Eriosyce strausiana

Pyrrhocactus andreaeanus
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Eriosyce strausiana
Rendszertani besorolás
Faj	Pyrrhocactus andreaeanus

Eriosyce strausiana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce strausiana

Tudományos név

Eriosyce strausiana (K.Schum.) Katt., 1994 sec. Korotkova (2021)
elfogadott, érvényes név
Pyrrhocactus andreaeanus (Backeb.) F.Ritter, 1959
szinonima név

A név eredete, etimológia

Az Eriosyce nemzetségnév a görög erion („gyapjú”) és sykē („füge”) szavakból származik, és a gyapjas, fügére emlékeztető termésekre utal.
A strausiana fajnév L. Straus (1862–1934) német kereskedő és neves kaktuszgyűjtő, a Német Kaktusz Társaság egyik alapítója előtt tiszteleg. A növényt Straus kapta Argentínából, és ő juttatta el Karl Moritz Schumann számára tudományos feldolgozásra.

A andreaeana név, amely a Pyrrhocactus andreaeanus alapját képező Neochilenia andreaeana fajnévben szerepel, Dieter Andreae német kertész és kaktuszgyűjtő nevét őrzi.

Típus

Típus: Az Eriosyce strausiana eredeti anyagát L. Straus Argentínából kapta; a Kattermann-féle revízióban az eredeti leírás ábráját jelölték lektotípusként.
Első leírása: Karl Moritz Schumann Echinocactus strausianus néven, Monatsschrift für Kakteenkunde 11: 112 (1901).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Fred Kattermann Eriosyce strausiana néven, 1994-ben, az Eriosyce (Cactaceae): The Genus Revised and Amplified című munkában.

A Pyrrhocactus andreaeanus név a Curt Backeberg által 1959-ben Neochilenia andreaeana néven leírt növényre vezethető vissza. A korai név történetét nomenklatúrai problémák is kísérték. A Neochilenia andreaeana eredeti közlése nem jelölt szabályosan megőrzött típust, ezért a későbbi taxonómiai kezelésekben a név alkalmazása külön kérdéseket vetett fel. Fred Kattermann 1994-ben Eriosyce andreaeana néven önálló taxont kezelt, és ehhez Kattermann 593 gyűjtési szám alatt típusanyagot jelölt ki.

Eriosyce strausiana képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Pozsgás, rendszerint magányosan növő, gömbölydedtől röviden oszloposig változó testű kaktusz. A hajtás kezdetben gömbölyded, később megnyúlhat; a faj tágabb értelmezésében legfeljebb mintegy 20 cm magas és 8–15 cm átmérőjű lehet. A szár epidermisze sötétzöldtől szürkészöldig, illetve sötét szürkésbarna árnyalatú lehet. A hajtáscsúcs rendszerint csupasz vagy csak gyengén gyapjas.

A bordák száma általában 12–14, tompák, részben keresztirányban bemetszettek. Az areolák hosszúkásak, gyapjasak, és a tövisek erőteljesek, rendszerint felfelé hajlók. A középtövisek száma változó, a jellegzetes alakokban 1–8, hosszuk elérheti a 3–4 cm-t. A peremtövisek száma általában 8–14, rövidebbek a középtöviseknél.

A gyökér rövid, kúpos vagy rövid orsószerű főgyökérből és abból kiinduló rostos gyökérzetből áll.

Generatív test

Virág

A virágok fiatal areolákból fejlődnek, rendszerint a hajtás felső részén. A virág széles tölcsér alakú, körülbelül 3,5–4 cm hosszú és 3,5–5 cm átmérőjű. Színe a sárgától a vöröses, rózsás-vöröses árnyalatokig változhat. A Pyrrhocactus andreaeanus névhez különösen a vöröses virág társult, de a természetben megfigyelt növényeken a sárga, sárga torkú, rózsás vagy vöröses színezetű virágok egyaránt előfordulnak.

Takarólevelek: A csésze és a külső virágtakaró elemei zöldesek; a párta széles tölcsér alakú, lebenyei sárgák, rózsásak vagy vörösesek; sziromlevél, lepellevél, belső lepellevél és külső lepellevél megkülönböztetése a kaktuszok virágának hagyományos leírásában nem önálló morfológiai kategória.
Ivarlevelek: A porzószálak a virágcső belsejében helyezkednek el; a portokok sárgásak. A termő a virág középső részében található, a bibeszál és a bibe a virág belsejében helyezkedik el.

Termés

A termés röviden tojásdad, zöldesből később sötétebbé váló, vékony falú bogyószerű termés. Érett állapotban az alapi részen nyílik fel. A Pyrrhocactus andreaeanus-hoz kapcsolt leírások szerint a termés körülbelül 1,3 cm hosszú és 1 cm átmérőjű lehet.

Magja: A magok nagyjából gömbölydedek, mintegy 1,6 × 1,4 mm-esek, felszínük finoman gumós; a köldök kör alakú vagy tojásdad, mélyedésben helyezkedik el.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: A faj tágabb taxonómiai értelmezésben Argentína középső és északnyugati részén, La Rioja, San Juan, Mendoza és Río Negro tartományaiban fordul elő. A Pyrrhocactus andreaeanus névhez kapcsolt növények különösen a La Rioja tartománybeli Sierra Famatina térségéből ismertek.
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Száraz, félsivatagos és száraz cserjés növénytársulásokban él. A faj tágabb értelmezésében mintegy 500–3000 m közötti magasságban is előfordul. A Pyrrhocactus andreaeanus névhez kapcsolt Sierra Famatina-i populációk 2000–2800 m körüli magasságban is megtalálhatók. Ezek a növények rendszerint cserjék és más növényzet között, részleges árnyékban nőnek, és ritkán találhatók teljesen nyílt, kitett felszínen. A talaj köves, homokos, illetve kavicsos lehet. A természetes élőhelyeken a növények kezdetben gömbölydedek, később gyakran megnyúlnak és röviden oszlopossá válhatnak.

Kultúrában tartás

A Eriosyce nemzetség Pyrrhocactus csoportjába tartozó, száraz termőhelyekhez alkalmazkodott kaktusz. Tartása során erősen vízáteresztő, ásványi anyagokban gazdag közeg célszerű. A tenyészidőszakban világos, napos helyet igényel, de a természetben a Pyrrhocactus andreaeanus néven ismert növények részleges cserjeárnyékban is előfordulnak.

Az öntözés két alkalma között a közegnek teljesen vagy csaknem teljesen ki kell száradnia. A téli időszakban hűvös, világos és száraz tartás javasolt. A túlzott téli nedvesség különösen kedvezőtlen.

A Pyrrhocactus andreaeanus néven ismert növényeket termesztési tapasztalatok szerint viszonylag készségesen virágzó növényként is leírták.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Pyrrhocactus andreaeanus néven ismert növényeket a Eriosyce strausiana fajhoz kapcsoló taxonómiai körben különösen a Sierra Famatina magasabb fekvésű, gyakran megnyúlt habitusú populációkkal hozták kapcsolatba. A természetben ezek a növények akár 25 cm magas, fél-oszlopos habitust is elérhetnek, miközben a Pyrrhocactus strausianus más területeken gyakran alacsonyabb, gömbölydedebb növekedésű.

A virágszín önmagában nem alkalmas biztos megkülönböztetésre. A Pyrrhocactus andreaeanus eredeti leírásához vöröses virág társult, későbbi terepi megfigyelések azonban sárga, sárga torkú, rózsás-vöröses és vöröses virágokat is dokumentáltak. A virágszín ezért nem tekinthető olyan bélyegnek, amely önmagában indokolná az andreaeanus külön taxonként való fenntartását.

A két jelenleg elfogadott alfaj közül a subsp. pachacoensis elterjedése elsősorban San Juan és Mendoza területére esik, míg a subsp. strausiana tágabb elterjedésű, La Rioja és Río Negro között ismert.

Fontos, hogy a Pyrrhocactus andreaeanus név **önmagában nem alkalmas a két alfaj közötti biztos azonosításra**. A Caryophyllales.org fajszintű checklistája a nevet a Eriosyce strausiana faj szinonimakörében kezeli, de nem rendeli hozzá külön a subsp. strausiana alfajhoz. Ezért egy régi, Pyrrhocactus andreaeanus feliratú gyűjteményi növényről pusztán a címke alapján nem állapítható meg biztonsággal, hogy a két elfogadott alfaj közül melyikhez tartozik.

Taxonómia és filogenetika

A Eriosyce nemzetséget a Cactaceae családba, azon belül a Cactoideae alcsaládba és a Notocacteae tribuszba sorolják. A Pyrrhocactus csoportot Pablo C. Guerrero és Helmut E. Walter 2019-ben a Eriosyce egyik szekciójaként, Eriosyce sect. Pyrrhocactus néven kezelték. A szekció típusa Eriosyce strausiana.

A Pyrrhocactus andreaeanus taxonómiai története különösen összetett. Curt Backeberg 1959-ben Neochilenia andreaeana néven írta le a növényt. Friedrich Ritter ugyanebben az évben Pyrrhocactus andreaeanus néven kombinálta. John Donald és Gordon Douglas Rowley 1966-ban Neoporteria andreaeana néven kezelték, majd Donald 1975-ben Acanthocalycium andreaeanum néven is kombinációt közölt. Ezek a kombinációk a Neochilenia andreaeana köréhez kapcsolódnak.

Fred Kattermann 1994-ben a Eriosyce átfogó revíziójában Eriosyce andreaeana néven önálló fajként kezelte a taxont, miközben Eriosyce strausiana fajon belül var. strausiana és var. pachacoensis alakokat különített el. Ez azt mutatja, hogy Kattermann 1994-es koncepciójában az andreaeana nem a strausiana egyik alfaja volt.

David Richard Hunt 2006-os The New Cactus Lexicon koncepciója ezzel szemben a Eriosyce andreaeana nevet a Eriosyce strausiana szinonimakörébe vonta.

A Pablo C. Guerrero, Helmut E. Walter és munkatársaik által 2019-ben közölt molekuláris filogenetikai vizsgálat azonban nem támasztotta alá azt a feltételezést, hogy Eriosyce andreaeana a Eriosyce strausiana része lenne. A vizsgálatban Eriosyce andreaeana Sierra Famatina, La Rioja, Kattermann 593 gyűjtésből szerepelt. A szerzők kifejezetten megállapították, hogy az E. andreaeana E. strausiana-ba történő bevonását a molekuláris eredmények nem támasztják alá.

A 2019-es vizsgálat Eriosyce szekción belül a Pyrrhocactus szekciót különítette el, és Eriosyce strausiana-t jelölte meg típustaxonként. A vizsgálat eredményei alapján a Eriosyce tágabb értelmében több korábbi, morfológiai alapon létrehozott faj- és alfajkoncepciót újra kellett értékelni.

A Caryophyllales.org Korotkova és munkatársai által összeállított, 2021-es fajszintű Cactaceae-checklistája Eriosyce strausiana néven fogadja el a fajt, és a Neochilenia andreaeana, Pyrrhocactus andreaeanus, Neoporteria andreaeana és Acanthocalycium andreaeanum neveket a faj szinonimakörében sorolja fel. Ugyanebben a rendszerben két elfogadott alfaj szerepel: subsp. pachacoensis és subsp. strausiana. Fontos taxonómiai részlet, hogy a fajszintű szinonimakör és az alfajok szinonimaköre nem azonos: a Pyrrhocactus andreaeanus a fajszintű listában szerepel, nem pedig külön a subsp. strausiana alatt.

A POWO jelenlegi adatbázisa ettől eltérő és belsőleg sem teljesen egységes képet mutat. A E. strausiana subsp. strausiana oldalán a Pyrrhocactus andreaeanus heterotipikus szinonimaként szerepel, ugyanakkor a POWO külön, elfogadott fajként is fenntartja Eriosyce andreaeana Katt. néven. Utóbbi oldalán a Pyrrhocactus kattermannii szerepel egyetlen szinonimaként, és a POWO kifejezetten a 2019-es Guerrero és munkatársai-féle filogenetikai munkát is az Eriosyce andreaeana elfogadásának egyik alapjaként tünteti fel. Ezért a POWO jelenlegi adatbázisában a Pyrrhocactus andreaeanus → Eriosyce strausiana subsp. strausiana kapcsolat és az önálló Eriosyce andreaeana faj egyidejű jelenléte taxonómiai adatbázis-szintű ellentmondást jelent.

A jelenlegi helyzet ezért röviden így foglalható össze:

Caryophyllales.org / Korotkova és munkatársai (2021): Pyrrhocactus andreaeanus a Eriosyce strausiana faj szinonimakörében; a név nincs külön a subsp. strausiana alatt feltüntetve.
Hunt (2006): Eriosyce andreaeana a Eriosyce strausiana körébe vonva.
Guerrero és munkatársai (2019): a molekuláris eredmények nem támogatják Eriosyce andreaeana beolvasztását Eriosyce strausiana-ba.
POWO/WCVP jelenlegi adatbázisa: Eriosyce strausiana két elfogadott alfajjal, ugyanakkor külön elfogadott Eriosyce andreaeana fajjal is szerepel; a Pyrrhocactus andreaeanus közben a subsp. strausiana szinonimái között is megjelenik.
A két Caryophyllales.org alfaj közül ezért a Pyrrhocactus andreaeanus név alapján önmagában nem jelölhető ki bizonyossággal a subsp. strausiana vagy a subsp. pachacoensis.

A gyűjteményi növény címkéjén ezért a régi név megőrzése mellett a jelenlegi Caryophyllales.org-alapú megfeleltetésnél a Eriosyce strausiana fajszintű név használata a legóvatosabb megoldás, és az alfajt csak származási adat, gyűjtési szám vagy morfológiai összevetés alapján érdemes megadni.

Egyéb

A Pyrrhocactus andreaeanus a kaktuszgyűjteményekben ma is jól ismert régi név. Különösen azért fontos megőrizni, mert a növény taxonómiai történetében több nemzetségnév és több, egymástól eltérő fajkoncepció követte egymást.

A névhez kapcsolódó Sierra Famatina-i növények magasabb fekvésű, gyakran megnyúlt, fél-oszlopos alakja és változatos virágszíne jól dokumentált. A terepi megfigyelések szerint ugyanakkor ezek a bélyegek fokozatosan beleillenek a Pyrrhocactus strausianus néven ismert változatosságba, ami történetileg hozzájárult az andreaeanus külön fajként való kezelésének feladásához.

A Pyrrhocactus név a régebbi kaktusztani irodalomban széles körben használt nemzetségnév volt. A modern filogenetikai kezelésekben a csoport a Eriosyce nemzetségen belül, Eriosyce sect. Pyrrhocactus néven jelenik meg.

Forrás

Kategória:Cactaceae

A(z) Eriosyce strausiana szinonimái

≡ Echinocactus strausianus, ≡ Malacocarpus strausianus, ≡ Pyrrhocactus strausianus, ≡ Neoporteria strausiana
= Cereus catamarcensis, ≡ Echinopsis catamarcensis, ≡ Pyrrhocactus catamarcensis, ≡ Neoporteria catamarcensis
= Echinocactus catamarcensis, ≡ Malacocarpus catamarcensis
= Echinocactus sanjuanensis, ≡ Malacocarpus sanjuanensis, ≡ Pyrrhocactus sanjuanensis, ≡ Neoporteria sanjuanensis, ≡ Pyrrhocactus strausianus var. sanjuanensis
= Pyrrhocactus vollianus, ≡ Neoporteria volliana
= Pyrrhocactus vollianus var. breviaristatus, ≡ Neoporteria volliana var. breviaristata
= Neochilenia andreaeana, ≡ Pyrrhocactus andreaeanus, ≡ Neoporteria andreaeana, ≡ Acanthocalycium andreaeanum
= Pyrrhocactus atrospinosus
= Pyrrhocactus setiflorus, ≡ Neoporteria setiflora
= Neoporteria backebergii
= Pyrrhocactus platyacanthus
= Eriosyce andreaeana
= Pyrrhocactus kattermannii
= Eriosyce multicolorispina
= Eriosyce strausiana subsp. bisii
= Pyrrhocactus estherae