Gymnocalycium kieslingii

Gymnocalycium kieslingii
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium kieslingii

Tudományos név

Gymnocalycium kieslingii O.Ferrari in Cact. Succ. J. (Los Angeles) 57: 244. 1985 sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
A fajnév Roberto Kiesling (1941–) argentin botanikus nevét viseli, aki több kaktuszos szakkönyv szerzője.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: Ferrari: Cactus and Succulent Journal (US) 57(4): 244–246 (1985).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Ferrari 1985

A(z) Gymnocalycium kieslingii szinonimái

= Gymnocalycium kieslingii f. alboareolatum
= Gymnocalycium kieslingii f. castaneum, ≡ Gymnocalycium kieslingii subsp. castaneum
= Gymnocalycium rosae
= Gymnocalycium frankianum, ≡ Gymnocalycium kieslingii subsp. frankianum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Szukkulens törzse lapított golyó alakú, szürkészöld, 60–90 mm átmérőjű. Tenyészcsúcsa besüllyedt.

Szemölcsök

Bordáinak száma 9–13, általában pontosan 12. Ezek alacsonyak, egy bordán 5–6 dudor található.

Areolák

Az areolák a dudorok felső részén helyezkednek el, többé-kevésbé kerekdedek, nagyok, kb. 3 mm átmérőjűek.

Tövisek

Középtövis: nincs
Peremtövis: 5–7 db, olykor 9 db

A tövisek 5–8 mm hosszúak, színük fehér, rózsaszínes tővel.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: ---

A virágok harang vagy tölcsér alakúak, 55–65 mm hosszúak és 50–60 mm átmérőjűek. A virágcsövön fehéres vagy rózsaszínű pikkelyek láthatók. Virágszíne fehér vagy halvány rózsaszínű.

Ivarlevelek: porzószálak három sorban helyezkednek el. A porzószál és a portok krémszínű, a bibeszál zöld. A bibeágak száma 7–8, színük sárga.

Termés

Termése orsó formájú, kb. 35 mm hosszú és 10 mm átmérőjű, megmaradó száraz virágmaradvánnyal.

Magja: csonka golyó alakú, szemölcsös maghéjjal, barna színű. A köldök nagy, majdnem rombusz alakú, kissé besüllyedt.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, La Rioja és Catamarca tartományok, típus élőhelye La Rioja tartományban, Arauco közigazgatási területen
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: homokos talajon, bokrok (főként Larrea fajok) védelmében, Gymnocalycium mazanense, Opuntia sulphurea, Trichocereus cabrerae, Trichocereus terscheckii és Trichocereus strigosus társaságában tenyészik, 1100–1700 m tengerszint feletti magasságban

Kultúrában tartás

Tartása nem okoz különösebb nehézséget, igényei nem különböznek a Gymnocalycium nemzetség általános igényeitől. Fejlődési időszakban rendszeres, de mérsékelt öntözést igényel, részleges árnyékolást, illetve jól szellőzött elhelyezést. Télen szárazon tartandó, világos helyen. Állítólag mínusz 10 °C-ig fagytűrő, ezzel kapcsolatos hazai tapasztalatok nincsenek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Bizonyos Gymnocalycium kieslingii formák erőteljesen hasonlítanak a Gymnocalycium baldianum var. albiareolatum-ra.

Taxonómia és filogenetika

A nemzetségen belüli helyét illetően a rendszerezők véleménye megosztott. Schütz az Ovatisemineum, Buxbaum a Baldiana, míg Till, Hunt és Graham Charles a Gymnocalycium alnemzetségbe sorolja.

Egyéb

Ferrari két élőhelyi formát is megemlít fa. albiareolatum és fa. castaneum néven. Az előbbit a típusnál feltűnőbb, fehér areolái, míg az utóbbit sötétbarnás hajtásszíne alapján különböztette meg. Graham Charles 2009-es monográfiájában szinonimának tekinti a Gymnocalycium frankianum Rausch ex H. Till et Amerh. 2007-et, és a Gymnocalycium rosae H. Till 1995-öt. A „The New Cactus Lexicon” (Hunt et al. 2006) az utóbbit a Gymnocalycium baldianum egyik alakjának (fa.) tartja. Tény és való, hogy bizonyos Gymnocalycium kieslingii formák erőteljesen hasonlítanak a Gymnocalycium baldianum var. albiareolatum-ra, és Neuhuber leírt egy természetes hibridet, a Gymnocalycium × heidiae-t.

Szerzők

Szöveg: Mánfai Gyula
Kép: Bodor János, Tóth Norbert
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 347. kártya