Kategória:Argyroderma

Argyroderma Nicholas Edward Brown
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Argyroderma

Mesembryanthemum sect.
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Argyroderma Nicholas Edward Brown
Rendszertani besorolás
Faj	Mesembryanthemum sect.

• A nemzetségnév a görög argyros (ezüst) és derma (bőr) szavak összetételéből származik. Az elnevezés a növények felszínének jellegzetes, ezüstös-szürkés vagy kékeszöld színére, valamint sima, bőrszerű tapintására utal. Nicholas Edward Brown 1922-ben különítette el a nemzetséget, kiemelve ezt a vizuális karaktert, amely segít a növényeknek beolvadni a kvarckavicsos környezetükbe. A klasszikus nyelvi források (Liddell–Scott–Jones) az argyros kifejezést a csillogó fehér fémre használják, a botanikai etimológiai művek (Stearn, Genaust) pedig megerősítik, hogy a név a növény extrém xeromorf adaptációját, a fényvisszaverő epidermiszt írja le.

• Argyroderma testiculare (Aiton) Nicholas Edward Brown; gyűjtő: Francis Masson, Dél-Afrika, Nyugat-Fokföld.
• Első leírása: Gardeners' Chronicle, ser. 3, 71: 92. (1922)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Nicholas Edward Brown, 1922

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

• Mesembryanthemum sect. Argyroderma (N.E.Br.) Berger
• Roodia Conard (1923)

Rendkívül pozsgás, törpe növésű, évelő növények, amelyek gyakran magányosan vagy kis csoportokban élnek. A szár annyira lerövidült, hogy a növény szinte közvetlenül a talajon ül. A levelek párosával állnak, sűrűn egymáshoz simulnak, alakjuk félgömb vagy tojásdad, felső felszínük gyakran lapos vagy enyhén homorú. A levelek színe jellegzetesen ezüstszürke, fehéreszöld vagy kékes, felületük sima, pórusoktól mentesnek tűnik (bár mikroszkopikus papillák fedhetik). A gyökérzet jól fejlett karógyökér, amely mélyre hatol a kavicsos aljzatba.

A virágzat magányos, a két levél közti hasadékból emelkedik ki. A virág nagy, látványos, színe leggyakrabban sárga, lila vagy fehér.

• Takarólevelek: A csésze 6-8 cimpájú, húsos. A párta számos, több sorban elhelyezkedő, fényes sziromlevél (staminodium) alkotja. Egy sorban maradjon!
• Ivarlevelek: A porzószálak sűrűn, középen tömörülnek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma megegyezik a termés rekeszeinek számával (10–24). Egy sorban maradjon!

Sokrekeszű, higrochastikus toktermés, amely bonyolult zárószerkezettel rendelkezik.

• Magja: Apró, sima, barna.

• Földrajzi elterjedés: Endemikus nemzetség a Dél-afrikai Köztársaság területén, kizárólag a Nyugat-Fokföld északi részén található Knersvlakte régióban fordul elő.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Kifejezetten a kvarcit-kavicsmezőkhöz kötött taxon (kvarc-endemiizmus). A fehéren csillogó kvarckövek között az ezüstös levelek tökéletes mimikrit biztosítanak. Az éghajlat arid, kevés téli csapadékkal.

Az Argyroderma fajok kedveltek a szukkulensgyűjtők körében kavicsszerű megjelenésük miatt. Tartásuk nagy odafigyelést igényel: rendkívül fényigényesek és érzékenyek a túlöntözésre. Kizárólag ásványi alapú (kvarc, perlit, homok) talajba ültessük. A nyári pihenőidőszakban szinte egyáltalán nem igényelnek vizet, öntözésüket a téli növekedési periódusban, óvatosan kell végezni.

Leginkább a Lithops és Dinteranthus nemzetségekkel téveszthetők össze. Az Argyroderma fajokat azonban sima, ezüstös felszínük és a virág elhelyezkedése (mindig a levélpár közti mély hasadékból) jól elkülöníti. A Gibbaeum fajoktól az egyenlő méretű levélpárok különböztetik meg.

A nemzetség a Aizoaceae családon belül a Ruschioideae alcsalád tagja. A levélpár egyetlen funkcionális egységet alkot, ahol a párolgási felület minimalizálása a végletekig fokozódott.

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a nemzetség monofiletikus jellegét. A filogenetikai adatok alapján az Argyroderma a Ruschieae tribuson belül egy izolált fejlődési vonalat képvisel, amely szorosan alkalmazkodott a Knersvlakte speciális edafikus körülményeihez.

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• World Flora Online (WFO)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Brown, N. E. (1922): Gardeners' Chronicle.