Kategória:Brassicales

• Brassicales Bromhead (1838)

A rend neve a típusnemzetség, a Brassica nevéből származik. A Brassica szó a klasszikus latinból ered, ahol Plinius és más római szerzők a káposztára és hasonló vadnövényekre használták. Az etimológia vélhetően a kelta bresic szóra vezethető vissza, amely szintén káposztát jelent. A görög βράσκη (braskē) alakkal is rokonítható, amely a botanikai szakirodalomban (Chantraine) a keresztesvirágúakra utaló gyűjtőfogalomként jelenik meg.

• Brassica Linnaeus; Gyűjtő: Ismeretlen, Típuspéldány helye: LINN (London);
• Első leírása: Edward Ashworth Bromhead írta le a rendet 1838-ban a Magazine of Natural History folyóiratban.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: -

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Capparales Jussieu ex Berchtold & Presl
• Resedales Dumortier
• Moringales Nakai
• Batales Engler
• Gyrostemonales Takhtajan
• Salvadorales Dahlgren ex Reveal

A rend tagjai változatos megjelenésűek: lágyszárúak, cserjék, fák és liánok egyaránt megtalálhatóak közöttük. Jellemző rájuk a mustárolaj-glikozidok (glükozinolátok) jelenléte, amelyek sérülés esetén jellegzetes csípős szagot árasztanak (mirozin sejtek). A levelek általában szórt állásúak, pálhalevelek gyakran jelen vannak, de olykor redukáltak. A szárban gyakran megfigyelhető a bikollateriális edénynyalábok jelenléte.

A virágzat általában fürtös, olykor sátorozó. A virágok többnyire kétivarúak, sugaras vagy kétoldali szimmetriájúak. A csésze- és pártalevelek száma általában négy (keresztes szerkezet), de egyes családoknál (pl. Capparaceae) ez eltérhet. A porzótáj gyakran kétkörös, a belső körben hosszabb porzókkal (tetradynamia). A termő két termőlevélből forrt össze, felső állású.

A legjellemzőbb terméstípus a becső vagy becőke (siliqua vagy silicula), amelyben a két kopács között egy álválaszfal (replum) található. Előfordulhat azonban bogyótermés, makk vagy szárnyas aszmag is.

• Magja: A magok gyakran olajban gazdagok, az endospermium általában hiányzik vagy minimális, az embrió pedig görbült.

• Földrajzi elterjedés: Világszerte elterjedtek, de a fajok többsége az északi mérsékelt övben, különösen a Földközi-tenger térségében és Délnyugat-Ázsia területein koncentrálódik. Jelentős állományaik élnek Dél-Afrikában, Ausztrália szárazabb vidékein és az Amerikai Egyesült Államok nyugati részén.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Nagyon változatos élőhelyeken fordulnak elő, a sivatagoktól a magashegységekig. Számos faj pionír növény vagy gyomnövény, sokuk pedig kifejezetten a nyílt, napos élőhelyeket és a meszes talajt kedveli.

A renden belül több családban is megfigyelhető a szukkulencia. A Brassicaceae családban bizonyos nemzetségek (pl. Heliophila) húsos levelűek. Kiemelkedő a madagaszkári Didiereaceae család, amelynek minden faja szukkulens, kaktuszszerű megjelenéssel és tövisekkel rendelkezik. Szintén ide tartoznak a kiterjedt víztároló törzzsel rendelkező Moringaceae (pl. Moringa) és a szárazságtűrő Capparaceae képviselői.

Az APG IV (Angiosperm Phylogeny Group) osztályozása szerint a Brassicales a Malvidae (eurosids II) klád tagja. A rend szoros rokonságban áll a Malvales és Sapindales rendekkel. Molekuláris adatok alapján a rend monofiletikus egységet alkot, amelyet a glükozinolátok jelenléte kémiai szünapomorfia-ként támogat.

• https://www.mobot.org/mobot/research/apweb/
• https://en.wikipedia.org/wiki/Brassicales
• https://powo.science.kew.org/
• https://www.ipni.org/