Gymnocalycium castellanosii subsp. acorrugatum

Gymnocalycium castellanosii subsp. acorrugatum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium castellanosii
Alfaj	Gymnocalycium castellanosii subsp. acorrugatum

Tudományos név

Gymnocalycium castellanosii subsp. acorrugatum (J.G.Lamb.) R.Kiesling & Metzing, Fl. San Juan 2: 178. 2003 sec. Demaio & al. 2011
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév a görög „gymnos” (meztelen, csupasz) és „calyx” (kehely, csésze) szavakból származik, utalva a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen jellegére.
A fajnév Albert Castellanos (1896–1968) argentin botanikus nevét őrzi.
Az alfajnév a latin „corrugatus” (ráncos, hullámos) szó „a” fosztóképzős alakjából származik, jelentése „ránctalan”, utalva arra, hogy a bordákat alkotó dudorok között nincs keresztirányú bemetszés vagy árok.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Argentína, San Juan tartomány, San Agustín de Valle Fertil közelében, 850 m tszf. magasságban.
Első leírása: Succulenta 67(1): 4, 1988.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Roberto Kiesling és Detlev Metzing 2003.

A(z) Gymnocalycium castellanosii subsp. acorrugatum szinonimái

≡ Gymnocalycium acorrugatum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Lapított gömb alakú növény, kb. 65 mm magas és 75 mm átmérőjű. A hajtás színe matt zöldtől szürkészöldig változik. Csúcsa enyhén besüllyedt, gyapjas, a közeli areolák tövisei részben fedik. Répagyökerű faj.

Szemölcsök

A dudorok lekerekítettek, egymásba folyók, keresztirányú rovátkák vagy állképződmények nélkül, kivéve a nagyon fiatal növényeket.

Areolák

Kerekdedek, viszonylag nagyok (6–8 mm átmérőjűek), kezdetben fehér gyapjasak, később feketéssé válnak. Egymástól 17–20 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

Középtövis: 1–2 db, erős, felfelé ívelő, hossza elérheti a 35 mm-t.
Peremtövis: 7–9 db, 3–4 párban állnak, ezek közül egy lefelé irányul. Erősek, görbék, gyakran összefonódnak, kerek keresztmetszetűek, hosszuk akár 30 mm. Fiatalon gesztenyebarnák vagy feketésszürkék (világosabb tövűek), idősen szürkés színűek, barnás heggyel.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: tölcsér alakú virág, 65 mm hosszú és 60 mm átmérőjű. A magház és a virágcső levélzöld, pikkelyes. A pikkelyek fehér szegélyűek, bíborszínűek, és fokozatosan mennek át a külső lepellevelekbe. A külső lepellevelek rózsaszínes fehérek, barnás-zöldes középcsíkkal. A belső lepellevelek világos rózsaszínűek, kárminrózsaszín középcsíkkal, lapát alakúak, hegyes csúccsal (kb. 34 mm hosszúak és 6,5 mm szélesek). A virágtorok élénk kárminvörös.
Ivarlevelek: a porzószálak fehérek, tövük rózsaszín. A portokok sárgák. A bibeszál kissé zöldesfehér, a bibe világossárga, 9 ágú, a portokok alatt helyezkedik el.

Termés

Zöld, kb. 23 mm hosszú és 15 mm átmérőjű, rózsaszínes pikkelyekkel borított.

Magja: vörösesbarna, kissé hosszúkás, edény alakú, 1,2–1,3 × 0,8–1,0 mm méretű.

(A Gymnocalycium Microsemineum alnemzetségének tagja.)

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, San Juan tartomány (San Agustín de Valle Fertil és Chucuma között).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 850 m tengerszint feletti magasságban, hegyoldalak gránit alapkőzetén kialakult sekély talajokon él.

Kultúrában tartás

Igényei megegyeznek a Gymnocalycium castellanosii fajéval. Enyhén savanyú, ásványi anyagokban gazdag (andezit- vagy gránitőrleményt tartalmazó) közegben, napos helyen jól fejlődik. Télen szárazon, kb. 10 °C körül teleltetendő, de fagymentes hűvösebb helyen is áttelel.

A faj önsteril (allogám), ezért termésképződéshez két külön genetikai hátterű egyed szükséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A dudorok közötti keresztirányú barázdák hiánya jól elkülöníti a típusalaktól.

Taxonómia és filogenetika

A taxont leírása után egy ideig a Gymnocalycium castellanosii szinonimájának tekintették. A Hunt-lexikon azonban földrajzi elkülönülése és morfológiai különbségei alapján alfajként ismeri el.

Graham Charles 2009-es monográfiájában ezzel szemben a Gymnocalycium rhodantherum déli formájának (ökotípusának) tartja. Véleménye szerint a kombináció kizárólag testmorfológiai alapon történt, és nem kellően megalapozott. A magmorfológiai bélyegek sem egyeznek a castellanosii csoporttal.

Egyéb

Az élőhelyeken gyakran tövises bokrok alatt, gránitsziklás lejtőkön található, különösen a San Agustín-tó környékén. Gyakoribb a Sierra de Valle Fertil és a Sierra de la Huerta láncain (pl. Las Charas környékén).

Elterjedése elkülönül a Gymnocalycium castellanosii-tól, és inkább a Gymnocalycium rhodantherum elterjedési területéhez kapcsolódik (Sierra de Malanzan, La Rioja tartomány).

Szerzők

Szöveg: Papp László és Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 747. kártya