Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium uebelmannianum

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Jokhel Csaba (vitalap | szerkesztései) 2026. május 2., 17:13-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Gymnocalycium uebelmannianum Rausch in Succulenta (Netherlands) 51(4): 62. 1972 sec. Demaio & al. 2011 | synonym = }} <span id="a-név-eredete-etimológia"></span> === A név eredete, etimológia === * A '''nemzetségnév''' az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal. * A '''fajnév''' U…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Gymnocalycium uebelmannianum

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium uebelmannianum
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium uebelmannianum Rausch in Succulenta (Netherlands) 51(4): 62. 1972 sec. Demaio & al. 2011
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
  • A fajnév Werner Uebelmann (1921–2014) nevét viseli, aki svájci kaktuszkertész, kutató, autodidakta kereskedő kaktusz- és gyűjtő volt, a brazíliai kaktusznemzetségek kiemelkedő szakértője, a pozsgások természetvédelmének 21. századi szószólója.

Típuspéldány

  • Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Rausch141, bécsi herbárium
  • Első leírása: Rausch: Succulenta 51: 62–64, 1972.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Rausch 1972
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Lukoczki Zoltán
Fotó: Bodor János

A(z) Gymnocalycium uebelmannianum szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

A növénytest magányos, répagyökerű, hajlamos erősen a talajba húzódni. Sérülések miatt gyakran csoportokat alkot. A hajtások lapos gömbök, 10 mm magasak és legfeljebb 70 mm átmérőjűek, színük zöldesszürke.

Szemölcsök

Bordáinak száma 8–12, egyenesek, keresztbarázdák által 5–8 mm hosszú dudorokra osztva.

Areolák

Tövisek

  • Középtövis: nincs
  • Peremtövis: 5–7 db, legtöbbször egy lefelé irányul, 5–15 mm hosszú

Az összes tövis krétafehér, puha és kissé ívelt.

Generatív test

Virág

  • Lepellevelek: virága 35 mm hosszú és ugyanilyen átmérőjű, a terméskezdemény (receptaculum) kúp alakú. Fénylő zöld színű csöve tölcsér formájú, amelyet szív alakú, barnás színű, rózsaszín hegyű pikkelyek borítanak. A külső lepellevelek lapát alakúra kiszélesednek és határozatlan csúcsban végződnek, gyakran olajzöld vagy barnás színezetűek, világosabb peremmel. A belső lepellevelek keskenyebbek, apró heggyel. Színük krémfehér vagy egészen halványsárga. A torok világosabb vagy sötétebb rózsaszínű.
  • Ivarlevelek: porzószálai fehérek, rózsaszínű tővel, az alsók kissé megvastagodottak és lazán rendezettek a bibeszál körül, egészen a csőnél erednek. A portokok szélesek, sárgák. A bibeszál vastag, henger alakú, sárgás színű és alul zöldes. A bibeágak száma 10, hosszuk 4 mm, színük sárgás.

Termés

Termése széles golyó alakú, 6 mm átmérőjű, zöld színű, okker színezetű pikkelyekkel.

  • Magja: gömb vagy kerek üst alakú, 1 mm átmérőjű, matt fekete, alapon lévő köldökkel

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Argentína, La Rioja tartomány, Sierra de Velasco hegység
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: 2200–2800 m magasság között található. Jelenleg ismert elterjedési területe igen korlátozott és más Gymnocalycium fajoktól elszigetelt, bár valószínűleg elterjedtebb. Védelem szempontjából a kevésbé veszélyeztetett fajok közé sorolják, mivel élőhelyén nagy számban található és nincs különösebb veszélyeztető tényező. Fennmaradását legnagyobb mértékben a gyűjtés fenyegeti, bár az élőhely elég nehezen megközelíthető. Az élőhelyek kis lejtésű, gránitból álló hegy- és domboldalak, amelyek néhol erősen tövises cserjékkel sűrűn fedettek, máshol tisztásokkal tagoltak. Ahol a növények találhatók, ott a lejtő meredek, lágyszárúakkal alig, cserjékkel ritkán fedett. Ezek kisebb tisztásain él a legtöbb egyed, míg a csupasz oldalakon alig találhatók.

Kultúrában tartás

Igényei nem térnek el a legtöbb Gymnocalycium faj igényeitől. Ásványi anyagokban gazdag, savanyú kémhatású közegben jól fejlődik, már 3 cm-es korában virágzik. Kultúrában előfordulhatnak a leírástól eltérő, kifejezetten magas növésű példányok is. Különleges virágszínének köszönhetően nem csak a nemzetségnek, hanem a kaktuszgyűjteménynek is egyik ékszernövénye. Virágzása a nyár elején várható.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Taxonómia és filogenetika

A Gymnocalycium uebelmannianum, a Gymnocalycium andreae és a Gymnocalycium baldianum rokonsági körébe tartozik és a Gymnocalycium subgenus-ba (alnemzetségbe) sorolják.

Egyéb

Szerzők

  • Szöveg: Lukoczki Zoltán
  • Kép: Lukoczki Zoltán (1–2.) és Bodor János (3.)
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 584. kártya