Copiapoa desertorum
| Copiapoa desertorum | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Copiapoeae |
| Nemzetség | Copiapoa |
| Faj | Copiapoa desertorum |
Tudományos név
- Copiapoa desertorum F.Ritter, 1980
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A Copiapoa nemzetségnév Chile északi részének Copiapó térségéhez kapcsolódik.
- A desertorum latin genitivus pluralis, jelentése „a sivatagoké”, illetve „a sivatagokhoz tartozó”. A név a faj sivatagi élőhelyére utal.
Típus
- Típustaxon: Copiapoa desertorum F.Ritter
- Típusgyűjtés: F. Ritter, FR 529, Taltal, Antofagasta, Chile; az IPNI adatai szerint a holotípus U? jelöléssel szerepel.
- Első leírása: Friedrich Ritter: Kakteen Südamerika 3: 1060. 1980.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Friedrich Ritter, 1980.
chileanendemics.rbge.org.uk
chileanendemics.rbge.org.uk
A(z) Copiapoa desertorum szinonimái
- ≡ Copiapoa rupestris subsp. desertorum, ≡ Copiapoa taltalensis subsp. desertorum
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A növény tövétől csak gyengén elágazó, nagyobb, laza vagy összefüggő telepeket alkotó kaktusz. A telepek akár 70 cm magasak és 50 cm átmérőjűek lehetnek. A hajtás gömbölyded vagy kissé megnyúlt, 6–10 cm átmérőjű. A szár halványzöld vagy olajzöld, csúcsán különösen a virágzás idején sűrű, selymes, szürkés vagy krémfehér gyapjúval. A gyökér gumós, hosszú, enyhén elkeskenyedő nyakú. A bordák száma 10–17, kiemelkedők, nem hullámosak, szélességük legfeljebb 15 mm. A kerek vagy ovális areolák fehér vagy szürkésbarna nemezzel, illetve gyapjúval borítottak, egymástól legfeljebb 1 cm távolságra helyezkednek el. A tövisek egyenesek, barna, barnássárga vagy feketés színűek, később szürkévé válhatnak. A peremtövisek száma 7–12, hosszúságuk körülbelül 1,5–4 cm. A 2–6 középtövis erősebb, 2–5 cm hosszú.
Generatív test
Virág
A virág a hajtás csúcsán, gyakran többesével fejlődik, és a sűrű csúcsi gyapjúban részben rejtve marad. Nappal nyílik és éjszakára bezáródik; a virágzás időtartama egy-egy virág esetében több napra is elhúzódhat. A virág fényes, halványsárga, egyes példányokon rózsaszínes vagy vöröses árnyalatú, ritkábban teljesen vörös. Hossza 3,5–4,2 cm, átmérője legfeljebb 5,5 cm, illata enyhe. A faj virágzása a nyár egész időszakára kiterjedhet.
- Takarólevelek: A csésze és a párta részletes alaktani jellemzőit a rendelkezésre álló források nem közlik; a sziromlevelek fényesek, halványsárgák, egyes példányokon rózsaszínes vagy vöröses árnyalatúak, ritkán vörösek.
- Ivarlevelek: A porzószálak, portokok, termő, bibeszál és bibe részletes morfológiai adatait a rendelkezésre álló források nem közlik.
Termés
A termés vörös színű, gömbölyded vagy tojásdad, körülbelül 14 mm átmérőjű és pikkelyes.
- Magja: A mag kicsi, körülbelül 4 × 0,9 mm-es, fényes fekete.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj Chile északi részén, az Antofagasta régió partvidékén, Cifuncho környékén fordul elő; elterjedési területe a tengerpart közvetlen környezetére korlátozódik, 20–420 m tengerszint feletti magasságban.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sivatagi környezetben és a tengerparti köd által befolyásolt lomas élőhelyeken él. A Cifuncho környéki partvidéken a szárazföld belseje felé is megtalálható. A források a fajt kifejezetten sivatagi típusú növényként jellemzik.
Copiapoa desertorum képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Kultúrában tartás
A Copiapoa desertorum száraz élőhelyről származó, lassú növekedésű faj, amely megfelelő körülmények között edényben is jól tartható. Hosszú, gumós gyökérzete miatt különösen érzékeny a túlöntözésre, ezért jó vízelvezetésű, durva szemcséjű ásványi kaktuszföldet igényel. Túl tápanyagdús közegben megnyúlhat.
Nyári tenyészidejében kevés, de rendszeres öntözést igényel, az öntözések között a talajnak teljesen ki kell száradnia. Télen nyugalmi állapotban teljesen szárazon tartandó, mert a nedvességtöbbletre különösen érzékeny. Nyáron magas káliumtartalmú tápoldat alkalmazható.
Világos, napos helyet igényel, de a legforróbb nyári időszakban enyhe árnyékolás előnyös lehet. Erős fényben a szár bronzos árnyalatúvá válhat, ami elősegíti a virágzást és a sűrűbb, erőteljesebb tövisek kialakulását. A növény számára fontos a megfelelő légmozgás.
Fagyérzékenysége mérsékelt: rövid ideig, szárazon tartva körülbelül −2 °C-ig viseli el a lehűlést. A téli nyugalom alatt 5–10 °C körüli hőmérséklet kedvező. Magról és, ha rendelkezésre áll, sarjakról szaporítható. A magvak tavasszal 21–27 °C-on rendszerint 7–14 nap alatt csíráznak.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Copiapoa desertorum a változatos Copiapoa taltalensis fajkomplexhez kapcsolódó taxonként szerepel egyes adatbázisokban. Jellegzetes bélyegei a sötétebb színű tövisek, a gömbölyded vagy kissé megnyúlt, halványzöld vagy olajzöld szár, valamint a ritkán előforduló vörös vagy vöröses virágok. Ez utóbbi bélyeg különösen feltűnő, mivel a Copiapoa fajainak többségére inkább a sárga virág jellemző.
A faj körülhatárolása történetileg nem volt egyértelmű. A Copiapoa rupestris subsp. desertorum és a Copiapoa taltalensis subsp. desertorum neveket korábban eltérő taxonómiai értelmezésekben alkalmazták, míg a Plants of the World Online, és a Caryophyllales.org jelenleg a Copiapoa desertorum nevet fogadja el.
Taxonómia és filogenetika
A Copiapoa desertorum nevet Friedrich Ritter írta le 1980-ban a Kakteen Südamerika című munkában. Később D.R. Hunt Copiapoa rupestris subsp. desertorum néven, G.J. Charles pedig Copiapoa taltalensis subsp. desertorum néven kezelte. A Plants of the World Online jelenleg a Copiapoa desertorum F.Ritter nevet tekinti elfogadott fajnévnek.
A Copiapoa nemzetség filogenetikai vizsgálata során Larridon és munkatársai 39 taxon kloroplasztisz-DNS-ének három markerét (rpl32-trnL, trnH-psbA, ycf1) elemezték maximális valószínűség és Bayes-féle következtetés alkalmazásával. Az eredmények több klád jelenlétét mutatták ki, ugyanakkor egyes morfológiailag elkülönített fajok és faj alatti taxonok genetikai elkülönülése a vizsgált plasztiszmarkerek alapján alacsony volt. A filogenetikai kapcsolatokat több esetben morfológiai és biogeográfiai mintázatok is alátámasztották.
A vizsgálat alapján a Copiapoa nemzetség evolúciójának kiindulási területe valószínűleg Peru déli része és Chile szélső északi része közötti térség lehetett. A Copiapó-völgy fontos biogeográfiai akadályt jelentett a két terület közötti kolonizáció során. A Plants of the World Online a Copiapoa desertorum elfogadását Larridon és munkatársai 2015-ös integratív vizsgálatához köti.