Ugrás a tartalomhoz

Manihot esculenta

Innen: MKOE wiki
A lap korábbi változatát látod, amilyen Dr. Gyúró Zoltán (vitalap | szerkesztései) 2026. május 3., 05:51-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „{{Taxonbox | accepted = Manihot esculenta Crantz 1766 sec. WFO (2024) | synonym = Jatropha manihot L. 1753 sec. POWO (2024)}} === A név eredete, etimológia === * A nemzetségnév, a ''Manihot'', a brazíliai tupi-guarani indiánok nyelvén használt ''manioc'' szóból származik, amely a növény őshonos megnevezése. * A faji jelző, az ''esculenta'', a latin ''esculentus'' (ehető) szóból ered, utalva a növény ehető gyökérgum…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Manihot esculenta

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Klád Rosids
Klád Fabids
Rend Malpighiales
Család Euphorbiaceae
Alcsalád Crotonoideae
Nemzetség-
csoport
Manihoteae
Nemzetség Manihot
Faj Manihot esculenta
Google képek Bing képek
Jatropha manihot

Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.
Az érvényes leírást lásd itt:
Manihot esculenta
Rendszertani besorolás
Faj Jatropha manihot

Tudományos név

  • Manihot esculenta Crantz 1766 sec. WFO (2024)
    elfogadott, érvényes név
  • Jatropha manihot L. 1753 sec. POWO (2024)
    szinonima név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév, a Manihot, a brazíliai tupi-guarani indiánok nyelvén használt manioc szóból származik, amely a növény őshonos megnevezése.
  • A faji jelző, az esculenta, a latin esculentus (ehető) szóból ered, utalva a növény ehető gyökérgumóira. A tudományos nevet Heinrich Johann Nepomuk von Crantz rögzítette 1766-ban, míg a korábbi Linné-féle elnevezés a Jatropha nemzetségbe sorolta.

Típus

  • Jatropha manihot; Carl von Linné, Dél-Amerika (típuspéldány a Clifford-herbáriumban).
  • Első leírása: Crantz, H. J. N. (1766): Institutiones Rei Herbariae 1: 167.
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Heinrich Johann Nepomuk von Crantz 1766-ban.
Manihot esculenta képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Terebélyes, évelő cserje, amelynek magassága elérheti a 3-5 métert. A szár fásodó, gyakran bütykös a lehullott levelek hegeitől, színe a szürkétől a vörösesbarnáig változhat. A levelek hosszú nyelűek, tenyeresen szeldeltek, általában 3-7 (ritkábban 9) hosszúkás-lándzsás karéjból állnak. A gyökérzet legfontosabb része a 3-10 darab, koloncosan megduzzadt gyökér, azaz gyökérgumó, amelyek hossza a 15-100 cm-t, tömege pedig az akár több kilogrammot is elérheti. A gumók külső héja parás, belseje keményítőben gazdag, fehér vagy sárgás húsú.

Generatív test

Virág

Az egylaki növényen a virágzat fürtös, amelyben a hím- és nőivarú virág külön, de ugyanazon az egyeden fejlődik. A nőivarú virágok a fürt alapjánál, a hímivarúak a csúcs felé helyezkednek el.

  • Takarólevelek: A párta hiányzik, a csésze harang alakú, ötkaréjú, színe sárgásfehér vagy halványzöld, gyakran vöröses futtatással. Egy sorban maradjon!
  • Ivarlevelek: A hím virágokban 10 porzószál található két körben, a női virágokban a termő háromrekeszű, a bibe pedig három, rojtozott ágból áll. Egy sorban maradjon!

Termés

A termés háromrekeszű, szárnyas toktermés, amely éretten robbanásszerűen felnyílik.

  • Magja: Sima felületű, ovális, szürkésbarna márványozott mintázattal, carunculával (magfüggel) ellátva.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Eredetileg Brazília nyugati és középső részein, valamint az Amazonas-medence déli peremén őshonos, de mára a világ összes trópusi régiójában termesztik, különösen jelentős Nigéria, Thaiföld, Indonézia és Kongó mezőgazdaságában.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás:
  • Melegkedvelő növény, amely a 25-30 °C közötti átlaghőmérsékleten fejlődik a legjobban.
  • Jól tűri a gyenge minőségű, savas talajokat és a hosszabb száraz időszakokat.
  • Fényigényes faj, zárt erdőkben nem, csak nyíltabb területeken vagy irtásokon marad meg.

Kultúrában tartás

Szaporítása szinte kizárólag szárdugványozással történik. A termesztés során fontos a gyommentesítés a kezdeti szakaszban. A gumók 6-12 hónap alatt érnek be a fajtától függően. Fontos tudni, hogy a növény minden része tartalmaz cianogén glikozidokat (linamarin), ezért fogyasztás előtt alapos hőkezelést, áztatást vagy fermentálást igényel a mérgezés elkerülése végett.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A Manihot esculenta elkülöníthető a vadon élő rokonaitól (pl. Manihot pruinosa) a nemzettségre jellemzően mélyen szeldelt, húsosabb levelek és a kifejezetten nagy, keményítővel telt gyökérgumók alapján. A vad fajok gumói általában vékonyabbak és fásabbak.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a Manihot esculenta háziasítása Dél-Amerika középső részén történt, legközelebbi vad rokona a Manihot esculenta subsp. flabellifolia. Molekuláris markerek segítségével kimutatták, hogy a termesztett állományok genetikai diverzitása magas, ami a különböző ökológiai igényekhez való alkalmazkodást (pl. szárazságtűrés, kártevő-rezisztencia) segíti elő a nemesítés során.

Forrás