Kategória:Echinocactus
Tudományos név
Echinocactus Link & Otto 1827
A tudományos név státusza: érvényes
Rendszertani besorolás: Kaktuszfélék (Cactaceae)
A név eredete, etimológia
Az összetett tudományos nemzetségnév az ógörög echinos („tengeri sün”) és a latin cactus szavakból áll. Jelentése: „tengeri sünkaktusz”, amely a nemzetség fajaira jellemző, tövisekkel borított gömb- vagy hordó alakú formára utal.
História
A nemzetség nevét Heinrich Friedrich Link (1767–1851) és Christoph Friedrich Otto (1783–1856) német botanikusok használták először 1827-ben. Link a Berlini Botanikus Kert igazgatója és a botanika professzora volt, Otto pedig a kert inspektoraként tevékenykedett. Több kaktuszfaj leírása fűződik a nevükhez.
A 19. században az Echinocactus gyűjtőnemzetségként funkcionált: minden bordás szárú kaktuszt ide soroltak, amely nem tartozott a Cereus vagy Melocactus nemzetségbe. Később Britton és Rose jelentősen szűkítette a nemzetséget, és csak néhány jellegzetes „hordókaktusz” maradt meg benne.
Lyman D. Benson átmenetileg ismét kibővítette a csoportot a Homalocephala és Astrophytum nemzetségek bevonásával, de végül az Astrophytum — Antoine Charles Lemaire által — különálló, stabil nemzetségként maradt fenn.
A múltban több átminősítés és összevonási kísérlet történt, de mára az Echinocactus egy jól körülírható, viszonylag kis fajszámú nemzetség lett.
Típuspéldány
Nincs információ.
Leírás
Gömb vagy röviden oszlopos, gyakran lapított csúcsú kaktuszok nemzetsége, amelyek lehetnek magányosak vagy csoportot alkotók. A száron számos, akár 60 borda található, a csúcs régiója sűrű gyapjúszőrrel borított. Az areolák nagyok, megnyúltak, a kifejlett példányokon gyakran összefolyók; nektármirigyek nincsenek.
A tövisek erősek, vaskosak, a középtövisek és sugártövisek többnyire jól elkülönülnek. A virágok nappal nyílnak, önmeddők, a gyapjús csúcsareolákból fejlődnek, alakjuk röviden tölcséres vagy harang alakú, színük sárga vagy rózsaszín. Elsősorban hártyásszárnyúak porozzák be, ritkábban denevérek is (például E. horizonthalonius esetében leírták).
A termések gömbölyűek vagy megnyúltak, éretten húsosak vagy szárazak, felnyílók vagy nem felnyílók, gyakran pikkelyesek és gyapjasak. A magok nagyok, feketék, papillás felszínűek.
Élőhely
A nemzetség rendkívül változatos élőhelyeken fordul elő: sivatagokban, bozótosokban, fenyő- és borókás vidékeken, sziklás lejtőkön, fennsíkokon és alluviális talajokon. A talaj többnyire ásványi jellegű: durva homokos, kavicsos, sziklás, alkalmanként enyhén agyagos vagy mészköves.
Előfordulási magasság: 30–2200 m tengerszint felett.
A Echinocactus fajok a Sonora- és Chihuahua-sivatag területén, valamint Észak- és Közép-Mexikó kősivatagos régióiban élnek.
Földrajzi elterjedés
Mexikó: Chihuahua, Coahuila, Guanajuato, Hidalgo, Mexikó DF, Nuevo León, Puebla, Querétaro, San Luis Potosí, Sonora, Tamaulipas, Zacatecas Egyesült Államok: Arizona, Kalifornia, Új-Mexikó, Nevada, Oklahoma, Texas
Rendszertan, alfajok és fajok
- Régebbi rendszerezők szerint 6 faj + 1 alfaj tartozott a nemzetséghez:
- Echinocactus grusonii Hildmann 1891
- Echinocactus horizonthalonius Lemaire 1839
- Echinocactus parryi Engelmann 1856
- Echinocactus platyacanthus Link & Otto 1827 (= E. ingens)
- Echinocactus polycephalus Engelmann & Bigelow 1856
- Echinocactus polycephalus subsp. xeranthemoides (J.M. Coulter) N.P. Taylor 1998
- Echinocactus texensis Hopffer 1842
- Az új rendszerben ettől kevesebb (https://caryophyllales.org/):
- Echinocactus horizonthalonius var. horizonthalonius
- Echinocactus horizonthalonius var. nicholii
- Echinocactus platyacanthus
Szinonimák
- Echinofossulocactus Lawrence 1841
- Homalocephala Britton & Rose 1922
- Emorycactus Doweld 1996
- Meyerocactus Doweld
Szerzők és forrás
Ebben a kategóriában pillanatnyilag egyetlen lap vagy médiafájl sem szerepel.