Hatiora cylindrica

Hatiora cylindrica
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Rhipsalideae
Nemzetség	Hatiora
Faj	Hatiora cylindrica

Tudományos név

Hatiora cylindrica Britton & Rose, Cactaceae 4: 219. 1923 sec. Korotkova & al. 2011
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Hatiora nemzetségnév a Hariota név anagrammája. A Hariota elnevezést korábban Cactaceae-taxonra használták, azonban a név nomenklatúrai problémái miatt Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1923-ban a Hatiora nevet vezették be.
A cylindrica fajnév a latin cylindricus („hengeres, hengeralakú”) szóból származik, és a faj jellegzetesen hengeres szártagjaira utal.

Típus

Típustaxon: Hatiora cylindrica Britton & Rose.
Első leírása: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, Cactaceae 4: 219, t. 23, f. 1. 1923.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose, 1923.

🌐

epig.org

🌐

epig.org

🌐

epig.org

A(z) Hatiora salicornioides szinonimái

(A(z) Hatiora cylindrica a(z) Hatiora salicornioides szinonimája)*

≡ Hatiora cylindrica, ≡ Rhipsalis cylindrica, ≡ Hariota cylindrica, ≡ Rhipsalis salicornioides var. cylindrica
= Rhipsalis salicornioides var. bambusoides, ≡ Hariota bambusoides, ≡ Rhipsalis bambusoides, ≡ Hatiora bambusoides, ≡ Hatiora salicornioides f. bambusoides
= Rhipsalis bambusoides

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Epifita vagy litofiton életmódú, évelő, gyengén pozsgás kaktusz. A növény bokrosan elágazó, felálló vagy idősebb korban részben lecsüngő habitusú. A hajtások számos, rövid, hengeres szártagból épülnek fel.

A szártagok hengeresek, nem bunkószerűen megvastagodók, egyenesek, körülbelül 1,5–3,5 cm hosszúak és 0,1–0,2 cm átmérőjűek, csúcsuk csonkolt. A szártagok felülete zöld, erős fényben egyes példányokon vöröses árnyalatot is felvehet. A fajra nem jellemzők a fejlett tövisek. A levelek hiányoznak, a fotoszintézist a zöld szár végzi. A gyökérzet epifita, illetve sziklákon élő életmódhoz alkalmazkodott.

A faj egyik legfontosabb megkülönböztető bélyege a szigorúan hengeres, nem bunkószerűen kiszélesedő terminális hajtás.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtások végén fejlődnek. A virágok aktinomorfak, vagyis sugarasan szimmetrikusak, és sárga, narancssárga vagy magenta árnyalatúak lehetnek. A virágzás az északi féltekén általában január és április között történik.

Takarólevelek: A párta szabad sziromlevelekből áll, amelyek a virágban szélesen szétterülnek; színük sárgától narancssárgáig, illetve egyes alakoknál magentás árnyalatig változhat. A külső és belső lepellevelek fokozatosan különbözhetnek egymástól.
Ivarlevelek: A porzószálak számosak, a portokok a virág belsejében helyezkednek el. A termő a virág középpontjában található, a bibeszál végén 7 karéjú bibe fejlődik.

Termés

A termés húsos bogyó, amely éréskor fehéresből lilás árnyalatúvá, illetve egyes populációkban vörössé válhat. A Hatiora salicornoides-től egyik fontos megkülönböztető bélyege a vörös termés és a 7 karéjú bibe.

Magja: A magok kisméretűek, a húsos termésben számos mag fejlődik.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Brazília; a faj Kelet- és Délkelet-Brazília területén fordul elő, különösen Bahia, Espírito Santo, Minas Gerais és Rio de Janeiro államaiban. A brazil flórakutatási adatok São Paulo állam jelenlétét is jelzik.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj elsősorban a Mata Atlântica növényzetéhez kapcsolódik. Nedves erdőkben, tengerparti homokos élőhelyeken, restinga-vegetációban és dűnéken fordul elő. Epifitonként fákon, illetve litofitonként sziklákon is megél. A lelőhelyek a tengerszinttől mintegy 1200 m tengerszint feletti magasságig terjednek.

Hatiora cylindrica képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Kultúrában tartás

Epifita és litofiton életmódja miatt a Hatiora cylindrica laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű termesztőközeget igényel. A közegnek a víz megtartása mellett gyorsan le kell vezetnie a fölösleges vizet.

Világos helyen, de a természetes élőhelyéhez hasonlóan szűrt fényben célszerű tartani. A növekedési időszakban mérsékelt, rendszeres öntözést igényel, a két öntözés között a közeg felső rétegének kiszáradásával.

A növény a természetben nedves trópusi környezetben él, ezért a túlzottan száraz levegő és a teljes kiszárítás tartósan kedvezőtlen lehet. A pangó víz ugyanakkor a gyökérzet rothadását okozhatja.

A faj nagy előnye, hogy a rövid, hengeres hajtástagok miatt könnyen felismerhető a hasonló, szintén termesztett Hatiora salicornoides mellett. Virágzása az északi féltekén rendszerint januártól áprilisig tart.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Hatiora cylindrica legközelebbi és megjelenésében leginkább hasonló faja a Hatiora salicornoides. A két faj elkülönítésében elsősorban a terminális hajtások alakja és a termés, valamint a bibe karéjainak száma használható.

Bélyeg	Hatiora cylindrica	Hatiora salicornoides
Terminális hajtások	Hengeres, nem bunkószerűen megvastagodó	Hengeres, de bunkószerűen megvastagodó
Hajtástagok	Egyenesek, hengeresek	A terminális szártagok megvastagodhatnak
Bibe	7 karéjú	4–5 karéjú
Termés	Vörös	Fehér vagy rózsaszínes
Élőhely	Erdők, restinga, dűnék, sziklás élőhelyek	Kelet- és Délkelet-Brazília különböző élőhelyei

A két faj morfológiailag közeli rokonságban áll, és a Hatiora cylindrica korábban a Hatiora salicornoides alá rendelt formaként vagy varietasként is szerepelt. A jelenlegi fajkoncepció szerint azonban önálló faj.

Szukkulens taxonok

A Hatiora a Cactaceae család Cactoideae alcsaládjának Rhipsalideae törzsébe tartozó, elsősorban epifita vagy litofiton életmódú kaktuszok nemzetsége.

A nemzetség fajai gyengén pozsgás, hengeres szártagokból felépülő, gyakran bokros növények. A szárak általában tövistelenek vagy csaknem tövistelenek. A virágok kicsik, aktinomorfak, és a hajtások végén fejlődnek.

Taxonómia és filogenetika

A Hatiora nemzetséget Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1915-ben vezették be a Standard Cyclopedia of Horticulture 3. kötetének 1432. oldalán. A nemzetség típusfaja a Hatiora salicornoides.

A Hatiora cylindrica-t Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1923-ban írták le önálló fajként. A taxont később több szerző a Hatiora salicornoides alá vonta. Ennek megfelelően a név történetében megjelent a Hatiora salicornoides f. cylindrica és a Rhipsalis salicornioides var. cylindrica kombináció is.

A molekuláris filogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korábban tágabb értelemben vett Hatiora nem volt monofiletikus. A Rhipsalidopsis alnemzetségbe sorolt taxonok molekuláris adatok alapján nem maradhattak a Hatiora tágabb körülírásában. A 2011-es filogenetikai vizsgálat a Hatiora és a Schlumbergera nemzetségek körülírásának módosítását javasolta.

A Caryophyllales.org Cactaceae-ellenőrzőlistája a Hatiora körülírását a 2011-es filogenetikai eredmények alapján szűkíti. A Hatiora a hengeres szárú, hengeres termőfalú és kis, sárga-narancssárga vagy magenta virágú fajokra korlátozódik. A Hatiora cylindrica ennek a szűkebb, filogenetikailag alátámasztott Hatiora-koncepciónak a része.

A 2011-es molekuláris vizsgálat a Hatiora cylindrica és a H. salicornoides közeli rokonságát is alátámasztotta. A morfológiai bélyegek közül a hengeres szártagok és az aktinomorf virágok jellemzőek a Hatiora szűkebb körülírására.

A jelenlegi Kew/POWO-kezelés szerint a Hatiora elfogadott nemzetség, három elfogadott fajjal: Hatiora cylindrica, Hatiora herminiae és Hatiora salicornoides. A Hatiora cylindrica jelenleg elfogadott faj. :contentReference[oaicite:0]{index=0}

A faj természetvédelmi helyzete ugyanakkor figyelmet érdemel. Az IUCN korábbi értékelése EN (Endangered – veszélyeztetett) kategóriába sorolta. A Kew jelenlegi oldalán ugyanez az IUCN-kategória szerepel, miközben az Angiosperm Extinction Risk Predictions v1 előrejelzése nem fenyegetettként értékeli. :contentReference[oaicite:1]{index=1}

Egyéb

A Hatiora cylindrica taxonómiai története jól példázza a Rhipsalideae epifita kaktuszainak korábbi rendszertani bizonytalanságait. A fajt eredetileg önálló fajként írták le, később azonban a Hatiora salicornoides egyik formájaként vagy varietasaként is kezelték.

A természetben viszonylag változatos élőhelyeken fordul elő: nedves erdőkben, tengerparti restinga-vegetációban és dűnéken, valamint sziklás élőhelyeken. Ez szokatlanul széles ökológiai alkalmazkodást jelez egy alapvetően epifita kaktusz esetében.

A faj Brazília endemikus növénye. A korábbi brazil vörös lista értékelése szerint Bahia, Espírito Santo, Rio de Janeiro és São Paulo államokból ismert, és a populációkat elsősorban az élőhelyek elvesztése és a turizmushoz kapcsolódó élőhely-átalakítás veszélyezteti. :contentReference[oaicite:2]{index=2}

Forrás