Gymnocalycium calochlorum

Gymnocalycium calochlorum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium calochlorum

Tudományos név

Gymnocalycium calochlorum (Boed.) Y.Itô, Cacti, ed. 2: 90. 1952 sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „gymnos” (meztelen) és „calyx” (kehely) szavakból származik, a virágcső és a magház szőrtelen jellegére utalva.
A fajnév az ógörög „kallos” (szép) és „chloros” (zöld) szavakból ered, a hajtás szép zöld színére utal.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ...
Első leírása: Echinocactus calochlorus Bödeker, 1932
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Y. Ito, 1952

A(z) Gymnocalycium calochlorum szinonimái

≡ Echinocactus calochlorus, ≡ Gymnocalycium proliferum var. calochlorum, ≡ Gymnocalycium quehlianum var. calochlorum
= Echinocactus prolifer, ≡ Gymnocalycium proliferum, ≡ Gymnocalycium calochlorum var. proliferum
= Gymnocalycium parvulum var. amoenum, ≡ Gymnocalycium amoenum, ≡ Gymnocalycium parvulum subsp. amoenum
= Gymnocalycium parvulum subsp. huettneri
= Gymnocalycium parvulum subsp. agnesiae

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lapos gömbszerű hajtás, 50–60 mm átmérőjű és 30–40 mm magas. Fiatalon magányos, később sarjadásra hajlamos, egyes formák erősen sarjadzók. Színe lombzöld, néha kékes árnyalattal. Csúcsa besüllyedt, tövisekkel fedett.

Szemölcsök

9–12 borda, egyenes vagy enyhén csavart lefutású, szemölcsökre tagolt. A bordák között keskeny függőleges árok található, amely a hajtás alján elmosódik. A szemölcsök kerekek vagy sokszögűek.

Areolák

Kerek vagy ovális alakúak, fiatalon sárgás gyapjúval fedettek, később kifehérednek és lekopnak.

Tövisek

Középtövis: nincs
Peremtövis: 9–13 db, finom, girbegurba, a hajtásra simuló, kb. 8 mm hosszú, fehér, tövénél néha vöröses

Generatív test

Virág

A hajtáscsúcs közelében fejlődik, 50–75 mm hosszú és 40–60 mm átmérőjű.

Lepellevelek: csésze: pikkelyes virágcső, világos szegélyű pikkelyekkel, párta sziromlevelek: fehértől rózsaszínig, zöld középcsíkkal, barnás véggel, lepellevelek: belsők lándzsásak, fehérek vagy rózsaszínűek, gyakran erősebb rózsaszín középcsíkkal

Ivarlevelek: porzószálak fehérek, tövük néha rózsaszín, portokok sárgák, bibeszál rózsaszín, bibe fehér, 9–11 ágú

Termés

Kékes viaszréteggel borított, apró szemölcsökkel.

Magja: gömb alakú, kb. 1,2 mm átmérőjű, fekete, enyhén fénylő

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Córdoba tartomány
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1000 m tengerszint feletti magasságban, gyér növényzetű, aprózódott gránitkőzetű hegy- és domboldalakon, sekély talajú sziklagyepekben él

Kultúrában tartás

Magról könnyen nevelhető. Közepes fényigényű faj. Enyhén savanyú (pH 5,5–6), közepes tápanyagtartalmú talajt igényel. Teleltetése 3–6 °C-on, teljesen száraz közegben ajánlott. A téli időszakban is előnyös a fény és a friss levegő. 2–4 évente átültetendő. Már fiatal korban is virágzik.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Szép zöld hajtása, finom, a testre simuló tövisei és viszonylag nagy, színes virágai különböztetik meg más Gymnocalycium fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A Gymnocalycium nemzetség Gymnocalycium alnemzetségének tagja. A var. proliferum forma erősen sarjadzó, párnaképző változat.

Egyéb

Magyar gyűjteményekben viszonylag ritkán fordul elő, annak ellenére, hogy könnyen tartható és látványos faj.

Szerzők

Szöveg: Mánfai Gyula
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 566. kártya