Disocactus nelsonii subsp. nelsonii
| Disocactus nelsonii subsp. nelsonii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Phyllocacteae |
| Alnemzetség-csoport | Hylocereinae |
| Nemzetség | Disocactus |
| Faj | Disocactus nelsonii |
| Alfaj | Disocactus nelsonii subsp. nelsonii |
| Epiphyllum nelsonii | |
|---|---|
 Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Disocactus nelsonii subsp. nelsonii | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Epiphyllum nelsonii |
Tudományos név
- Disocactus nelsonii subsp. nelsonii sec. Cruz & al. 2016
elfogadott, érvényes név - Epiphyllum nelsonii Britton & Rose, 1913
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nelsonii fajneve a Nelson családnévből származó személynévi eredetű elnevezés. A név az eredeti leírásban, az Epiphyllum nelsonii névben jelent meg.
- Az alfaji névben a nelsonii az úgynevezett autonimát jelöli, vagyis azt az alfajt, amely a faj nevét változatlanul megismétli.
Típus
- Típustaxon: Epiphyllum nelsonii Britton & Rose.
- Típuspéldány: Edward William Nelson 3761 számú gyűjtése, Mexikó, Chiapas; az Egyesült Államok Nemzeti Herbáriumában (US) őrzött példány, leltári száma: 255576.
- Első leírása: Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose 1913-ban Epiphyllum nelsonii néven, a Contributions from the United States National Herbarium 16. kötetének 257. oldalán.
- Az aktuális nemzetségbe helyezés: Alwin Berger és a korábbi rendszertani szerzők munkáit követően a jelenleg elfogadott kombinációt Karl Lindinger tette közzé 1942-ben, a Beihefte zum Botanischen Centralblatt 61. kötetének 383. oldalán.
- Disocactus nelsonii
-
Varga Zsolt
A(z) Disocactus nelsonii subsp. nelsonii szinonimái
- = Phyllocactus chiapensis
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A Disocactus nelsonii subsp. nelsonii epifiton életmódú, bokrosodó kaktusz, amely természetes élőhelyén akár 2 méter hosszúságúra is megnőhet. Hajtásai felemelkedők, majd lecsüngők lehetnek. A fiatal hajtások töve hengeres, a felső részek lapított, levélszerű szártagokká fejlődnek. Ezek a szártagok a filokládiumok.
A filokládiumok megközelítőleg 40 cm hosszúak és 2–3 cm szélesek, keskeny, visszás-lándzsás alakúak. Alapjuk rövid szakaszon hengeres, a szártagok széle fűrészesen fogazott. A fogak tompák, a kiemelkedő részek körülbelül 5 mm-esek. A csúcs hegyes. A fiatal hajtások vörösesbarna árnyalatúak lehetnek, később zöld színűvé válnak.
Az areolák a szártagok széle mentén helyezkednek el, egymástól 1,2–3,4 cm távolságra. Az areolákon 1–3, legfeljebb 2 mm hosszú, fehér, később lehulló sertészerű tövis fejlődhet. A hajtások általában kevéssé tövisesek.
A valódi levelek redukálódtak; a fotoszintézist elsősorban a zöld szártagok végzik.
Generatív test
Virág
A virágok a filokládiumok areoláiból fejlődnek, általában magányosan. Tölcsér alakúak, 9–11 cm hosszúak. A virág alsó része a magházat hordozó, külső virágzóna és a receptakuláris cső révén kapcsolódik a lepellevelekhez. A cső a lecsüngő hajtásokon görbült, a felemelkedő hajtásokon inkább egyenes.
A virágrügyeken több kiemelkedő képlet található, amelyek a virág kinyílásakor is segítenek a faj felismerésében. A virágzás február–márciusra esik.
- Takarólevelek: A külső lepellevelek 4–7 cm hosszúak, keskeny-lándzsásak, húsosak, és elsősorban a felső felükön terülnek szét. Belső felületük világos rózsaszínű, külső felületük sárgászöld. A belső lepellevelek 5–6 darabban fejlődnek, körülbelül 6 cm hosszúak és 1,5–2,4 cm szélesek, lándzsásak, hegyes csúcsúak, színük rózsaszínes-lilás vagy fuksziarózsaszín.
- Ivarlevelek: A porzók száma 55–65, két csoportban helyezkednek el. A porzószálak 6–8 cm hosszúak, tövük vöröses, csúcsuk fehér vagy fehéres-rózsaszín. A portokok sárgák. A bibeszál 9–10 cm hosszú, halvány rózsaszínű. A bibe 4–7, körülbelül 7 mm hosszú, keskeny lebenyre tagolódik.
Termés
A termés gömbölyű, körülbelül 1,5 cm hosszú és 1,3 cm széles. Éretten barnásvörös színű, csúcsán a virágmaradványok nyaki részt formálhatnak. A termés felszínén kevés sertészerű képlet fordulhat elő, a terméshús rózsaszínű.
- Magja: A magok tojásdad alakúak, körülbelül 1,5–1,75 mm hosszúak és 1–1,25 mm szélesek.
Disocactus nelsonii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A törzsalak természetes elterjedési területe Mexikó déli része, különösen Chiapas, valamint Guatemala. A faj alfajainak elterjedése elkülönül; a hondurasi alfaj Honduras területére korlátozódik.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: A faj epifiton, amely hegyvidéki fenyő–tölgy erdőkben, köderdőkben és trópusi örökzöld erdőkben él. A törzsalakot 900–2200 méteres tengerszint feletti magasságban jegyezték fel. Természetes élőhelyén a fák ágain telepszik meg, ahol a párás mikroklíma és a szerves anyagban gazdag, levegős közeg biztosítja a növekedés feltételeit.
Kultúrában tartás
Epifiton életmódja miatt termesztésekor a jó levegőzésű, gyorsan lecsurgó, szerves és ásványi összetevőket egyaránt tartalmazó közeg előnyös. A növény nem azonos a száraz élőhelyek talajlakó kaktuszaival, ezért termesztési igényeit nem célszerű azokéhoz igazítani.
A faj részletes hőmérsékleti, öntözési és teleltetési igényeire vonatkozó, alfajspecifikus adatok a felhasznált forrásokból nem állapíthatók meg kellő biztonsággal.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A Disocactus nelsonii subsp. nelsonii a hondurasi alfajtól elsősorban keskenyebb filokládiumaival, fűrészes szélével és virágának ivarszerveivel különíthető el.
A törzsalak filokládiumai általában 2–3 cm szélesek és vékonyabbak. Szélük fűrészesen fogazott, a virág külső lepelleveleinek külső felszíne sárgászöld, a belső lepellevelek 1,5–2 cm szélesek. A porzók többsége tövénél összenőtt, a portokok és a bibe sárgák.
A Disocactus nelsonii subsp. hondurensis ezzel szemben 5–6 cm széles, vastagabb, csipkézetten hullámos szélű filokládiumokat fejleszt. Külső lepellevelei kívül lilás-sárgásak, belső lepellevelei körülbelül 2,4 cm szélesek, portokjai és bibéje lilás színűek, porzói pedig a tövüknél nem nőnek össze.
A Disocactus nelsonii a Disocactus biformis közeli rokona. Utóbbi virágaiban a lepellevelek és a porzók rövidebbek és vékonyabbak. A Disocactus eichlamii és a Disocactus macranthus fajoktól a virág alsó részének felépítése, a virágrügyek képletei és a lepellevelek hegyes csúcsa is segíthet az elkülönítésben.
Taxonómia és filogenetika
A Disocactus nelsonii a Cactaceae családba, a Cactoideae alcsaládba és a Hylocereeae tribuszba tartozó epifiton kaktusz.
A faj eredetileg Epiphyllum nelsonii néven jelent meg Nathaniel Lord Britton és Joseph Nelson Rose munkájában 1913-ban. Később a Chiapasia és a Phyllocactus nemzetségekben is használták a nevét. A jelenleg elfogadott Disocactus nelsonii kombinációt Karl Lindinger publikálta 1942-ben.
A Disocactus nelsonii két alfaját különítik el a Caryophyllales.org rendszerét követő taxonómiai feldolgozások: a Mexikóban és Guatemalában honos törzsalakot, valamint a Hondurasban előforduló subsp. hondurensis alfajt. A két alfaj földrajzilag elkülönül, és elsősorban a filokládiumok szélessége, a virágtakaró külső részeinek színe, valamint a portokok és a bibe színe alapján különböztethető meg.
A molekuláris filogenetikai vizsgálatok a Disocactus biformis fajt a D. nelsonii közeli rokonaként jelölik meg. A nemzetség fajainak rokonsági viszonyait kloroplasztisz-DNS-szakaszok elemzésével is vizsgálták.
A Plants of the World Online a Disocactus nelsonii nevet elfogadott fajként kezeli, Mexikó déli részétől Guatemaláig terjedő őshonos elterjedéssel. Az alfaji besorolás részleteiben az adatbázisok eltérhetnek, ezért a szócikk az alfaji elkülönítéshez a Caryophyllales.org kezelését követi.