Kategória:Epiphyllum

• Epiphyllum Haworth, 1812

A nemzetségnév a görög epi (rajta, felett) és phyllon (levél) szavak összetételéből származik. Az elnevezés arra utal, hogy a virág a levélszerűen ellaposodott hajtások (fillokládiumok) szélén fejlődik ki. Adrian Hardy Haworth 1812-ben alkotta meg a nevet, mivel a korabeli megfigyelők a módosult szárakat leveleknek vélték.

• Epiphyllum phyllanthus (L.) Haworth; Gyűjtő: Ismeretlen, helyszín: Brazília/Dél-Amerika; Típuspéldány: LINN 631.10 (Linnean Society of London);
• Első leírása: Adrian Hardy Haworth írta le 1812-ben a Synopsis Plantarum Succulentarum című művében;
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Adrian Hardy Haworth, 1812;

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• ≡ Phyllocactus
• = Phyllocereus
• = Marniera
• = Chiapasophyllum

Elsősorban epifiton vagy litofiton életmódú növények. A hajtás kétalakú: az alapvető szár hengeres és fásodó, míg a másodlagos hajtás (fillokládium) levélszerűen ellaposodott, húsos, de vékony. Ezek a leveleknek tűnő képletek valójában módosult szárak. A szár széle gyakran hullámos vagy fogazott. Az areolák kicsik, a hajtás szélén, a bevágásokban helyezkednek el, általában nincsenek rajtuk tövisek, vagy csak nagyon apró serte formájában jelentkeznek a fiatal növényeknél. A gyökérzet bojtos, a fák kérgén való rögzüléshez és a tápanyagfelvételhez optimalizált, gyakran fejleszt léggyökereket.

A virág nagyméretű, tölcsér alakú, a legtöbb fajnál éjszaka nyílik és erősen illatos. A virág színe általában fehér vagy krémszínű.

• Takarólevelek: A külső lepellevél keskeny, gyakran zöldes, sárgás vagy vöröses árnyalatú; a belső lepellevél szélesebb, tiszta fehér vagy krémszínű;
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, hosszúak és fehérek; a portokok sárgák; a bibeszál robusztus, a bibe többágú, gyakran krémszínű vagy fehér;

A termés tojásdad vagy hosszúkás bogyó, amely éretten vörös vagy bíborszínű, gyakran pikkelyes.

• Magja: A magja viszonylag nagy, fekete, vese alakú;

• Földrajzi elterjedés: Honos Mexikó déli részén, Közép-Amerika országaiban és Dél-Amerika trópusi területein;
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Trópusi esőerdőkben és köderdőkben élnek, ahol epifitonként a fák lombkoronájában vagy litofitonként nedves sziklafalakon telepednek meg. Magas páratartalmat és szűrt fényt igényelnek;

Az Epiphyllum nemzetség fajai és hibridjei (úgynevezett “levélkaktuszok”) világszerte népszerű dísznövények. Epifiton jellegük miatt laza, rostos, jó vízelvezetésű, enyhén savanyú talajt igényelnek. Kedvelik a félárnyékos helyet és a rendszeres öntözést, de a pangó vizet nem bírják. Télen hűvösebb (12–15 °C) környezetben, csökkentett öntözéssel serkenthető a virágzásuk.

Gyakran összetévesztik őket a Schlumbergera (karácsonyi kaktusz) vagy a Disocactus nemzetséggel. Az Epiphyllum virágai azonban általában sokkal nagyobbak, a virágcső hosszabb, és a legtöbb faj éjszaka nyílik. A kertészeti hibridek (Epicactus) gyakran színes virágúak, ami a Disocactus fajokkal való keresztezés eredménye.

A nemzetségbe mintegy 15–20 elismert faj tartozik, amelyek mindegyike levélszerű hajtásokkal rendelkező szukkulens:

• Epiphyllum oxypetalum: A legismertebb faj, hatalmas, fehér, éjszakai virágokkal.
• Epiphyllum phyllanthus: Kisebb virágú, de igen elterjedt típusfaj.
• Epiphyllum anguliger: Mélyen karéjos, cikcakkszerű hajtás-airól ismert.

Az APG 4 rendszer szerint a Cactaceae család, Cactoideae alcsalád, Phyllocacteae tribus tagja. A de Vos (2025) féle filogenetikai vizsgálatok megerősítették, hogy a nemzetség a Hylocereinae subtribus része. Molekuláris adatok alapján az Epiphyllum szoros rokonságban áll a Disocactus és Selenicereus nemzetségekkel, de önálló, monofiletikus egységet alkot.

• https://www.worldfloraonline.org/taxon/wfo-0000673413
• https://powo.science.kew.org/taxon/urn:lsid:ipni.org:names:30002167-2
• https://en.wikipedia.org/wiki/Epiphyllum
• https://www.llifle.com/Encyclopedia/CACTI/Family/Cactaceae/Epiphyllum/