Ugrás a tartalomhoz

Delosperma herbeum

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Delosperma herbeum

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Aizoaceae
Alcsalád Ruschioideae
Nemzetség-
csoport
Ruschieae
Nemzetség Delosperma
Faj Delosperma herbeum
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Delosperma herbeum (N. E. Br.) N. E. Brown 1926
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév ógörög eredetű, jelentése hozzávetőleg: látható mag („delos” = látható, szemmel látható, szembetűnő, világos; „sperma” = mag). A név arra utal, hogy a nemzetség fajainak toktermésében a rekeszek nyitottak, a magok láthatók.
  • A fajnév a latin „herbeum” szóból származik, utalva a taxon lágyszárú, gyakran egyéves, fűszerű hajtásaira.

Típuspéldány

  • Első leírása: Journal of the Linnean Society, Botany 45: 108, 1920.

Szinonimák

  • Mesembryanthemum herbeum NEBr.
  • Delosperma framesii L.Bolus

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Fotó: Lukoczki Zoltán
  • 3–5 hajtásból álló lágyszárú növény, erős főgyökérrel.
  • Hajtások felállók, egyévesek vagy áttelelők a körülményektől függően.
  • Hajtaásokat apró, szemölcsszerű képződmények, ún. bőrszöveti papillák borítják, amelyek víztartó sejtek.
  • Levelek a hajtásszáron csomókban, átellenesen állnak, csomók között 5–20 mm távolság.
  • Levelek szálasak vagy félhenger alakúak, felső oldaluk vályúszerűen mélyült, hosszuk 20–40 mm, szélességük 2,5–4 mm, papillás felületűek.

Virág

  • Virágok a hajtások végén többesével, bogernyő virágzatban.
  • Átmérőjük 10–18 mm, kb. 30 db fehér, sziromszerű lepellevéllel. Egyes populációkban elnyílás előtt lilássá válhatnak.
  • A nemzetségre jellemző álporzók jelen vannak, fehérek, akárcsak a valódi porzók.
Fotó: Lukoczki Zoltán

Termés

  • Ötrekeszű, beszáradó, nedvesség hatására felnyíló toktermés.
  • Magvak gömbölyűek, világosbarnák, finom, kiemelkedő felületi mintázattal.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Dél-Afrikai Köztársaság, Gauteng tartomány.
  • Élőhely: Sok kisebb populáció, amelyek kedvezőtlen időjárás esetén évekre eltűnhetnek, majd ismét megjelennek. Nyílt terepen, bokrok és akáciafák közelében, gyakran agyagos talajon, szárazabb füves területeken. Élőhelyeit gyakran felégetik, a vaskos gyökerek túlélést biztosítanak.
  • A tartomány magasföldi jellegű (átlagos magasság 1500 m), éves csapadék kb. 700 mm, nagy része nyáron esik, telek szárazak és hűvösek, fagy előfordul.

Kultúrában tartás

Fotó: Lukoczki Zoltán
  • Egyszerűen nevelhető faj, talajra nem érzékeny.
  • Tavasztól őszig szabadban tartható, csapadék elleni védelem nélkül. Szárazságtűrése jó, de rendszeres öntözéssel szebben fejlődik és gazdagabban virágzik.
  • Virágzása június elejétől szeptember végéig.
  • Télen enyhén fűtött vagy fűtetlen növényházban, illetve szabadban, csapadék elleni védelem mellett tartható. Erős fagyhatás a hajtások elhalását okozhatja, ilyenkor tavasszal új hajtásokat fejleszt.

Szerzők

  • Szöveg és kép: Lukoczki Zoltán
  • Lektorálta: Papp László

Forrás

  • Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 532. kártya