Eriosyce senilis subsp. coimasensis

Eriosyce senilis subsp. coimasensis
; Taxonómiai (heterotipikus) szinonima.; Az érvényes leírást lásd itt:; Eriosyce coimasensis
Rendszertani besorolás
Faj	Eriosyce senilis subsp. coimasensis

Eriosyce coimasensis
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Notocacteae
Nemzetség	Eriosyce
Faj	Eriosyce coimasensis

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Eriosyce coimasensis (F.Ritter) P.C.Guerrero & Helmut Walter in Taxon 68(3): 568. 2020 sec. Guerrero & al. 2020
elfogadott, érvényes név
Eriosyce senilis subsp. coimasensis (F.Ritter) Katt., Eriosyce (Cactac.) Gen. Revis. Ampl.: 119. 1994
szinonima név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög erion (= gyapjú) és syke (= füge, fügefa) szavak összetétele. A Eriosyce fajok termésén gyakran gyapjas szőrzet fejlődik.
A fajnév jelentése „öreg”, amely az alapfaj kusza, hajszálszerű tövisezetére utal.
Az alfajnév a chilei Las Coimas település nevéből származik, amely a típus élőhely.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Las Coimas környéke, Chile (Valparaíso régió)
Első leírása: Taxon 12: 34 (1963)
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Kattermann (1994)

A(z) Eriosyce coimasensis szinonimái

(A(z) Eriosyce senilis subsp. coimasensis a(z) Eriosyce coimasensis szinonimája)*

≡ Neoporteria coimasensis, ≡ Neoporteria nidus var. coimasensis, ≡ Eriosyce senilis subsp. coimasensis
= Neoporteria robusta, ≡ Neoporteria coimasensis var. robusta, ≡ Neoporteria subgibbosa var. robusta

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Egyhajtású növény, szabályos gömb vagy enyhén megnyúlt alakú. Magassága elérheti a 18 cm-t, átmérője a 12 cm-t. Színe sötétzöld, gyakran barnásbíbor vagy csaknem feketébe hajló.

Szemölcsök

A 15–21 borda mély barázdákkal tagolt az areolák között.

Axillák

A virágcső és a magház felületén gyapjas és serteszőrös képletek találhatók.

Areolák

5–10 mm-esek, egymástól 5–10 mm távolságra helyezkednek el.

Tövisek

A tövisek egyenesek vagy enyhén hajlottak, színük és vastagságuk populációnként változó. A típus élőhely növényein erősek, sötétek, később szürkülnek, és gyakran szinte teljesen elfedik a növényt.

Középtövis: 8–20 darab, 20–40 mm hosszú
Peremtövis: 15–30 darab, 10–40 mm hosszú

Generatív test

Virág

Kb. 5,5 cm hosszú, élénk rózsaszín, sárgás torokkal.

Lepellevelek: csésze, párta sziromlevelek és lepellevelek rózsaszín árnyalatokban
Ivarlevelek: porzószálak és portokok, a bibeszál kb. 40 mm hosszú, alul fehér, felfelé rózsaszínbe hajló, a bibe általában 7 ágú, krémsárga

Termés

Az alapfajéhoz hasonló felépítésű.

Magja: az alapfajéhoz hasonló

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Chile, Valparaíso régió északi része, valamint Coquimbo régió
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: tengerparttól távolabbi, hegyvidéki területeken, néhány száz métertől kb. 1000 m tengerszint feletti magasságig. Köves, sziklás felszíneken él, hasonló körülmények között, mint az alapfaj.

Kultúrában tartás

Impozáns megjelenésű növény, rendezettebb tövisezettel, mint az alapfaj. Gondozása megegyezik azzal.

Fényigényes, a vegetációs időszakban több órás közvetlen napfényt igényel. Legjobb szabadban tartani, csapadéktól védve.

Talaja ásványi alapú, szerves anyagban szegény legyen. Humuszmentes közegben is nevelhető, ilyenkor időszakos tápoldatozás szükséges. A jó vízáteresztő képesség elengedhetetlen.

Télen teljesen szárazon, fagymentes helyen tartandó, rövid ideig enyhe fagyot elviselhet.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Az alapfajtól elsősorban rendezettebb, kevésbé kusza tövisezetével különbözik, valamint gyakran erősebb, sötétebb tövisek jellemzik.

Taxonómia és filogenetika

A Eriosyce senilis faj két elfogadott alfajának egyike (subsp. senilis és subsp. coimasensis).

Megjegyzés
Ez a leírás 2012-ben készült, ma a Korotkova Cactaceae Checklist (Caryophyllales.org) alapján a

Eriosyce senilis subsp. coimasensis >> Eriosyce coimasensis-ként önálló faj,
Eriosyce senilis subsp. senilis >> Eriosyce senilis -ként önálló faj.

Egyéb

Szaporítása magról viszonylag könnyű, ha a fiatal növényeket óvatosan öntözzük.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 463. kártya