Aloe ×delaetii
| Aloe × delaetii | |
|---|---|
| Rendszertani besorolás | |
| Domén | Eukaryota |
| Ország | Plantae |
| Klád | Angiospermae |
| Klád | Monocots |
| Rend | Asparagales |
| Család | Asphodelaceae |
| Alcsalád | Asphodeloideae |
| Nemzetség | Aloe |
| Faj | Aloe × delaetii |
 
| |
Tudományos név
- Aloe ×delaetii (Radl) Radl, 1896
A név eredete, etimológia
- Az Aloe nemzetségnév az ógörög aloē szóból származik, amely valószínűleg sémi eredetű (arab alloeh vagy héber halal), jelentése keserű, fényes anyag, utalva a levelek nedvére.
- A faji jelző, a delaetii, Frans De Laet (1866–1928) belga botanikus és kertész tiszteletére lett választva, aki korának neves szukkulens-gyűjtője és szakértője volt.
Típus
- Típus: Aloe ciliaris × Aloe succotrina hibrid. Kertekben keletkezett kultúrhibrid, pontos vadonbeli típuspéldánya nem értelmezhető hagyományos módon.
- Első leírása: Radl írta le először 1896-ban a Monatsschrift für Kakteenkunde folyóiratban.
- Az aktuális nemzetségbe helyezte: Radl, 1896.
Aloe × delaetii képgaléria
Képek betöltése...
(forrás: Wikimedia Commons)
Szinonimák
- Aloe × delaetii var. panselii
Alaktani, morfológiai jellemzők
Vegetatív test
Hajtás, szár , levél, gyökér
Robusztus, gyors növekedésű hibrid, amely sűrű csoportokat alkot. A szár rövid, kezdetben felálló, később a súly alatt megdőlhet, de alapvetően tősarjakkal terjed.
A levelek lándzsa alakúak, fokozatosan hegyesednek, húsosak, színük sötétzöld, néha kékes árnyalattal. A levél felületén gyakran apró, világosabb pettyek láthatóak, különösen a fiatalabb példányokon. A levelek széle fogazott, apró, fehéres vagy sárgás tövisek (fogak) sorakoznak rajta, amelyek érintésre nem szúrósak, inkább kemény bőrneműek. A gyökérzet bojtos, szerteágazó, jól rögzíti a növényt.
Generatív test
Virág
A virágzat egyszerű vagy gyéren elágazó fürt. A virág csöves felépítésű, bókoló.
- Takarólevelek: A lepellevél színe élénk narancsvörös vagy korallvörös, a csúcsánál gyakran zöldes elszíneződéssel.
- Ivarlevelek: A porzószálak és a bibeszál hosszan kinyúlnak a lepelcsőből. A portokok sárgásak.
Termés
Mivel hibrid eredetű, ritkán érlel életképes magvakat. Ha kialakul, akkor toktermés.
- Magja: Apró, sötét, szárnyas magvak, de a csírázóképességük bizonytalan.
Elterjedés és élőhely
- Földrajzi elterjedés: Ez a növény egy mesterséges hibrid, amely Belgium területén, Frans De Laet kertészetében tűnt fel először. A természetben nem fordul elő őshonosan, de kertekben és gyűjteményekben világszerte elterjedt, különösen a mediterrán éghajlatú területeken (Olaszország, Spanyolország, Dél-Afrika egyes részei).
- Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Fényigényes, jól tűri a szárazságot. Szubtrópusi és mediterrán kertekben sziklakerti növényként tartják. Fagytűrése korlátozott, rövid ideig elviseli az enyhe fagyokat, de alapvetően fagyérzékeny.
Kultúrában tartás
Rendkívül hálás és igénytelen szobanövény vagy kerti dísz. Jó vízelvezetésű talajt és sok napsütést igényel. Nyáron bőséges öntözést, télen szárazabb körülményeket és hűvös, de fagymentes helyet kíván. Könnyen szaporítható a tősarjak leválasztásával vagy szárdugvánnyal.
Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok
Hasonlít az egyik szülőjére, az Aloe ciliaris-ra, de annál sokkal robusztusabb, a levelek szélesebbek és húsosabbak. A másik szülőre, az Aloe succotrina-ra a merevebb tartás és a levélszín emlékeztet, de az Aloe × delaetii levelei kevésbé viaszosak és sűrűbben állnak.
Taxonómia és filogenetika
Az APG IV-rendszer szerint a Fűfafélék (Asphodelaceae) családjába, azon belül az Aloeae alcsaládba tartozik. Két különböző fejlődési vonalú faj, az Aloe ciliaris (melyet ma már gyakran az Aloiampelos nemzetségbe sorolnak) és az Aloe succotrina hibridje.