Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium esperanzae

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. április 19., 14:18-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gymnocalycium esperanzae

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium esperanzae
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium esperanzae Řepka & Kulhánek in Schütziana 2(3): 4 (3-21; figs.). 2011. Sec. Demaio & al. (2011)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
  • A faji jelző, az esperanzae, a típuslelőhely nevére, a La Esperanza nevű helységre (Argentína, La Rioja tartomány) utal. Az etimológiai háttérhez hozzátartozik a spanyol esperanza (remény) szó is, amely gyakori helyszínnév a régióban. A fajt Biatta Sergio és Lambert Jean írta le 2002-ben.

Típus

  • Gymnocalycium esperanzae; Biatta Sergio, Argentína, La Rioja, 2002.
  • Első leírása: Succulenta 81(5): 234-239. (2002).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt.
Gymnocalycium esperanzae képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium esperanzae szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, sötétzöld vagy barnászöld színű, amely 6–10 cm átmérőt érhet el. A szár 10–14 alacsony, széles, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeken markáns keresztrepedések találhatók a szemölcsök között. Az areolák oválisak, kezdetben fehéres-szürkés nemezzel borítottak. A tövisek száma areolánként 3–5, erősek, merevek, gyakran a testre simulnak vagy enyhén elállnak, színük szürkésbarna vagy feketés. A középtövis hiányzik, a peremtövis pedig 15–20 mm hosszú. A gyökérzet répaszerűen megvastagodott főgyökérből áll.

Generatív test

Virág

A virág a tenyészőcsúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4–5 cm hosszú és hasonló átmérőjű. Színe fehéres vagy halvány rózsaszín, torka sötétebb vöröses árnyalatú.

  • Takarólevelek: A külső lepellevél zöldes sávval díszített, a belső lepellevél vagy sziromlevél vékony, hegyes csúcsú.
  • Ivarlevelek: A porzószálak vörösesek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.

Termés

A termés hosszúkás vagy ovális, kékeszöld vagy szürkészöld, éretten behasad.

  • Magja: A magja apró, fekete, felülete finoman szemcsézett.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Argentína területén, kizárólag La Rioja tartomány déli részén, Chepes és Ulapes környékén fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás, köves terepen, gyakran cserjék védelmében él 400 és 600 méter tengerszint feletti magasságban. Ez a terület rendkívül száraz, szubtrópusi sztyeppei éghajlatú.

Kultúrában tartás

A Gymnocalycium esperanzae lassú növekedésű faj. Ásványi alapú, jó vízelvezetésű talajt és világos, de a tűző naptól némileg védett helyet igényel. Nyáron rendszeres, de mérsékelt öntözést, télen teljesen száraz és hűvös (5–10 °C) teleltetést kíván. Magról jól szaporítható, de a csíranövények az első években érzékenyek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Nagyon hasonlít a Gymnocalycium bodenbenderianum fajhoz, de attól eltér a bordák formájában és a sötétebb testben. Szintén rokonságban áll a Gymnocalycium stellatum körével, azonban a Gymnocalycium esperanzae virágának belső szerkezete és a tövisek robusztussága egyedi bélyeg.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások a fajt a Gymnocalycium nemzetség Trichomosemineum szekciójába sorolják. A molekuláris adatok alapján a Gymnocalycium bodenbenderianum komplexum tagja, de morfológiai és elszigetelt földrajzi helyzete miatt önálló faji státusza indokolt.

Forrás