Gymnocalycium schatzlianum

Gymnocalycium reductum subsp. leeanum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség- csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium reductum
Alfaj	Gymnocalycium reductum subsp. leeanum

Gymnocalycium schatzlianum
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Gymnocalycium reductum subsp. leeanum
Rendszertani besorolás
Faj	Gymnocalycium schatzlianum

Tudományos név

• Gymnocalycium reductum subsp. leeanum (Hook.) Papsch in Gymnocalycium 13: 371. 2000 sec. Charles 20095
  elfogadott, érvényes név
• Gymnocalycium schatzlianum Strigl & W.Till in Kakteen And. Sukk. 36: 252. 1985
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház és az az alatti rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
• A fajnév egy osztrák kertész és kaktuszgyűjtő, Stefan Schatzl (1922–2001) nevét viseli, aki a Linzi Botanikus Kert kaktuszgyűjteményének kurátora is volt.
• A latin fajnév (reductum)jelentése: (összehúzott, félreeső, hátrahúzott, távol eső, visszahúzott, visszatérített, visszavezetett) az 1822-ben közölt első leírásban nem indokolták, valószínűleg a növény alakjával (töviseivel) van összefüggésben.
• Az alfaj neve John Lee nevét viseli, aki a taxon leírásának idején, 1845-ben kertész volt Hammersmith-ben.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
• Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 36: 252, 1985.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Strigl & W. Till 1985

Fotó: Lukoczki Zoltán

Fotó: Lukoczki Zoltán

A(z) Gymnocalycium reductum subsp. leeanum szinonimái

• (A(z) Gymnocalycium schatzlianum a(z) Gymnocalycium reductum subsp. leeanum szinonimája)*

• ≡ Echinocactus leeanus, ≡ Gymnocalycium leeanum, ≡ Gymnocalycium reductum var. leeanum
• = Gymnocalycium schatzlianum, ≡ Gymnocalycium reductum var. schatzlianum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Hajtása lapított gömbszerű, 12 cm-es átmérőt és 8 cm-es magasságot érhet el. A hajtás színe sötét szürkészöld. A hajtáscsúcs csupasz, a hosszú tövisű példányoknál, különösen a száraz évszakban a tövisek teljesen elfedik.

Szemölcsök

16–20 db bordája egyenes lefutású, az alapjuknál 20 mm szélesek, laposak, enyhén szögletes dudorokra tagoltak.

Areolák

Kerek vagy ovális areolái 20 mm-re állnak egymástól, nincsenek besüllyedve, hosszú ideig megmaradó, rövid fehér filc fedi őket.

Tövisek

• Középtövis: 1–7 db, közülük egy hosszabb a többinél, akár 30 mm-t is elérhet, a többi a peremtövisek hosszával azonos
• Peremtövis: 9–11 db, oldalra állnak, a leghosszabb lefelé mutat, akár 25 mm hosszú

Tövisei vékonyak, egyenesek és merevek, sugarasan állnak, színük fényes szaruszín, sötétebb, általában vörösesbarna alappal. Ritkán előfordul, hogy a tövisek hossza az 1 cm-t is alig éri el.

Generatív test

Virág

• Lepellevelek: a virágcső 15 mm hosszú, 10 mm átmérőjű, olívazöld színű, szélesen lekerekített pikkelyekkel. A külső lepellevelek lapátszerűek, kis hegyben végződnek, 35 mm hosszúak, 7 mm szélesek, sárgásfehérek zöld középcsíkkal. A belső lepellevelek kicsit rövidebbek, keskenyebbek és világosabbak.

• Ivarlevelek: a porzószálak fehérek, a porzók sárgák. A bibeszál zöldesfehér, a bibe fehér.

Virágai szélesen tölcséresek, 6–7,5 cm hosszúak és 7–8 cm átmérőjűek.

Termés

• Magja: 1–1,5 mm-es, matt fekete, széles ovális-kerekded

A faj önsteril (allogám), két ivaros szaporodásból (magról) származó egyed porozható össze a termésképződéshez.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Argentína, Buenos Aires tartomány (Balcarce környéke, Tandil térsége, Sierra del Tandil és Sierra Barroso)
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: mészkövön és dolomiton kialakult talajokon, 500 m körüli magasságban, magas csapadékú (680–800 mm) területeken, gazdag flórájú sziklagyepekben, pázsitfüvek és kétszikű lágyszárúak között, gyakran cserjéktől árnyékolva. Délebbre, tengerközeli területeken még csapadékosabb élőhelyeken, mohák és páfrányok között is él.

Kultúrában tartás

Alacsony pH-értékű, ásványi összetételű, porózus talajt igényel. Nyáron napos, szellős helyen tartandó, enyhe árnyékolással. Télen teljesen szárazon, legalább 0–+5 °C-ot igényel. Élőhelyi körülmények között nyugalomban rövid ideig erős fagyot is elvisel, kultúrában azonban ezzel nem érdemes kísérletezni, enélkül is megbízhatóan virágzik. Virágzása májusban kezdődik, de később is előfordulhat.

Egyéb

A növényt Friedrich Rausch 1972-ben fedezte fel, az 1985-ös leírás alapját képező példányok kultúrában nevelkedtek és a leírásban megadott méreteket érték el. Az első leírást kiegészítették egy Rausch-tól származó információval, miszerint az élőhelyen ennél sokkal nagyobb példányok is találhatók, de adatokat nem közöltek (Graham Charles 2009-es művében már jelzi, hogy 20 cm-nél is magasabb egyedek vannak). A taxont a mértékadó rendszerezők ma G. reductum subsp. leeanum szinonimájának tekintik.

Szerzők

• Szöveg: Lukoczki Zoltán, Papp László
• Kép: Lukoczki Zoltán
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 749. kártya