Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae
| Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae | |
|---|---|
 Érvényes, elfogadott név. | |
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Eudicots |
| Klád | Core Eudicots |
| Rend | Caryophyllales |
| Család | Cactaceae |
| Alcsalád | Cactoideae |
| Nemzetség- csoport |
Cereeae |
| Alnemzetség-csoport | Gymnocalyciinae |
| Nemzetség | Gymnocalycium |
| Faj | Gymnocalycium marsoneri |
| Alfaj | Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae |
Tudományos név
- Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae (Y.Itô) G.J.Charles, Gymnocalycium Habitat Culture: 241. 2009. Sec. Kiesling & al. (2014)
elfogadott, érvényes név
A név eredete, etimológia
- A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
- Az alfaji jelzőt, a megatae-t, a leíró tisztelete jeléül Megata Itsuo japán professzor és kaktuszgyűjtő tiszteletére adta, aki a 20. század közepén jelentős gyűjteménnyel és kutatási eredménnyel rendelkezett a nemzetség kapcsán. A taxont eredetileg fajként írta le Itô Yoshi 1950-ben, majd Bercht Ludwig sorolta át alfaji rangba 1994-ben.
Típus
- Gymnocalycium megatae; Itô Yoshi, Paraguay, Chaco régió, 1950.
- Első leírása: Cacti (Itô): 92. (1950).
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Bercht Ludwig 1994.
Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
A(z) Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae szinonimái
- ≡ Gymnocalycium megatae
- = Gymnocalycium tudae
- = Gymnocalycium eytianum, ≡ Gymnocalycium pflanzii var. eytianum, − Gymnocalycium friedrichii subsp. eytianum
- = Gymnocalycium pseudomalacocarpum, ≡ Gymnocalycium tudae var. pseudomalacocarpus
- = Gymnocalycium tudae var. bolivianum
- = Gymnocalycium anisitsii subsp. holdii, ≡ Gymnocalycium megatae subsp. holdii
- = Gymnocalycium itatiquense
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár, levél, gyökér
A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, a természetben gyakran mélyen a talajba húzódik. Színe matt szürkészöld, olajzöld vagy barnás-bronz árnyalatú, átmérője 8–15 cm, magassága 4–8 cm. A szár 10–14 széles, lapos bordákra tagolódik, amelyeket mély, ék alakú harántbarázdák osztanak kifejezett, állszerűen kiugró, tompa szemölcsökre. Az areolák oválisak, kezdetben sűrű, krémszínű vagy szürke nemez borítja őket. A tövisek száma areolánként 5–7, sugárirányban elhelyezkedők, erősek, kissé görbültek és a test felé hajlók. Színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkés, sötétebb hegyekkel, később egységesen szürkévé válnak. A középtövis általában hiányzik. A peremtövis hossza 15–25 mm. A gyökérzet rostos, de igen erőteljes.
Generatív test
Virág
A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 3–4,5 cm hosszú és szélességű. Színe fehéres, krémszínű vagy halványzöldes-fehér.
- Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél hátoldalán jellegzetes széles, sötétzöld vagy barnás sáv látható, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű.
- Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.
Termés
A termés ovális, éretten sötétzöld vagy lilás-szürke, pikkelyes, húsos, hosszirányban felrepedő.
- Magja: A magja apró, barna, felülete finoman szemcsézett (Muscosemineum típus).
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Paraguay nyugati részén (Gran Chaco régió) és Argentína északi határvidékén.
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Rendkívül száraz, forró síkságokon és bozótosokban (Chaco-erdők) él, gyakran alacsony cserjék vagy fűfélék takarásában. A talaj gyakran agyagos vagy hordalékos. Az éghajlatot hosszú száraz időszakok és heves nyári esőzések jellemzik.
Kultúrában tartás
A Gymnocalycium marsoneri subsp. megatae könnyen tartható, hálás kaktusz. Kedveli a jó vízelvezetésű, ásványi alapú, de némi humusszal kevert talajt. A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel, de két öntözés között hagyni kell a talajt kiszáradni. Félárnyékos vagy világos helyet kedvel; túl erős napfényben a teste sötétbronz színűre vált, ami természetes védekezés az UV-sugárzás ellen. Télen hűvös (10–12 °C) és száraz környezetben teleltethető.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
A törzsalaktól (subsp. marsoneri) elsősorban földrajzi elterjedése (paraguayi populációk) és a bordák hangsúlyosabb tagoltsága, valamint a virágok külső pikkelyeinek sötétebb színezete alapján különíthető el. Nagyon hasonlít a Gymnocalycium marsoneri subsp. matoense taxonra, de a megatae töviszete rendszerint rövidebb és a test színe szürkésebb.
Taxonómia és filogenetika
A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a taxon a Muscosemineum szekcióba tartozik. A molekuláris adatok alapján a Gymnocalycium marsoneri-komplexum tagja, amely a Chaco északi területein izolálódott. Bár korábban gyakran önálló fajként kezelték, a modern rendszertanban az alfaji rangú besorolás vált elfogadottá a morfológiai folytonosság miatt.