Disocactus quezaltecus

Disocactus quezaltecus
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Phyllocacteae
Alnemzetség-csoport	Hylocereinae
Nemzetség	Disocactus
Faj	Disocactus quezaltecus

Tudományos név

Disocactus quezaltecus (Standl. & Steyerm.) Kimnach in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 31: 137. 1959 sec. Cruz & al. 2016
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Disocactus nemzetségnév a görög eredetű dis és isos szavakból, valamint a kaktos szóból alkotott név.
A quezaltecus fajnév a guatemalai Quetzaltenango térségéhez kapcsolódik.

Típuspéldány

Az eredeti leírás a növényt Bonifazia quezalteca néven közölte. A típuspéldány Guatemalából származik: Standley 85603 gyűjtése; a holotípus a Field Museum herbáriumában található (F, 1094001).

Első leírása: Bonifazia quezalteca Standl. & Steyerm. néven, 1944-ben jelent meg a Publications of the Field Museum of Natural History, Botanical Series című kiadványban, a 23. kötet 66. oldalán.

A jelenlegi nemzetségbe helyezés: Myron Kimnach 1959-ben helyezte át a fajt a Disocactus nemzetségbe. Az új kombináció a Cactus and Succulent Journal 31. kötetének 137. oldalán jelent meg.

Disocactus quezaltecus
Varga Zsolt
Varga Zsolt

A(z) Disocactus quezaltecus szinonimái

≡ Bonifazia quezalteca, ≡ Epiphyllum quezaltecum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Epifita növekedésű kaktusz, amelynek hajtásai akár 1 méteres hosszúságot is elérhetnek. Hajtásai lapítottak, levélszerűek, keskeny lándzsás alakúak, legfeljebb körülbelül 36 cm hosszúak és 1,5–6 cm szélesek. A hajtás alsó része rövid szakaszon hengeres, a lapított rész széle tompán fűrészes vagy csipkézett. A széleken alacsony, körülbelül 3 mm-es kiemelkedések találhatók.

A areolák a hajtás szélén, egymástól körülbelül 1,6–2,5 cm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Az areolákon kevés, szőr- vagy sertészerű képlet jelenhet meg. A lapított hajtások felső areoláin 1–3, körülbelül 4 mm-es szőrös képlet fordulhat elő; a másodlagos hajtásokon 1–2, mintegy 1 mm-es tövis is kialakulhat. A tövises képletek megjelenése és eloszlása a hajtások különböző részein eltérő.

Generatív test

Virág

A virágok 8–9 cm hosszúak, csöves-tölcséres alakúak. A virág alsó, magházat körülvevő része, a magházkörüli rész (pericarpium), körülbelül 5 mm hosszú, halványlilás, és nem visel töviseket. A virágcső hozzávetőleg 5 cm hosszú; alsó része 4–5 mm, a torkolatánál 6–8 mm széles. A cső töve lilásfehéres, felső része halvány rózsaszíntől lilásvörösig változhat.

A külső lepellevelek körülbelül öt darabosak, lándzsásak, felállók, a belső lepellevelekhez simulnak. Hosszuk jellemzően 1,6–2,3 cm, szélességük 0,4–0,6 cm. Színük fehéres-rózsaszín, középen lilásrózsaszín sávval.

A belső lepellevelek öt-hat darabosak, tojásdad-lándzsásak, tompa csúcsúak, körülbelül 2–2,3 cm hosszúak és 0,6–1 cm szélesek. Fehéres-rózsaszínűek, középső sávjuk és csúcsuk sötétebb árnyalatú. A belső lepellevelek a porzókhoz simulnak.

A nektárium körülbelül 8–10 mm hosszú és rózsaszínű. A porzók száma mintegy 40–50; két csoportban helyezkednek el, és a virágból kiemelkednek. A portokok lilás színűek. A bibeszál rózsaszínű, körülbelül 7–8 cm hosszú, a bibe 5–6, fehéres-rózsaszínű, 3–4 mm-es lebenyből áll.

A virágzás időszakát a szakirodalom március és május közé teszi.

Termés

A termés tojásdad, körülbelül 1,6–1,8 cm hosszú és 1,2–1,5 cm széles, csúcsi része nyakszerűen keskenyedik. Színe vöröseslilás. A termésen kevés szőrös képlet előfordulhat.

A magvak tojásdad-vese alakúak, körülbelül 1,5–2 mm hosszúak és 1–1,25 mm szélesek.

Elterjedés és élőhely

A faj Guatemalában, a Quetzaltenango térségéhez kapcsolódó elterjedési területen fordul elő. Epifita növény, amely trópusi örökzöld és nedves erdőkben él. A szakirodalomban megadott tengerszint feletti magassági tartomány körülbelül 1600–2100 méter.

Elterjedése a jelenlegi adatbázisok szerint Guatemalára korlátozódik; a faj endemikus.

Kultúrában tartás

A faj kultúrában tartásáról a felhasznált, megbízható források nem közölnek elegendő részletes adatot ahhoz, hogy a hőmérsékletre, öntözésre, teleltetésre vagy termesztőközegre vonatkozó fajspecifikus előírásokat biztosan meg lehessen adni. Epifita életmódja miatt a termesztési igényeit nem célszerű a száraz élőhelyekről származó, talajlakó kaktuszok igényeivel automatikusan azonosítani.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Disocactus quezaltecus megkülönböztetésében a hajtások alakja és a virág részletei egyaránt fontosak. Hajtásai keskeny, lapított, levélszerű szártagok, amelyek széle tompán fűrészes vagy csipkézett. Virágai rózsaszínes-fehéres árnyalatúak, a belső lepellevelek a porzókhoz simulnak, a porzók és a bibeszál pedig kiemelkednek a virágból.

A molekuláris törzsfejlődési vizsgálat a Disocactus quezaltecus és a Disocactus eichlamii közeli rokonságát támasztotta alá. A két faj elkülönítésében a virágok színe és felépítése is szerepet játszik: a D. quezaltecus esetében a fehéres-rózsaszín lepellevelek és a lilás portokok jellegzetesek.

A pusztán fénykép alapján történő azonosításnál a hajtás szélessége és fogazottsága mellett a virág teljes felépítését is érdemes megvizsgálni.

Egyéb

A faj a Disocactus nemzetségbe tartozik. Korábban a Bonifazia nemzetség egyetlen fajaként írták le, később a Disocactus nemzetségbe sorolták át.

Forrás