Rebutia ritteri
| Rebutia ritteri | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség- csoport |
Rebutiinae |
| Nemzetség | Rebutia |
| Faj | Rebutia ritteri |
Tudományos név
- Rebutia ritteri (Wessner) Buining & Donald, 1963
- A tudományos név státusza: érvényes
A név eredete, etimológia
A nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő volt, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A fajt a német Friedrich Ritter (1898–1989) geológusról és autodidakta botanikusról nevezték el, aki utazásai során jelentős kutatásokat végzett, különösen Dél-Amerika kaktuszvilágának területén. Megfigyeléseinek és kutatásainak eredményeit négy jelentős kötetben jelentette meg „Kaktuszok Dél-Amerikában” (Kakteen in Südamerika) címmel.

Típuspéldány
- Friedrich Ritter, Bolívia, Escayache település környéke, 3400 m, 1931. március
- Első leírása: Beiträge zur Sukkulentenkunde und -pflege 1: 3, 1938
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Buining & Donald, 1963
Szinonimák
- Lobivia ritteri Wessner, 1938
- Aylostera ritteri (Wessner) Mosti & Papini, 2011
- Lobivia atrovirens var. ritteri (Wessner) Rausch, 1987
- Mediolobivia ritteri (Wessner) Krainz, 1947
- Mediolobivia euanthema var. ritteri (Wessner) Donald, 1954
- Rebutia brunescens Rausch, 1972
- Rebutia huasiensis Rausch, 1977
- Rebutia raulii Rausch, 1980
- Érvényes név és szinonimák a Rebutia ritteri taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Csoportképző növény. Hajtásai gömbölydedek vagy kissé hosszúkásak, csúcsuk lapított. Színük szürkészöld. Elérhetik az 5 cm hosszúságot és a 3,5 cm átmérőt. Gyökere répaszerű.
Szemölcsök
Bordáinak száma 15–18. A bordák függőleges vagy rézsútos lefutásúak, kb. 6 mm magasak és hasonló szélesek. Jellegzetes, kúpos, hatszög alapú szemölcsei (tuberkulum-ai) sorokba rendeződnek.
Areolák
Viszonylag nagyok, ellipszis alakúak, barnás gyapjúborítással. Egymástól 6–8 mm távolságra helyezkednek el.
Tövisek
- Peremtövis: 8–10 db, mind peremtövis, merevek, nagyon vékony, tűszerűek, viszonylag egységesek. Színük fehéres-szürkés, sötétebb csúccsal és alappal, hosszuk kb. 1 cm.
Generatív test
Virág
A hajtások oldalán, középtájon fejlődnek és felfelé állnak. Színük a tűzvöröstől a karmazsinvörösig terjed, torkuk lilásvörös. Hosszuk kb. 4 cm, szélességük 4,5 cm. A virágcső keskeny.
- Lepellevelek: sepala, petala, tepala vörös árnyalatúak
- Ivarlevelek: filamenta vörösek, antherae sárgák, stylus és stigma zöldessárga
Termés
Apró, gömbölyű bogyótermés. Színe barnás vagy zöldes, a gyümölcshús vörös.
- Magja: sisak alakú, matt fekete, pontozott felületű, átlagosan 0,82 × 0,63 mm
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Bolívia (Escayache környéke, Chuquisaca, Potosí és Taríja megyék), Argentína (Salta és Jujuy tartomány)
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2500–3900 m magasságban fordul elő. Sziklakibukkanásokon él puna vegetációban és esetenként prepuna vegetációjú ritkás cserjésekben. Előfordul sziklarepedésekben, sziklák között, sziklafelszíneken, aprózódott vulkanikus kőzeten, mohák, zuzmók, alacsony Bromelia-fajok és pázsitfűfélék között.
Kultúrában tartás
Gondozása nem tér el a nemzetség legtöbb fajától. Populációi szélsőséges magasságban is előfordulnak, ezért a növényeket óvni kell a nyári melegtől. Valószínűleg emiatt nem hajlamos nyári virágzásra, virágait inkább tavasszal nyitja nagy hullámban. A virágok 5–6 napig is kinyílhatnak. A szabadban tartás a legjobb megoldás lehet.
Egyéb
A leírás alapját képező növényt Friedrich Ritter gyűjtötte 1931 márciusában. A növényt oltott példányként kultúrában nevelték.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 693. kártya.