Echinocactus horizonthalonius

Echinocactus horizonthalonius
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Echinocactus
Faj	Echinocactus horizonthalonius

Tudományos név

Echinocactus horizonthalonius Lem., 1839
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög eredetű: echinos = sün, valamint kaktos = tüskés növény. Az elnevezés a sűrűn tövises, gömb alakú kaktuszokra utal.
A fajnév latin eredetű: horizontalis = vízszintes, lapos. A név a növény lapított gömb alakú testére utal.

Típuspéldány

Első leírása: Cact. Gen. Sp. Nov. (1839).
Leírója: Charles Lemaire.
Típuslelőhely: az eredeti leírásban nem pontosított.

A(z) Echinocactus horizonthalonius szinonimái

≡ Meyerocactus horizonthalonius, ≡ Echinocactus horizonthalonius subsp. horizonthalonius
= Echinocactus equitans
= Echinocactus horizontalis
= Echinocactus pachycornis
= Echinocactus horizonthalonius var. curvispinus, ≡ Echinocactus horizonthalonius f. curvispinus
= Echinocactus horizonthalonius var. centrispinus, ≡ Echinocactus horizonthalonius f. centrispinus
= Echinocactus laticostatus
= Echinocactus horizonthalonius var. obscurispinus, ≡ Echinocactus horizonthalonius f. obscurispinus
= Echinocactus horizonthalonius var. equitans
= Echinocactus horizonthalonius var. laticostatus
= Echinocactus horizonthalonius var. subikii
= Echinocactus horizonthalonius subsp. jarmilae
= Echinocactus horizonthalonius subsp. diabolicus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magános növekedésű faj, ritkán kisebb csoportot képez. A hajtás lapított gömb alakú vagy rövid oszlopos.

Színe kékeszöld. Magassága 10–50 cm, átmérője rendszerint 10–15 cm.

Bordák

A hajtáson rendszerint 8 borda található. A bordák lekerekített szemölcsökből állnak, amelyek csak kis mértékben különülnek el egymástól.

Areolák

Az areolák a bordák szemölcseinek csúcsán helyezkednek el.

Tövisek

A növény erősen tövises.

Középtövis: 3–5 db, színe a szürkétől a feketésig változik. Kemény, merev, kissé lapított, egyikük rendszerint lefelé hajló. Hosszuk kb. 2,5–3 cm.
Peremtövis: 5–7 db, szürkés színű, kifelé hajló vagy egyenes. Hosszuk 2–2,5 cm.

Generatív test

Virág

A virág rózsaszínű, 5–6,2 cm hosszú és 5–6,5 cm átmérőjű.

Termés

A termés kezdetben húsos, később kiszárad. Puha fehér szőr borítja. Hossza kb. 2,5 cm.

Magja: fekete, kerek alakú, 2–3 mm hosszú.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok délnyugati része és Mexikó északi területei. Az USA-ban Arizona, Texas és Új-Mexikó államokban fordul elő, Mexikóban a Chihuahua-sivatag területén egészen San Luis Potosí államig.

Élőhely: sziklás, köves, gyér növényzetű területeken él, különféle alapkőzeteken.

Változatok

var. horizonthalonius: legfeljebb kb. 30 cm magas, általában nem sarjad. A Chihuahua-sivatag nagy részén elterjedt.
var. nicholii L.D.Benson (1969): magasabb, akár 50 cm-re is megnőhet, ritkán sarjad. A Sonora-sivatagban fordul elő, Arizona és Sonora északnyugati részén.

Kultúrában tartás

Kényes és lassan növő faj, ezért gyűjteményekben viszonylag ritkán található.

Fő növekedési időszaka a nyári meleg hónapokra esik. Ilyenkor mérsékelt öntözés mellett jól fejlődik. Virágait a nyár elején hozza, rendszerint egyesével. A különböző példányok nem mindig egy időben virágoznak, ezért a megporzás és a magfogás nehéz; a faj önsteril.

A magok csírázása általában gyenge, de többéves (4–5 éves) tárolás után jelentősen javulhat. Ilyenkor is általában csak 30–40% csírázik ki.

A magoncok viszonylag nagyok, de érzékenyek, könnyen rothadnak, ezért a kelés után hamar jól szellőző körülményeket igényelnek. Az első évben még gyorsabban fejlődnek, később azonban a növekedés jelentősen lelassul. A 4–5 éves növények gyakran csak 2–3 cm átmérőjűek.

A természetben jellemző kékesszürke szín csak erős napfény hatására alakul ki. Az északi elterjedésű formák meglepően hidegtűrők, és fűtetlen helyen is képesek átvészelni a telet.

Egyéb

A faj a természetben nagy területen elterjedt, és sok élőhelyen gyakori. A populációk stabilnak tűnnek, az idős példányok között rendszerint sok fiatal növény is megfigyelhető.

Megjelenése élőhelyenként változatos: eltérhet a bőrszín, a tövisek mérete, erőssége, hajlottsága és színe. Ennek ellenére a jellegzetes testalkat, a széles bordák és a kékes epidermisz jól felismerhetővé teszik a fajt, ezért általában nem különítik el további taxonokra.

Szerzők

Szöveg: Barna János
Kép: Barna János és Elhart Zsolt
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 41. kártya