Cleistocactus sulcifer
| Borzicactus sulcifer | |
|---|---|
Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Trichocereinae |
| Nemzetség | Borzicactus |
| Faj | Borzicactus sulcifer |
| Cleistocactus sulcifer | |
|---|---|
Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima | |
| Rendszertani besorolás | |
| Faj | Cleistocactus sulcifer |
Tudományos név
- Borzicactus sulcifer (Rauh & Backeb.) Kimnach in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 32: 95. 1960 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név - Cleistocactus sulcifer (Rauh & Backeb.) Leuenb. in Bot. Jahrb. Syst. 124(1): 22. 2002
szinonima név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög „kleistos” (zárt) és „cactus” szavakból származik, és a nemzetség fajaira jellemző keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágokra utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből ered, amely eredetileg egy bogáncsszerű növény neve volt. Linné vezette be a kaktuszok nemzetségneveként 1753-ban.
- A fajnév latin eredetű szóösszetétel: „sulcus” = barázda, horony, valamint „-fer” = hordozó. A név a bordákon és szemölcsökön megfigyelhető jellegzetes hosszanti árkokra utal.
Típuspéldány

- Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, Río Fortaleza vidéke
- Első leírása: Descriptiones Cactearum Novarum, 11., 1957 (mint Loxanthocereus sulcifer)
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Leuenberger, 2002
A(z) Borzicactus sulcifer szinonimái
- (A(z) Cleistocactus sulcifer a(z) Borzicactus sulcifer szinonimája)*
- ≡ Loxanthocereus sulcifer, ≡ Cleistocactus sulcifer
- = Loxanthocereus granditessellatus, ≡ Cleistocactus granditessellatus
Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test
Hajtás, szár
Fiatal korban felálló, később elfekvő vagy lehajló hajtásokat fejlesztő kaktusz. A hajtások hengeresek, 100–200 cm hosszúak, átmérőjük elérheti a 8 cm-t.
Bordák
A hajtást rendszerint 8 borda tagolja, amelyek jellegzetes, hatszögletű szemölcsökre oszlanak. A szemölcsök kb. 20 mm hosszúak és 10 mm szélesek. Az egyes szemölcsöket keresztirányban V-alakú árok választja el egymástól, míg az areola feletti részen hosszanti árok figyelhető meg, amely a szemölcsöt két részre osztja. Ez a bélyeg a faj egyik legfontosabb felismerési jegye.

Areolák
Az areolák hosszúkás alakúak, fiatalon sárgásbarna filccel borítottak, később megszürkülnek.
Tövisek
- Peremtövis: kb. 9 db, 5–9 mm hosszú, vékony, színe sárgásbarna
- Középtövis: rendszerint 4 db, kereszt alakban állnak, a leghosszabb 25–40 mm hosszú, színük sárgásbarna, fiatalon gyakran sötétebb árnyalatú
Egyes populációk rövidebb tövisű formákat is tartalmaznak.

Generatív test
Virág
A virágok a hajtás csúcsa közelében fejlődnek, zigomorf felépítésűek, kb. 40 mm átmérőjűek.
- Virágcső: enyhén ívelt, szőrös felszínű
- Ivarlevelek: a porzószálak élénkvörösek, a portokok sárgák
- Termő: a bibeszál halvány vöröses színű, a bibe zöld
Termés
A termés gömb alakú, az alapformánál kb. 10 mm átmérőjű, zöld színű és szőrös. Egyes formáknál (pl. a korábban külön fajként kezelt granditessellatus) a termés átmérője elérheti a 30 mm-t.
- Magja: fekete, fényes, kb. 0,8 mm átmérőjű
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Peru, elsősorban a Río Fortaleza térségében, továbbá Trujillo környékén is előfordul
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2400–3000 m, ritkábban magasabb tengerszint feletti magasságban fordul elő. Meredek hegyoldalakon, sziklás területeken, agyagos talajon él. Az élőhelyek viszonylag közel helyezkednek el az óceánhoz, ahol a nedvességet elsősorban a rendszeresen lecsapódó pára biztosítja. A növényzet ritkás, főként alacsony cserjék és lágyszárú növények alkotják.
Kultúrában tartás
Tartása mérsékelt odafigyelést igényel. Legjobban világos, szellős helyen fejlődik, nyáron szabadban tartva különösen jól növekszik és virágzik. Megfelelő vízelvezetésű, enyhén savanyú, viszonylag magas szervesanyag-tartalmú talajban nevelhető.
A hajtások idővel elfekvővé válnak, ezért célszerű szélesebb edénybe ültetni, amely lehetővé teszi természetes növekedési formájának kialakulását.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Jellegzetes bélyege a bordák szemölcsein található hosszanti árok, amely egyedi megjelenést kölcsönöz a növénynek. A faj változékonyságot mutat a bordák számában és a tövisek hosszában.
Hasonlít a Cleistocactus fieldianus fajhoz, valamint a korábban önálló fajként kezelt Borzicactus tessellatus taxonhoz, amelyet a modern rendszertan a Cleistocactus fieldianus alfajaként kezel.
Taxonómia és filogenetika
A fajt eredetileg a Loxanthocereus nemzetségbe sorolták, majd később a Borzicactus nemzetségbe helyezték át. A modern rendszertani vizsgálatok alapján jelenleg a Cleistocactus nemzetség tagjaként tartják számon.
Több korábban önálló fajként leírt taxon (pl. granditessellatus, otuscensis, parvitessellatus) ma a faj változékonysági körébe tartozik.
Egyéb
Backeberg leírta a var. longispina változatot, amelyet hosszabb középtövisek és eltérő bordaszerkezet jellemez. A populációk között jelentős morfológiai változatosság figyelhető meg, különösen a bordák számában és a tövisek hosszában.
Szerzők
- Szöveg: Lukoczki Zoltán
- Lektorálta: Papp László
Forrás
- Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 530. kártya