Gymnocalycium schroederianum

Gymnocalycium schroederianum
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium schroederianum

Tudományos név

Gymnocalycium schroederianum Osten in Anales Mus. Nac. Montevideo 5: 60, pl. 49–50. 1941. Sec. Charles (2009)
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A Gymnocalycium nemzetségnév a görög gymnos (γυμνός – meztelen) és kalyx (κάλυξ – kehely, bimbó) szavakból származik, utalva a virágcső és a bimbó pikkelyezettségére, amelyről hiányoznak a szőrök és tövisek.
A faji jelzőt, a schroederianum nevet Cornelius Osten adta Schroeder tiszteletére, aki a típuspéldányt gyűjtötte.

Típus

Gymnocalycium schroederianum; Schroeder, Uruguay, Rio Negro, Mercedes közelében.
Első leírása: A Notas sobre Cactáceas című műben jelent meg 1941-ben.
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Cornelius Osten 1941-ben írta le eredetileg is ebben a nemzetségben.

Gymnocalycium schroederianum képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium schroederianum szinonimái

≡ Gymnocalycium hyptiacanthum subsp. schroederianum, ≡ Gymnocalycium platense subsp. schroederianum, ≡ Gymnocalycium schroederianum subsp. schroederianum
= Gymnocalycium schroederianum subsp. bayense
= Gymnocalycium schroederianum subsp. paucicostatum, ≡ Gymnocalycium platense subsp. paucicostatum, − Gymnocalycium hyptiacanthum subsp. paucicostatum
= Gymnocalycium erolesii
= Gymnocalycium schroederianum subsp. boessii

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A növény magányos növekedésű, a hajtás ellaposodott gömb alakú, sötétzöld vagy szürkészöld színű. A szár átmérője elérheti a 15 cm-t, de gyakran kisebb marad. A bordák száma általában 10–14, szélesek és laposak, gyengén tagoltak alacsony szemölcsökre. Az areolák távol ülnek egymástól, oválisak, kezdetben sárgásfehér gyapjú borítja őket. A tövisek száma areolánként 5–7, rövidek (kb. 1–1,5 cm), a testre simulnak vagy kissé elállnak. Színük kezdetben sárgásbarna vagy szürkés, később teljesen elszürkülnek. Középtövis általában nem fejlődik.

Generatív test

Virág

A virág tölcsér alakú, színe fehér vagy krémfehér, néha halványzöldes árnyalattal a torokban. Hossza 5–7 cm.

Takarólevelek: A belső lepellevél tiszta fehér vagy krémfehér, a külső lepellevél zöldes vagy barnásvörös középsávval díszített.
Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú.

Termés

A termés megnyúlt gömb vagy hordó alakú, éretten sötétzöld színű.

Magja: Kicsi, sapka alakú, barnásfekete felületű.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Uruguay délnyugati része és Argentína szomszédos területei (Entre Ríos tartomány).
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
Alacsony fekvésű, füves pampákon és folyóparti hordalékos területeken él.
Gyakran geofiton életmódot folytat: szárazság idején a test jelentős része a talajszint alá húzódik.
Kedveli a kötöttebb, agyagos talajokat.

Kultúrában tartás

Mint a legtöbb délkeleti elterjedésű Gymnocalycium, ez a faj is kedveli a tápanyagban gazdagabb, kötöttebb talajt. A tenyészidőszakban rendszeres öntözést igényel, de a pangó víztől óvni kell. A tűző naptól félárnyékban érzi magát a legjobban, ilyenkor a hajtás szép sötétzöld marad. Teleltetése szárazon, 5–10 °C-on történjen.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Gymnocalycium schroederianum könnyen összetéveszthető a Gymnocalycium hyptiacanthum-mal, amelynek sokáig alfajaként kezelték. Megkülönböztethető tőle nagyobb termete, sötétebb testszíne és a virág morfológiája alapján.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások alapján a faj a Gymnocalycium alnemzetség (subgenus Gymnocalycium) tagja, azon belül a Macrosemineum csoportba (kládba) tartozik. Molekuláris adatok megerősítették, hogy bár morfológiailag közel áll a Gymnocalycium hyptiacanthum-hoz, genetikai szempontból indokolt az önálló faji státusz fenntartása.

Forrás