Eriosyce strausiana subsp. strausiana

Eriosyce strausiana subsp. strausiana
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce strausiana
Alfaj	Eriosyce strausiana subsp. strausiana

Tudományos név

Eriosyce strausiana subsp. strausiana sec. Hunt 2006
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög erion (= gyapjú) és syke (= füge, fügefa) szavak összetétele. A Eriosyce fajok termésén gyakran gyapjas szőrzet fejlődik.
A faj- és alfajnév L. Straus (1862–1934) német kaktuszgyűjtő emlékét őrzi, aki az első Német Kaktusz Egyesület alapító tagja volt.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Argentína, Río Negro tartomány, Colorado folyótól északra
Első leírása: Monatsschrift für Kakteenkunde XI. 112 (1901)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kattermann (1994)

A(z) Eriosyce strausiana subsp. strausiana szinonimái

Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Gömb alakú vagy kissé megnyúlt hajtás, amely kifejlett korban elérheti a 20 cm magasságot és 8–15 cm átmérőt. Színe sötét, feketészöld. A hajtáscsúcs csupasz.

Gyökérzete rövid, erős főgyökérből kiinduló szálas gyökerekből áll.

Szemölcsök

A 12–14 borda kb. 1 cm magas, lekerekített élű, középen bemetszett.

Axillák

A virágcső és a magház felületén gyapjúcsomók és sörteszőrök találhatók.

Areolák

Az areolák kb. 10 mm hosszúak és 5 mm szélesek, egymástól mintegy 8 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

A tövisek feketék vagy sötétszürkék, gyakran lilás vagy sötét szaruszínű árnyalattal. Mindegyik felfelé görbül.

Középtövis: általában 4 darab, erősek, akár 3 cm hosszúak, tövük bunkószerűen megvastagodott
Peremtövis: számuk változó, legfeljebb kb. 16 darab, a középtöviseknél rövidebbek

Generatív test

Virág

A fiatal areolákból fejlődik, 3,5–4 cm magas és kb. 5 cm átmérőjű.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek és lepellevelek halványsárgák, olykor halvány vöröses árnyalattal; gyakran élénkebb sárga, vörösesbarnás árnyalatokkal a külső részeken
Ivarlevelek: porzószálak és portokok, a bibeszál világossárga, a bibe krémszínű, bibeágak felfelé állók

Termés

Közel gömbszerű, kissé megnyúlt, kb. 7–10 × 10 mm-es. Zöldes, később beszárad, majd az alapi részen felreped.

Magja: kb. 1,9 × 1,5 mm, barnás, érdes felszínű

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína; La Rioja, Mendoza, Río Negro és San Juan tartományok
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 1000–3000 m tengerszint feletti magasságban. Magasabban sziklagyepekben, alacsonyabban fajgazdag növényközösségekben, törpecserjék és lágyszárú növények között él.

Kultúrában tartás

Változékony faj, ezért gyűjteményben több különböző populáció tartása is indokolt.

Savanyú kémhatású, ásványi túlsúlyos talajt igényel. A savanyú közeg fenntartására tőzeg alkalmazható az edény alján.

Tavasztól őszig szabadban tartható, csapadéktól védve, enyhe árnyékolással. Télen száraz, világos, fagymentes helyen pihentetendő.

Már viszonylag fiatal (6–7 cm-es) példányok is virágozhatnak, általában a nyár első felében.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Jellemző a sötét színű, felfelé hajló tövisezet, a viszonylag magas bordák, valamint a változatos virágszín.

Taxonómia és filogenetika

A Eriosyce strausiana faj egyik alfaja. A fajon belül ismert további alfaj:

Eriosyce strausiana subsp. pachacoensis

Egyéb

A különböző élőhelyi populációk között jelentős morfológiai eltérések figyelhetők meg, különösen a tövisek száma és a virág színe tekintetében.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Bodor János, Lukoczki Zoltn
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 612. kártya