Tephrocactus geometricus
| Tephrocactus geometricus | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Opuntioideae |
| Nemzetség- csoport |
Pterocacteae |
| Nemzetség | Tephrocactus |
| Faj | Tephrocactus geometricus |
 
| |
Tudományos név
- Tephrocactus geometricus (A.Cast.) Backeb., Kaktus-ABC: 111. 1936 ["1935"]. Sec. Las Peñas & al. (2019)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév az ógörög tephra (hamu, hamuszürke) és a latin cactus szavak összetétele, amely a nemzetségre jellemző szürkés szárfelületre utal.
- A faji jelző, a geometricus, a latin geometricus (geometriai) szóból származik, amely a növény szegmenseinek szabályos, gömbölyded formájára és a szemölcsök (tuberkulák) gyakran pontos, geometriai mintázatot mutató elrendeződésére utal. A nevet hivatalosan Castellanos Alberto publikálta 1934-ben.
Típus
- Opuntia geometrica Castellanos; Castellanos Alberto, Argentína, Catamarca, Angostura de Guanchín, 1930. dec.
- Első leírása: Kakteenkunde 1935: 167 (1935).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Backeberg Curt 1935.
Tephrocactus geometricus képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Tephrocactus geometricus szinonimái
- ≡ Opuntia geometrica, ≡ Tephrocactus alexanderi subsp. geometricus
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
Rendkívül látványos, alacsony termetű, csoportos kaktusz. A hajtás tagolt, a szár szegmensei szinte tökéletesen gömbölyűek, 3–5 cm átmérőjűek, színük a napfény intenzitásától függően kékesszürkétől a mélyliláig változhat. A szemölcsök laposak, sokszögletűek, és szabályos geometriai mintázatot alkotnak a felületen. Az areolák kicsik, kezdetben fehéren gyapjasak, majd lekopaszodnak, és általában nem hordoznak töviseket. Ha jelen vannak tövisek, azok rövidek, feketések és lefelé simulók, de a legtöbb populáció teljesen tövistelen. A levelek mikroszkopikusak és hamar lehullanak. A gyökérzet vaskos, némileg megvastagodott főgyökérből áll.
Generatív test
Virág
A virág a legfelső szegmensek csúcsán fejlődik, 4–5 cm átmérőjű, színe a fehértől a halvány rózsaszínig terjed, torka gyakran sötétebb.
- Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes vagy vöröses középcsíkkal bír, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, széles, lekerekített csúcsú.
- Ivarlevelek: A porzószálak krémszínűek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 5–8 ágú, sárgásfehér.
Termés
A termés száraz bogyó, amely a beérést követően fásodik, színe sárgásbarna vagy szürke.
- Magja: A magja nagy, parafaszerűen megvastagodott arillusszal borított, szabálytalan kerekded alakú.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína északnyugati részén (Catamarca tartomány) és Bolívia déli határvidékén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Magashegyi sivatagokban, 2200 és 2900 méter közötti tengerszint feletti magasságban él. Köves, kavicsos lejtőkön, szinte minden növényzettől mentes területeken található meg, ahol gyakran a földbe húzódva vészeli át a szárazságot.
Kultúrában tartás
A gyűjtők egyik legkeresettebb taxona. A Tephrocactus geometricus lassú növekedésű növény, amely sok fényt igényel a kompakt forma és a lilás elszíneződés megtartásához. Kizárólag ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajban tartható. A pangó vizet nem tűri, a gyökérzet könnyen rothadásnak indul. Télen teljesen száraz és hűvös (5 °C körüli) körülményeket igényel.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Nagyon hasonlít a Tephrocactus alexanderi fajhoz, amelynek sokáig variánsának tekintették, de a Tephrocactus geometricus szinte teljesen tövistelen, szegmensei szabályosabb gömb alakúak, és a szemölcsök mintázata sokkal hangsúlyosabb.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a taxon a Tephrocactus nemzetség stabil tagja a Pterocacteae tribuson belül. Bár korábban az Opuntia nemzetségbe sorolták, a magok szerkezete és a molekuláris adatok egyértelműen a Tephrocactus önállóságát támogatják.