Sulcorebutia verticillacantha var. cuprea

Weingartia canigueralii
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-; csoport	Rebutiinae
Nemzetség	Weingartia
Faj	Weingartia canigueralii

Tudományos név

Weingartia canigueralii (Cárdenas) F.H.Brandt in Kakteen Orch. Rundschau 5: 17. 1978. Sec. Kiesling & al. (2014)
- A tudományos név státusza: érvényes
Sulcorebutia verticillacantha var. cuprea Rausch in Kakteen And. Sukk. 23(5): 124. 1972 syn. sec. Kiesling & al. (2014)

A név eredete, etimológia

A Rebutia nemzetségnév a francia Pierre Rebut (1830–1898) nevét viseli, aki szőlőtermesztő, valamint pozsgás növényeket forgalmazó kertészet tulajdonosa volt a Lyon közelében található Chazay d’Azergues-ben.
A steinbachii fajnév José Steinbach nevű kaktuszgyűjtőről kapta a nevét, aki a faj felfedezője volt a 1930-as évek elején.
A verticillacantha latin-ógörög összetétel: „verticillus” = összefonódott, kusza, örvénylő; „akanthos” = tövis; utal a faj kusza töviseire.
Az eredeti Sulcorebutia nemzetségnévben a „sulcus” jelentése: barázda, utalva a szemölcsök tejnedvén található barázdás areolára.

Típuspéldány

Első leírása: Kakt. und and. Sukk., 23: 124, 1972

Szinonimák

Sulcorebutia verticillacantha subsp. cuprea (Rausch) Slaba, 2006
Érvényes név és szinonimák a Rebutia steinbachii subsp. verticillacantha taxonnál

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Alapfajnál nagyobb hajtásai egyedülállók vagy kisebb csoportokat képeznek. Gömbölyded alakúak, 30 mm átmérővel, kultúrában akár 60–70 mm magasak és 80 mm szélesek. Hajtásuk a gyökérzethez elvékonyodó nyakrésszel csatlakozik. Színük vörösesbarna–rézszínű. 12 bordája csavart lefutású, 4 mm magas és 5 mm széles kerek szemölcsökre (tuberkulum-ai) tagolt.

Szemölcsök

Csavart lefutású bordákon 4 mm magas és 5 mm széles kerek szemölcsök (tuberkulum-ai).

Areolák

6 mm hosszúak, fehéren gyapjasak.

Tövisek

Középtövis: nincs az alapleírás szerint, de kultúrában 3–5 db is megjelenhet, akár 25 mm hosszú, barna, csúcsán sötétebb árnyalatú
Peremtövis: 11–13 db, 5–6 párba rendezve két oldalra áll, egy lefelé mutat; 6–9 mm hosszú, a hajtásra simul, barna színű, sötétebb csúccsal

Generatív test

Virág

30 mm hosszú és 45 mm széles, tiszta vörös vagy vörös narancsszínű torokkal. Lepellevelei keskenyek, hosszú csúcsban végződnek. Külső lepellevelek rózsaszínűek, barnás középcsíkkal. Magházat és rózsaszín virágcsövet széles pikkelyek fedik.

Lepellevelek: külső lepellevelek rózsaszínűek, barnás középcsíkkal; belső lepellevelek narancsszínű torokkal; keskenyek, hosszú csúcsban végződnek
Ivarlevelek: porzószálak felül vörösek vagy narancsosak, alul lilásvörösek; bibeszál sárgás rózsaszín; bibe 6–8 ágú, fehér

Termés

Vöröses színű, kb. 5–6 mm átmérőjű, világosbarna pikkelyekkel.

Magja: fekete, sapka alakú, 1,11 × 0,8 mm, megegyezik a Sulcorebutia verticillacantha magjaival

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Bolívia, Torotoro (Charcas tartomány, Potosí megye), 3200 m tengerszint feletti magasság; előfordulási terület: 3000–3250 m, Torotoro-tól délkeletre Potosí és Chuquisaca megyék határáig
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kopár hegyoldalak, gyér növényzetű sziklagyepek, mohák és zuzmók között, sziklarepedésekben, sziklák között

Kultúrában tartás

Nagyon jó vízáteresztő, ásványi összetételű, savanyú kémhatású ültetőközeg, sok napfény, friss levegő. Vegetációs időszakban öntözés, nyugalmi periódusban teljes szárazon tartás. Teleltetési hőmérséklet ~10 °C. Ültetőközeg állapotára és összetételére fokozottan figyelni kell. Szaporításuk vegetatív módon, sarjnövények gyökereztetésével a leghatékonyabb.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Korábban faji státuszt viselt a Sulcorebutia verticillacantha. Ma a Rebutia steinbachii alfajaként kezelik, élőhelyi forma. Kultúrában előfordulhat, hogy középtövisei jelentősen hosszabbak, és élénk virágaival feltűnőbb, mint az alapfaj.

Taxonómia és filogenetika

A Sulcorebutia nemzetséget összevonták a Rebutia nemzetséggel. A verticillacantha alfaji besorolást kapott a Rebutia steinbachii faj alatt. Sulcorebutia-rajongók gyakran a Rausch által adott néven jelölik gyűjteményeikben.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Pozsgások 741. kártya