Ugrás a tartalomhoz

Hoya obscura

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. január 2., 21:21-kor történt szerkesztése után volt.
Hoya obscura
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Asterids
Klád Lamiids
Rend Gentianales
Család Apocynaceae
Alcsalád Asclepiadoideae
Nemzetség-
csoport
Marsdenieae
Nemzetség Hoya
Faj Hoya obscura
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Hoya obscura (Elmer) Elmer, 1910

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Hoya, Thomas Hoy (1750–1822) angol kertész tiszteletére lett elnevezve, aki a Sion House kertésze volt.
  • Az obscura fajnév a latin obscurus (sötét, homályos, bizonytalan) szóból származik. Adolph Daniel Edward Elmer azért választotta ezt a nevet, mert a növény eredeti gyűjtési helyén, a sűrű fülöp-szigeteki erdők árnyas, sötét aljnövényzetében találtak rá, valamint utalhat a virágok színezetének bizonyos variációira is.

Típus

  • Hoya obscura Elmer; Adolph Daniel Edward Elmer, Fülöp-szigetek, Luzon szigete, Sorsogon tartomány, Irosin (Mount Bulusan), 1910. május; Típuspéldány helye: PNH (Philippine National Herbarium - megsemmisült), izotípusok: L, NY, US.
  • Első leírása: Adolph Daniel Edward Elmer írta le először Adonidia obscura néven a Leaflets of Philippine Botany folyóiratban 1910-ben.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adolph Daniel Edward Elmer, 1910.
Hoya obscura képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

  • Hoya obscura var. obscura
  • Hoya obscura var. cumingii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A Hoya obscura egy gyors növekedésű, kúszó vagy csüngő életmódú epifiton. A szár hengeres, zöld, de erős fényben vöröses árnyalatot ölthet, sima felületű, tapadást segítő léggyökérekkel kapaszkodik.

A levelek húsosak, viaszos textúrájúak, alakjuk az oválistól az elliptikusig terjed. A levélcsúcs kihegyezett, az alapja lekerekített. A levelek színe a fényviszonyoktól függően változik: mélyzöldtől az egészen bronzos-vörösesig, különösen, ha sok közvetlen napfény éri őket. A levél erezete jól látható, gyakran világosabb zöld, ami dekoratív megjelenést kölcsönöz a növénynek.

Generatív test

Virág

A virágzat ernyőszerű (umbella), amely 20-30 apró virágból áll. A virágok rendkívül illatosak, az illatuk a citrusfélékre vagy a friss parfüre emlékeztet.

  • Takarólevelek: A lepellevél (vagy sziromlevél) visszahajló, színe a krémfehértől a halvány rózsaszínig vagy sárgásig terjedhet. A párta felszíne finoman szőrözött (puberulus). A mellékpárta (corona) fényes, gyakran sötétebb sárga vagy narancssárga közepű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak és a portokok a mellékpárta szerkezetébe integrálódtak. A bibeszál rövid, a bibe a virág közepén helyezkedik el.

Termés

Hosszúkás, tüszőtermés, amely éretten felreped.

  • Magja: Apró, barna magok, melyek végén repítőszőrök (üstök) találhatók a széllel való terjedés segítésére.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj őshonos a Fülöp-szigeteken, különösen Luzon szigetén (Sorsogon, Laguna tartományok).
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi esőerdők lakója, ahol epifiton módon a fák ágain él. Kedveli a magas páratartalmat és a szűrt fényt, de jól alkalmazkodik a változó fényviszonyokhoz.

Kultúrában tartás

Népszerű szobanövény, mivel viszonylag könnyen tartható. Kedveli a világos helyet; levelei napfény hatására gyönyörű vörösre színeződnek. Mérsékelt öntözést igényel, két öntözés között hagyni kell a talaj felső rétegét kiszáradni. Jó vízáteresztő közegbe ültessük.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Hasonlít a Hoya siariae fajhoz, de a Hoya obscura levelei általában szélesebbek és az erezetük hangsúlyosabb. Virágai kisebbek és az illatuk jellegzetesen citrusos, szemben más fajok édesebb illatával.

Forrás