Aloe rauhii
| Aloe rauhii | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
| Alcsalád | Asphodeloideae |
| Nemzetség- csoport |
Aloeae |
| Nemzetség | Aloe |
| Faj | Aloe rauhii |
 
| |
Tudományos név
- Aloe rauhii Reynolds, 1963
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetség neve, Aloë, az ókori görög nyelvben ősidőktől létezett, jelölve ezen vagy ehhez hasonló növényeket; a szó a régi arab (alloh) és a héber (ahalom) nyelvben is megjelenik. Linné ezt a hagyományos nevet használta fel botanikai névként 1753-ban.
- A fajnév a német botanikus Werner Rauh (1913–2000) nevét őrzi, aki a Heidelbergi Egyetem professzora volt, és a madagaszkári szukkulens flóra kiemelkedő kutatójaként vált ismertté.
Típuspéldány
- Első leírása: Journal of South African Botany 29(4): 151–152, 1963
Szinonimák
- Guillauminia rauhii (Reynolds) P. V. Heath, 1994
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár
Szártalan, vagy csak igen rövid szárat fejlesztő faj. Gyökeréről sok sarjat hoz, így idővel sűrű, tömött csoportokat képez.
Levelek és levélrozetták
- Levélállás: tőlevélrózsában (rozettában)
- Levelek száma: rozettánként legfeljebb 20
- Hossz: 7–10 cm
- Szélesség: 1,5–2 cm
- Alak: lándzsahegyre emlékeztető, csúcsuk hegyes
- Keresztmetszet: félhold alakú, a felső oldal irányába homorú
- Szín: szürkészöld, olykor barnás árnyalatú
- Felület: mindkét oldalon sűrűn mintázott, jellegzetes, H-alakúnak leírt foltokkal
- Szegély: porcszerű, fehér fogazattal; a fogak kb. 0,5 mm hosszúak és 1–2 mm-re állnak egymástól
Generatív test
Virágzat
- Típus: általában egyszerű fürt, ritkán egy elágazással
- Magasság: kb. 30 cm
- Fürt hossza: kb. 7 cm
- Fürt átmérője: kb. 4 cm
- Virágok száma: 12–18
- Murvalevelek: 4–5 mm hosszúak, fehérek
- Virágkocsány: kb. 10 mm hosszú
Virág
- Alak: csőszerű, a leplek majdnem teljesen összenőttek
- Hossz: kb. 25 mm
- Átmérő: kb. 5 mm
- Szín: vöröses vagy rózsaszín, felül élénkebb, alul halványabb, esetenként zöldes árnyalattal
- Lepelcimpák: csak néhány mm hosszúak
- Termés: keskeny ovális, 12–15 mm hosszú, világoszöld
- Magvak: laposak, barnák, keskeny, hártyás szárnnyal
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Madagaszkár (endemikus faj)
- Előfordulás: a sziget északnyugati részén
- Élőhely: homokkő sziklákon, sűrűn bokros területeken
- Ökológia: viszonylag nagy egyedszámban fordul elő természetes élőhelyein
Kultúrában tartás
- Gyűjteményben könnyen tartható faj
- Talaja enyhén savanyú kémhatású legyen, homokkal és lombfölddel vagy komposzttal javítva
- Fényigénye tág határok között mozog: elviseli a tűző napot, de szebb növekedést mutat enyhén árnyékolt, szórt fényben
- Tavasztól őszig tartható szabadban vagy növényházban
- Szárazságtűrő, de nyáron a rendszeres (1–2 hetenkénti) öntözést meghálálja
- Virágzása az őszi hónapokban várható, gyakran több héten át tart
- Télen öntözést nem igényel, akár 5 °C körüli hőmérsékleten is áttelel
- Szaporítása legegyszerűbben a bőségesen képződő gyökérsarjakkal történik
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Kép: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 386. kártya