Cleistocactus sulcifer

Cleistocactus sulcifer
; Nomenklatúrális (homotipikus) szinonima
Rendszertani besorolás
Faj	Cleistocactus sulcifer

Borzicactus sulcifer
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Trichocereinae
Nemzetség	Borzicactus
Faj	Borzicactus sulcifer

Tudományos név

Borzicactus sulcifer (Rauh & Backeb.) Kimnach in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 32: 95. 1960 sec. Hunt 2016
elfogadott, érvényes név
Cleistocactus sulcifer (Rauh & Backeb.) Leuenb. in Bot. Jahrb. Syst. 124(1): 22. 2002
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „kleistos” (zárt) és „cactus” szavakból származik, és a nemzetség fajaira jellemző keskeny, csőszerű, csaknem zárt torkú virágokra utal. A „cactus” szó az ógörög „kaktos” kifejezésből ered, amely eredetileg egy bogáncsszerű növény neve volt. Linné vezette be a kaktuszok nemzetségneveként 1753-ban.
A fajnév latin eredetű szóösszetétel: „sulcus” = barázda, horony, valamint „-fer” = hordozó. A név a bordákon és szemölcsökön megfigyelhető jellegzetes hosszanti árkokra utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Peru, Río Fortaleza vidéke
Első leírása: Descriptiones Cactearum Novarum, 11., 1957 (mint Loxanthocereus sulcifer)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Leuenberger, 2002

A(z) Borzicactus sulcifer szinonimái

(A(z) Cleistocactus sulcifer a(z) Borzicactus sulcifer szinonimája)*

≡ Loxanthocereus sulcifer, ≡ Cleistocactus sulcifer
= Loxanthocereus granditessellatus, ≡ Cleistocactus granditessellatus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Fiatal korban felálló, később elfekvő vagy lehajló hajtásokat fejlesztő kaktusz. A hajtások hengeresek, 100–200 cm hosszúak, átmérőjük elérheti a 8 cm-t.

Bordák

A hajtást rendszerint 8 borda tagolja, amelyek jellegzetes, hatszögletű szemölcsökre oszlanak. A szemölcsök kb. 20 mm hosszúak és 10 mm szélesek. Az egyes szemölcsöket keresztirányban V-alakú árok választja el egymástól, míg az areola feletti részen hosszanti árok figyelhető meg, amely a szemölcsöt két részre osztja. Ez a bélyeg a faj egyik legfontosabb felismerési jegye.

Areolák

Az areolák hosszúkás alakúak, fiatalon sárgásbarna filccel borítottak, később megszürkülnek.

Tövisek

Peremtövis: kb. 9 db, 5–9 mm hosszú, vékony, színe sárgásbarna
Középtövis: rendszerint 4 db, kereszt alakban állnak, a leghosszabb 25–40 mm hosszú, színük sárgásbarna, fiatalon gyakran sötétebb árnyalatú

Egyes populációk rövidebb tövisű formákat is tartalmaznak.

Generatív test

Virág

A virágok a hajtás csúcsa közelében fejlődnek, zigomorf felépítésűek, kb. 40 mm átmérőjűek.

Virágcső: enyhén ívelt, szőrös felszínű
Ivarlevelek: a porzószálak élénkvörösek, a portokok sárgák
Termő: a bibeszál halvány vöröses színű, a bibe zöld

Termés

A termés gömb alakú, az alapformánál kb. 10 mm átmérőjű, zöld színű és szőrös. Egyes formáknál (pl. a korábban külön fajként kezelt granditessellatus) a termés átmérője elérheti a 30 mm-t.

Magja: fekete, fényes, kb. 0,8 mm átmérőjű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Peru, elsősorban a Río Fortaleza térségében, továbbá Trujillo környékén is előfordul
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2400–3000 m, ritkábban magasabb tengerszint feletti magasságban fordul elő. Meredek hegyoldalakon, sziklás területeken, agyagos talajon él. Az élőhelyek viszonylag közel helyezkednek el az óceánhoz, ahol a nedvességet elsősorban a rendszeresen lecsapódó pára biztosítja. A növényzet ritkás, főként alacsony cserjék és lágyszárú növények alkotják.

Kultúrában tartás

Tartása mérsékelt odafigyelést igényel. Legjobban világos, szellős helyen fejlődik, nyáron szabadban tartva különösen jól növekszik és virágzik. Megfelelő vízelvezetésű, enyhén savanyú, viszonylag magas szervesanyag-tartalmú talajban nevelhető.

A hajtások idővel elfekvővé válnak, ezért célszerű szélesebb edénybe ültetni, amely lehetővé teszi természetes növekedési formájának kialakulását.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellegzetes bélyege a bordák szemölcsein található hosszanti árok, amely egyedi megjelenést kölcsönöz a növénynek. A faj változékonyságot mutat a bordák számában és a tövisek hosszában.

Hasonlít a Cleistocactus fieldianus fajhoz, valamint a korábban önálló fajként kezelt Borzicactus tessellatus taxonhoz, amelyet a modern rendszertan a Cleistocactus fieldianus alfajaként kezel.

Taxonómia és filogenetika

A fajt eredetileg a Loxanthocereus nemzetségbe sorolták, majd később a Borzicactus nemzetségbe helyezték át. A modern rendszertani vizsgálatok alapján jelenleg a Cleistocactus nemzetség tagjaként tartják számon.

Több korábban önálló fajként leírt taxon (pl. granditessellatus, otuscensis, parvitessellatus) ma a faj változékonysági körébe tartozik.

Egyéb

Backeberg leírta a var. longispina változatot, amelyet hosszabb középtövisek és eltérő bordaszerkezet jellemez. A populációk között jelentős morfológiai változatosság figyelhető meg, különösen a bordák számában és a tövisek hosszában.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 530. kártya