Gymnocalycium erinaceum

Gymnocalycium erinaceum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium erinaceum

Tudományos név

• Gymnocalycium erinaceum J.G.Lamb. in Succulenta (Netherlands) 64(3): 66. 1985 sec. Charles 2009
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• A fajnév (latin) jelentése: sünszerű, a tövisek elrendeződésére utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: JL 40; Argentína, Córdoba tartomány, Sierra de Tulumba hegység, Sauce Punco, 1981. 12. 05.; Herbario Universitatis Rheno-Traiecti
• Első leírása: J. G. Lambert: Succulenta (1985) 64 (3): 64–66.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: J. G. Lambert 1985

Fotó: Bodor János

Fotó: Mánfai Gyula

A(z) Gymnocalycium erinaceum szinonimái

• = Gymnocalycium erinaceum var. paucisquamosum
• = Gymnocalycium gaponii, ≡ Gymnocalycium capillense var. gaponii
• = Gymnocalycium papschii, ≡ Gymnocalycium bruchii var. papschii
• = Gymnocalycium gaponii subsp. geyeri
• = Gymnocalycium pinalii
• = Gymnocalycium gaponii subsp. macrocarpum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Pozsgás hajtása egyesével álló, lapos golyótól golyó alakúig, kb. 55 mm magas és 55 mm átmérőjű, szürkészöld felülete bársonyos. Csúcsa besüllyedt, kevés gyapjúval, fiatal tövispárnák (areolák) által fedett. Gyökérzete répaszerű.

Szemölcsök

Bordáinak száma 12, egyenesek, lapítottak, az alsó tövispárnáknál előreugró dudorokra oszlanak fel, a testmagasság felénél kb. 12 mm szélesek. A keresztbarázda egyenes és rövid.

Areolák

A tövispárnák alakja kerektől oválisig, kb. 3 mm szélesek és 3–4 mm hosszúak, először fehér gyapjúval fedettek, később ez kihullik, 7–8 mm távolságra vannak egymástól.

Tövisek

• Peremtövis: 7–9 db, 3–4 pár fésűszerű elrendeződésben, ferdén elállóak, egy lefelé mutat, ez egyenes, vékony, erős, kör keresztmetszetű, 6–8 mm hosszú
• Középtövis: 1–2 db, vékonyak, vízszintesen elállóak, kör keresztmetszetűek, a peremtövisekkel megegyező színűek, hosszuk 1 cm-ig terjedhet

Az új tövisek feketésbarnák, később a hegyük színe szürkésfehértől barnáig, tövük sötétvöröstől feketéig változik.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: tölcsér formájú virág, kb. 55 mm hosszú és 48 mm átmérőjű. A pericarpellum kb. 13 mm hosszú és 7 mm átmérőjű, szürkészöld, kissé hamvas, kevés számú pikkellyel, melyek 3,5 mm szélesek és 2 mm hosszúak, színük fehéres, lekerekítettek, apró rózsaszínes heggyel. A külső lepellevelek lapát alakúak, rövid hegyben végződnek, kb. 27 mm hosszúak és 7 mm szélesek, színük sárgásfehértől szürkésfehérig változó, külső oldalukon sötétebb folt, zöldes középcsík és kissé rózsaszínű hegy látható. Az átmeneti lepellevelek lándzsa formájúak, 25 mm hosszúak és 7 mm szélesek, fehérek, a felső végükön vékony szürke vonallal. A belső lepellevelek lándzsa alakúak, rövidebbek, fehérek. A vacok belső fala kárminszínezetű.

• Ivarlevelek: a porzótáj kétsoros. Az elsődleges porzószálak a bibeszál körül helyezkednek el. A másodlagos porzószálak a vacok falánál erednek, a bibeszálra ráhajlanak, a felsők a bibeszál fölé nyúlnak. Minden porzószál fehér, halvány rózsaszínű tővel. A portokok világossárgák. A bibeszál zöldesfehér, hossza a bibével együtt 17 mm. A bibe fehér, 11 ágú.

Termés

Termése orsó formájú, kékes árnyalattal, néhány fehér peremű pikkellyel, 16 mm hosszú és 13 mm széles.

• Magja: kb. 1,3 mm hosszú és 1 mm széles, a maghéj kis fekete szemölcsökkel borított, egyesek nagyobbak. A mag halvány barna köldökrégióval rendelkezik. A köldök alakja körte formától rombusz alakig változik, lapos, barnásfekete.

A magja a Schütz-féle rendszerben az Ovatisemineum csoportba, a Buxbaum-féle rendszerben a Baldiana fajsorba sorolható, ezen belül az Andreae aggregátum egyik tagja.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, Córdoba tartomány, Sierra Chica hegység (Ongamira), Sierra de Tulumba hegység (Sauce Punco)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: kb. 1000–1050 m tengerszint felett, ritkás vagy sűrűbb cserjék között, gyakran más lágyszárúakkal, talaja magasabb humusztartalmú, sokszor avarral fedett

Kultúrában tartás

Tartása megegyezik a Gymnocalycium-ok többségével, jól szellőztetett üvegházban vagy nyáron szabadban nevelhető, enyhén savanyú, ásványi anyagokban gazdag, humuszban szegényebb talajban, némi árnyékolással. Télen 5–10 °C-on, szárazon legyen nyugalmi periódusában októbertől márciusig. Ivaros szaporítása (magról) hasonló a többi nemzetségtársához, viszonylag könnyű. A gyapjastetvek előszeretettel károsítják, amelyekkel szemben szisztémikus szerekkel védekezhetünk.

Egyéb

A fajt először 1981. 12. 05-én találták Argentínában, Córdoba tartományban, a Sierra de Tulumba hegységben, Sauce Punconál 1050 m magasságban. E populáció gyűjtőszáma JL 40.

Itt nyílt bozótosban együtt a Gymnocalycium multiflorum fajjal él. Kissé távolabb egy dombon szintén a Gymnocalycium multiflorum faj tenyészik.

A holotípust a Herbario Universitatis Rheno-Traiecti-ban helyezték el JL 40 gyűjtőszám alatt.

Egyetlen eddigi érvényesen leírt változata van: Gymnocalycium erinaceum var. paucisquamosus Piltz.

Szerzők

• Szöveg: Mánfai Gyula
• Kép: Bodor János (1.), Mánfai Gyula (2.)
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete, Magyar Pozsgásgyűjtők Közhasznú Egyesülete (Debrecen) – Pozsgások 175. kártya