoa cinerea var. dealbata, ≡ Copiapoa cinerea subsp. dealbata
- = Echinocactus malletianus
- = Copiapoa carrizalensis, ≡ Copiapoa dealbata var. carrizalensis
- = Copiapoa carrizalensis var. gigantea, ≡ Copiapoa dealbata f. gigantea
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A szár gömbölyded vagy rövid hengeres, gyakran kissé megnyúlt, és sűrű csoportokat alkothat. Átmérője általában 5–10 cm, magassága 5–20 cm. A szár színe szürkészöldtől szinte fehérig változik, felszínét erős, lisztes vagy viaszszerű bevonat borítja. A csúcsi rész sűrű fehér gyapjúval fedett. A bordák száma 15–20, tompák, szélesek és kissé hullámosak. A szemölcsök alacsonyak és kevéssé kifejezettek. Levelek nem fejlődnek.
Az areolák kerekdedek, kicsik, eleinte fehéres gyapjúval fedettek, később megszürkülnek. A tövisek általában rövidek és kevés számúak, kezdetben sötétebb színűek, majd megszürkülnek. A peremtövisek többnyire 5–7-en vannak, a középtövisek száma 1–2 lehet; a tövisek hossza általában nem haladja meg a 2 cm-t. A gyökér rostos, a gyökérzet a sziklás, száraz élőhelyhez alkalmazkodott.
Generatív test
Virág
A virág a szár csúcsi részén jelenik meg, tölcsér alakú, körülbelül 2,5–3 cm hosszú és sárga színű. A virágok a csúcsi gyapjúból fejlődnek, és a Copiapoa nemzetségre jellemző módon nappal nyílnak.
- Takarólevelek: A lepellevelek sárgák, a külső lepellevelek keskenyebbek, zöldes vagy barnás pikkelyekkel fedettek; a belső lepellevelek szélesebbek és élénkebb sárgák.
- Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes morfológiai méreteit a felhasznált források nem közlik.
Termés
A termés gömbölyded, kis méretű, érett állapotban vöröses színű.
- Magja: A felhasznált források a mag részletes morfológiáját nem közlik.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Chile északi részén, az Atacama régió partvidékén fordul elő, elsősorban Huasco környékén és a Huasco-völgytől északra fekvő területeken. Elterjedése a part menti sivataghoz kötődik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz tengerparti sivatagi környezetben él. A növények vízellátásában a Csendes-óceán felől érkező köd, a camanchaca fontos szerepet játszik. Sziklás, kavicsos lejtőkön és sekély talajokon fordul elő, ahol a vegetáció rendkívül gyér. A faj a Copiapoa nemzetség déli elterjedésű, tengerparti csoportjához tartozik.
Kultúrában tartás
A Copiapoa dealbata természetes élőhelye alapján szárazságtűrő, lassú növekedésű kaktusz. Kultúrában jó vízáteresztő, ásványi összetételű termesztőközeg és nagyon világos elhelyezés szükséges. Az öntözést a termesztőközeg teljes kiszáradása után célszerű végezni. A téli nyugalmi időszakban szárazon tartandó. A túlzott nedvesség különösen alacsony hőmérsékleten gyökérrothadást okozhat. A jellegzetes fehéres bevonat erős fényben fejlődik a legjobban.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Copiapoa dealbata legjellegzetesebb bélyege a szürkészöldtől szinte fehérig terjedő, erősen hamvas, viaszbevonatú szár. A tompa, széles bordák, a kevés és viszonylag rövid tövisek, valamint a sárga virág együtt jól jellemzik a taxont.
A faj megjelenése különösen a Copiapoa cinerea fajcsoport egyes tagjaival hasonlítható össze, amelyek szintén erősen hamvas szárat fejlesztenek. A Copiapoa dealbata azonban földrajzilag elkülönül a Copiapoa cinerea fő elterjedési területétől, és sajátos növekedési alakja, valamint a tövisek szerkezete alapján is elkülöníthető.
Copiapoa dealbata képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Taxonómia és filogenetika
A Copiapoa dealbata F. Ritter által 1959-ben leírt faj. A fajon belül Ritter Copiapoa dealbata var. cinerea néven egy változatot is elkülönített. A későbbi taxonómiai feldolgozások a Copiapoa dealbata nevet önálló fajként, illetve egyes rendszerekben más, közeli Copiapoa taxonokkal összevonva kezelték.
A modern Copiapoa-rendszertani vizsgálatok alapján a faj a nemzetség déli, tengerparti csoportjának tagja. A molekuláris adatok azt mutatják, hogy a Copiapoa fajok közötti rokonsági viszonyok nem mindig követik a kizárólag morfológiai bélyegekre alapozott korábbi csoportosításokat. A C. dealbata esetében ezért a fehéres szárfelszín önmagában nem elegendő a közeli taxonokkal való rokonság megítélésére.
A Plants of the World Online, a Caryophyllales.org és a World Flora Online adatbázisában a Copiapoa dealbata elfogadott fajként szerepel.