Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca

Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Aizoaceae
Alcsalád	Ruschioideae
Nemzetség- csoport	Ruschieae
Nemzetség	Fenestraria
Faj	Fenestraria rhopalophylla
Alfaj	Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca

Fenestraria aurantiaca
Taxonómiai (heterotipikus) szinonima. Az érvényes leírást lásd itt: Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca
Rendszertani besorolás
Faj	Fenestraria aurantiaca

Tudományos név

• Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca (N.E. Brown) H.E.K. Hartmann (1982)
  elfogadott, érvényes név
• Fenestraria aurantiaca N.E. Brown (1927)
  szinonima név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév a latin fenestra (ablak) szóból ered, ami a levelek csúcsán található áttetsző ablakokra utal.
• Az aurantiaca alfaji jelző a latin aurantiacus szóból származik, melynek jelentése narancssárga, utalva a virágok jellegzetes színére. Nicholas Edward Brown 1927-ben még önálló fajként írta le, majd Heidrun Hartmann 1982-es revíziója során sorolta be a Fenestraria rhopalophylla alfajaként.

Típus

• Fenestraria aurantiaca Nicholas Edward Brown; gyűjtő: Max Schlechter, Namíbia, lüderitzi régió.
• Első leírása: Gardeners' Chronicle, ser. 3, 82: 263. (1927)
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hartmann Heidrun, 1982

Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca képgaléria

   Képek betöltése...

(forrás: Wikimedia Commons)

Szinonimák

• Fenestraria aurantiaca N.E. Brown (1927)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

Törpe növekedésű, csomósodó habitusú pozsgás növény. A szár rendkívül rövid, a föld alatt helyezkedik el. A levelek bunkó alakúak (rhopalophylla), 20-30 mm hosszúak, a csúcsukon kiszélesednek és lapítottak. A levelek felszínén nagy, áttetsző epidermisz-ablak (ablak) található, amely átengedi a fényt a mélyebben fekvő fotoszintetizáló szövetekhez. A növény nagy része a talajba süllyedve él (geofiton életmód). A gyökérzet húsos, raktározó jellegű.

Generatív test

Virág

A virág magányos, hosszú tőkocsányon emelkedik a levelek fölé, átmérője 30-50 mm. A színe az aranysárgától a mély narancssárgáig terjed.

• Takarólevelek: A csésze 5 cimpás. A párta számos, fényes aranysárga vagy narancssárga sziromlevél alkotja.
• Ivarlevelek: A porzószálak számosak, sárgák, a portokok sárgák. A termő alsó állású, a bibe száma 10-15 közötti, szálas alakú.

Termés

Sokrekeszű, nedvességre nyíló toktermés.

• Magja: Nagyon apró, világosbarna, sima felületű.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Endemikus alfaj a Dél-afrikai Köztársaság északnyugati részén (Namaqualand) és Namíbia déli partvidéki területein.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Homokos dűnéken és kavicsos síkságokon él a Namib-sivatag peremén. A ködös övezetben található, ahol a levegő páratartalma biztosítja a szükséges nedvességet. Geofiton módon a homokba süllyed, csak a levélcsúcsok ablakai látszanak ki.

Kultúrában tartás

A Fenestraria rhopalophylla subsp. aurantiaca népszerű a gyűjtők körében látványos virágai miatt. Nagyon jó vízelvezetésű, ásványi talajt igényel. Téli csapadékos területre való növény, ezért nyáron óvatos öntözést, télen pedig fagymentes, világos helyet igényel. Túlöntözésre a levelek könnyen megrepednek.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A törzsalakhoz, a Fenestraria rhopalophylla subsp. rhopalophylla-hoz képest a legfőbb különbség a virág színe (sárga/narancs, szemben a fehérrel) és a virágok mérete (nagyobb). Hasonlít a Frithia pulchra fajra, de a Fenestraria levelei simábbak és a virágai sárgák, míg a Frithia pulchra virága lila és levelei érdesebbek.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni molekuláris vizsgálatok megerősítették a nemzetség különállását a Ruschieae tribuson belül. Az alfaji felosztás a virágszín és a földrajzi elkülönülés (allopatria) alapján stabilnak tekinthető a korszerű rendszertanokban is.

Forrás

• Plants of the World Online (POWO)
• International Plant Names Index (IPNI)
• Llifle Encyclopedia of Succulents
• Hartmann, H.E.K.: Illustrated Handbook of Succulent Plants: Aizoaceae (2017)