Turbinicarpus saueri subsp. septentrionalis
| Turbinicarpus saueri subsp. septentrionalis | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cacteae |
| Alnemzetség- csoport |
Cactinae |
| Nemzetség | Turbinicarpus |
| Faj | Turbinicarpus saueri subsp. septentrionalis |
 
| |
- Tudományos név - Turbinicarpus saueri subsp. septentrionalis Matusz. & Šnicer, 2004
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a latin turbo, turbinis = orsó, kúpcsiga és a görög carpos = termés szavakból ered, a termés alakjára utal.
- A fajnév Fritz Sauer osztrák kaktuszgyűjtő nevét őrzi.
- Az alfajnév septentrionalis a latin septentrionalis = északi szóból ered, utalva az alfaj földrajzi elterjedésére a faj fő elterjedési területéhez képest. A szó a két részből áll:
- septem: hét
- trio (többes számban triones): igásökör
Miért „hét igásökör”? A rómaiak a Göncölszekér (Ursa Major) hét fényes csillagát hét ökörnek látták, amelyek az égi pólus körül „szántanak”, azaz körbe-körbe járnak. Mivel ez a csillagkép (és a belőle tájolt Sarkcsillag) mindig az égbolt északi részén látható, a „hét ökör iránya” egyet jelentett az észak fogalmával.
Típuspéldány
- Gyűjtő: G. Matuszewski és R. Šnicer.
- Hely: Mexikó, Nuevo León állam, Aramberri környéke.
- Első leírása: Turbinicarpus saueri subsp. septentrionalis, Kaktusy (Brno) 40(3): 85–91, 2004
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Matusz. & Šnicer, 2004
Szinonimák
- Nincs
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Magányosan növő, gömb vagy rövid henger alakú szár.
Szármagasság és átmérő változó, színe zöldtől szürkészöldig.
Gyökere erős, répaszerű.
Szemölcsök
Szemölcsei (tuberkulum-ai) kúposak, spirális sorokba rendeződnek.
Axillák
Az axillák csupaszak, szőrzet nélküliek.
Areolák
Areolák kis méretűek, fiatal korban rövid ideig finoman gyapjasak.
Tövisek
- Középtövis: 1–2 db, rövid vagy hosszabb, kampós, világos- vagy sötétbarna
- Peremtövis: 3–6 db, lapított, világosbarnák
Generatív test
Virág
Virág a szár csúcsán, 2–3 cm hosszú és 2–3,5 cm átmérőjű.
- Lepellevelek: külső zöldes, belső lepellevelek fehérek, esetenként halvány rózsaszín középcsíkkal
- Ivarlevelek: porzószálak fehérek, portokok sárgák, bibeszál fehéres, bibe világoszöld
Termés
A termés kicsi, gömbölyű, zöldes, éréskor kiszárad.
- Magja: apró, fekete, finoman hálózatos felszínű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Mexikó, Nuevo León állam, északkeleti régió
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészköves, bázikus talajokon él, nyílt xerofil cserjésekben, kőzettörmeléken
Kultúrában tartás
Kultúrában jól tartható, hasonlóan a fő fajhoz.
Jó vízáteresztő, mérsékelt öntözés mellett tartható.
Télen teljesen szárazon, fagymentesen tartandó.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A fő fajhoz képest kisebb szár, északi elterjedés, valamint a tövisek rövidsége és középtövisének száma különíti el.
Taxonómia és filogenetika
Elfogadott alfaj a Turbinicarpus saueri fajon belül. Korábban különböző populációk és változatok vitatott státuszúak voltak.
Szerzők
- Kép: Szigetvári József