Coryphantha wohlschlageri

Coryphantha wohlschlageri
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Cactinae
Nemzetség	Coryphantha
Faj	Coryphantha wohlschlageri

Tudományos név

Coryphantha wohlschlageri Holzeis in Kakteen And. Sukk. 41(3): 50–52. 1990 sec. Sánchez & al. 2022
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév ógörög eredetű: coryphe = fej, fejtető, korona vagy csúcs, anthos = virág; együtt jelentése csúcson virágos, utalva arra, hogy a virágok a csúcson fejlődnek.
A fajnév Michael Wohlschlager osztrák gyűjtőről lett elnevezve.

Típuspéldány

Első leírása: Kakt. und andere Sukk. 41 (3): 50–52, 1990.
Szerző: Holzeis.

A(z) Coryphantha wohlschlageri szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos, nem tejnedves növény, 8–10 cm hosszú, kétalakú: az alsó nyaki rész kb. 5 cm hosszú, 0,5 cm átmérőjű, a felső rész fordított tojás alakú, kb. 3–5 cm hosszú és átmérőjű. Bőre fiatalon sötétzöld, később olajzöld, gyakran kékeszöldbe hajló.

Gyökér

Répagyökere 4–5×1,5–2 cm, kivételes esetben 5–6,5×3–4 cm, számos oldalgyökérrel.

Szemölcsök

Szemölcsei 5:8 spirálsorban, 10–13×9–10 mm, kúp alakúak, csúcsuk lekerekített, keresztmetszetük ellipszis, hosszanti barázdával a test felé. Axilla mirigy gyapjú nélküli.

Areolák

Az areolák szorosan a szemölcs csúcsa alatt helyezkednek el, kerekek, 2–3 mm átmérőjűek, fiatalon fehér gyapjasak, később lekopaszodnak.

Tövisek

Peremtövis: 9–11 db, fehértől barnáig, sötétebb csúccsal, laposan sugárirányban állnak, tövüknél kissé vastagabbak.
Középtövis: 8–15 mm hosszú, világosbarna, csúcsuk sötétbarna, legtöbbször 1, öregebb areolákon legfeljebb 4 db, egy felfelé irányuló 20–25 mm hosszú.

Generatív test

Virág

A virág a csúcson jelenik meg, kb. 4×5–6(78) cm, intenzív sárga, torok és lepellevelek csúcsa lazacszínű. A virágcső (perikarpellum) alsó része legömbölyített oszlop alakú, 5×6 mm, kívül világoszöld, belül fehér.

Nektárkamra: 2,5–3 mm vastag falú.
Külső lepellevelek: zöldes-rézbarna, kihegyesedő, csúcsuk kissé kifelé hajlik, kiterjedt olajbarna középcsíkkal.
Belső lepellevelek: visszahajló, világossárga, szabálytalanul hasadozott, 20–22 mm hosszú, 4 mm széles.
Porzók: nagyszámú, spirálsorban a bibeszálig, külsők több sorban, bibeszál felső része kupola alakban ráhajlik.
Portokok és pollen: tojássárga.
Bibeszál: 23 mm hosszú, felső rész kb. 1,2 mm vastag, lefelé vékonyabb (0,5–0,7 mm), krémsárga.
Bibe: 8 ágú, 4–6 mm hosszú, 0,3–0,5 mm széles, krémsárga.

Termés

A termés fele a szemölcsök között marad, kiemelkedő része világos olajzöld, alsó része világoszöld, tövénél fehéres, teljesen kopasz. Fordított tojás alakú, 19×10 mm, húsos, termésfala kb. 1,5 mm vastag.

Mag: mintegy 200, barna, fényes, a magházat teljesen kitöltő mag.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Mexikó, San Luis Potosi állam középső része, Rio Verde várostól északra.
Élőhely: Sűrű bozótos, száraz, kavicsos, alacsony dombos területek, 1000–1100 m magasságban. Fontos növényfajok: kreozót bozót, Agave-k, Hechtia-k, számos kaktuszfaj.

Kultúrában tartás

Érdekes, nemrég felfedezett Coryphantha. Jellegzetes a vékony gyökérnyak (5 mm), amely összeköti a répagyökeret a felszíni növénytesttel, hasonló a Gymnocactus néhány fajához. Sérült fej esetén a gyökérnyakból új fej fejlődik.

A test oszlopos, 5–7 középtövis nő. Nagy, okker színű virágai enyhén illatosak, 2–3 napig nyílnak. Kissé változékony a virágok tekintetében.

Az igényei a szokásos kaktuszokkal megegyeznek, figyelni kell a gyökérnyak miatt a cserép mélységére, és a fényviszonyokra (túl erős napra ne tegyük).

A szemölcsök felett mézmirigyek találhatók, könnyen megjelenhet rajtuk korompenész; száraz levegő biztosítása ajánlott.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Neocoryphantha alnemzetség Neocoryphantha szekciójába (Echinoideae Dicht & A. Lüthy) tartozik. Korábban a Coryphantha (Engelmann) Lemaire alnemzetség Sulcolanatae Britton et Rose sorozatába sorolták, hasonlít a C. scolymoides-re.

Szerzők

Szöveg és kép: Elhart Zsolt
Lektorálta: Papp László

Forrás

Debreceni Kaktuszgyűjtők Közhasznú Egyesülete és a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 26. kártya