Echinomastus johnsonii

Sclerocactus johnsonii
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cacteae
Alnemzetség-csoport	Echinocactinae
Nemzetség	Sclerocactus
Faj	Sclerocactus johnsonii

Echinomastus johnsonii
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Sclerocactus johnsonii
Rendszertani besorolás
Faj	Echinomastus johnsonii

Tudományos név

• Sclerocactus johnsonii (Parry ex Engelm.) N.P.Taylor in Bradleya 5: 94. 1987 sec. Hunt 2016
  elfogadott, érvényes név
• Echinomastus johnsonii (Engelmann) E. M. Baxter
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Echinomastus jelentése „tövises emlő”, amely a szemölcsökön fejlődő erőteljes tövisekre utal.
• A fajnév johnsonii Joseph Ellis Johnson utahi növénygyűjtő (1817–1882) nevét őrzi, aki a fajt felfedezte.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: -
• Első leírása: U.S. Geol. Exp. 40th. Par. Botany 117. 1871.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: E. M. Baxter

A megadott taxon (Echinomastus johnsonii) nem található az adatbázisban.

• Echinocactus johnsonii Engelmann 1871
• Ferocactus johnsonii (Engelmann) Britton & Rose 1922
• Thelocactus johnsonii (Engelmann) W. T. Marshall 1942
• Neolloydia johnsonii (Engelmann) L. D. Benson 1969
• Sclerocactus johnsonii (Engelmann) N. P. Taylor 1987
• Pediocactus johnsonii (Engelmann) Halda 1998

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Magányos növekedésű, ovális vagy hengeres alakú növény, 10–25 cm magas és 5–10 cm átmérőjű. Testét sűrű tövisborítás fedi. Bordáinak száma 17–21, amelyek az areolák felett mélyen benyomódnak.

Szemölcsök

Jól elkülönülők, kb. 6 mm magasak.

Axillák

Nem jellemzők, vagy nem feltűnők.

Areolák

A bordákon helyezkednek el, felettük jellegzetes bemélyedés figyelhető meg.

Tövisek

• Középtövis: 4–9 db, vöröses vagy rózsaszínes, idővel sötétedő, többé-kevésbé egyenes, szétálló, 3–4 cm hosszú.
• Peremtövis: 9–10 db, halványabb színű, szétálló, 1,2–2 cm hosszú.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: csésze- és párta jellegűek, tölcsér alakú virágot alkotnak, színük sötétrózsaszín vagy zöldessárga.
• Ivarlevelek:

 porzószálak,
 portokok
 a virág belsejében helyezkednek el,
 bibeszál
 központi helyzetű,
 bibe
 többágú.
 A virág 5–6 cm hosszú és 5–7,5 cm átmérőjű.

Termés

Zöld, éréskor cserszínűvé válik, hosszanti irányban felnyíló.

• Magja: nem részletezett.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: az Egyesült Államok nyugati része (Arizona nyugati, Nevada déli és Kalifornia keleti területei).
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kietlen kősivatagokban, főként gránitos talajon fordul elő, kis egyedszámú, ritkás populációkban.

Kultúrában tartás

Kényes faj, amely könnyen rothadásnak indul. Jó vízáteresztő, semleges vagy enyhén lúgos talajt igényel. Lassan fejlődik, és termesztésben ritkán virágzik. A magoncok hosszú ideig nem mutatják a kifejlett példányok jellegzetes töviseit. Gyakran oltva nevelik. Teleltetése teljesen száraz körülmények között történjen. Rövid ideig kb. –10 °C-ig fagytűrő.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A nemzetség egyik legnagyobb termetű és legerősebben tövises faja. Töviseinek színe változékony. Élőhelye és tartási igényei eltérnek a legtöbb rokon fajtól.

Taxonómia és filogenetika

Korábban több nemzetségbe is sorolták (Echinocactus, Ferocactus, Thelocactus, Neolloydia, Sclerocactus, Pediocactus), ami rendszertani bizonytalanságát jelzi.

Egyéb

Korábban a sárga virágú populációkat var. lutea néven különítették el, de ezt a mai rendszertan nem fogadja el.

Szerzők

• Szöveg: Barna János
• Kép: Barna János
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 55. kártya