Graptopetalum bellum

Graptopetalum bellum
Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Saxifragales
Család	Crassulaceae
Alcsalád	Sempervivoideae
Nemzetség- csoport	Sedeae
Alnemzetség-csoport	Sedinae
Nemzetség	Graptopetalum
Faj	Graptopetalum bellum

Tudományos név

• Graptopetalum bellum (Moran & J.Meyrán) DRHunt
  elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

• A nemzetségnév Graptopetalum latinosított ógörög eredetű, jelentése „festett szirmú”, a virág feltűnő színezetére utal.
• A fajnév bellum latin eredetű, jelentése „szép”, amely a növény látványos, kitárulkozó virágaira utal.

Típuspéldány

• Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: Alfred B. Lau, Mexikó, Sierra Obscura, 1972.
• Első leírása: Moran et Meyran, Cactaceas y Suculentas Mexicanas 4. 1974.
• Az aktuális nemzetségbe helyezte: D. Hunt, 1980.

Szinonimák

• Tacitus bellus Moran & J.Meyrán in Cact. Suc. Mex. 19: 77 (1974)

Alaktani, morfológiai jellemzők

Fotó: Papp László

Vegetatív test

Hajtás, szár

• Évelő, kis termetű pozsgás növény, rövid szárú, tőlevélrózsát képez.
• A rozetta magassága 1–4 cm, átmérője általában 4–12 cm, kedvező körülmények között akár 15 cm is lehet.

Levelek

• A levelek húsosak, széles lapátszerűek, csúcsuk rövid, 1–2 mm-es hegyben végződik.
• Színük szürkészöld, gyakran vöröses árnyalattal.
• Spirálisan rendeződnek, egymást 6–10 sorban fedik zsindelyszerűen.
• Az alsó levelek 12–25(30) mm hosszúak és 10–15 mm szélesek, a felső levelek fokozatosan kisebbek.

Fotó: Papp László

Generatív test

Virágzat

• Tavasszal fejlődő, alacsony virágzati tengely, amely egy rozettán rendszerint 2–3, ritkán több példányban jelenik meg.
• A virágzati tengely többszörösen villásan elágazik.
• Az alsó harmad gyakran bronzos elszíneződésű.
• Apró fellevelek találhatók rajta (3–4 mm hosszúak, kb. 1 mm szélesek).
• A bimbók ötélűek, hegyben végződők.

Virág

• A virágok felfelé állók, csillag alakúak, kb. 2 cm átmérőjűek.
• Lepellevelek: 5 darab, szabadon állók, lándzsás alakúak, kb. 10 mm hosszúak és 5 mm szélesek, középen sötétebb hosszanti sávval.
• Színük a rózsaszín és piros különböző árnyalatai, erős fényben halványodhat; ritkán fehér virágú alakok is előfordulnak.
• Ivarlevelek:
  • porzószálak száma 10, világos rózsaszínűek, kb. 10 mm hosszúak,
  • portokok 1–2 mm-esek, gömbölydedek, halványsárgák,
  • bibeszál jelen van,
  • bibe jól fejlett.
• A virágok öntermékenyülők.

Termés

• Többmagvú tüszőtermés.
• Magja: apró, barna színű, kb. 0,6 mm hosszú, 0,2–0,3 mm széles és vastag.

Elterjedés és élőhely

• Földrajzi elterjedés: Észak-Mexikó (Sierra Obscura), valamint az Egyesült Államokban Arizona állam.
• Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Hegyes, sziklás vidékeken él, gyenge minőségű, köves talajokon, erdőszéleken és cserjésekben. Félárnyékos környezetet kedvel. Társulásban gyakoriak különböző Echinocereus, Mammillaria és Echeveria fajok.

Kultúrában tartás

• Könnyen nevelhető pozsgás növény.
• Jó vízáteresztő, akár meszes talajban fejlődik a legszebben, humuszosabb közeg sem árt.
• Fényigényes, de a szűrt fényt, mozgó árnyékot kedveli.
• Nyáron mérsékelt, rendszeres öntözést igényel.
• Télen szárazon tartva jól tűri a 1–5 °C közötti hőmérsékletet.
• Tavasszal fokozatos öntözéssel indítható fejlődésnek.
• Szaporítása magról és levéldugványról egyaránt könnyű.
• Levéldugványozásnál a vágási felületet 10–14 napig szárítani kell.
• A levelek törékenyek, átültetéskor óvatosság szükséges.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

• Megjelenésében hasonlít az Echeveria és Sempervivum fajokra, de azoknál laposabb, szélesebb rozettát képez.
• Virágai feltűnően nagyok és élénk színűek a növény méretéhez képest.
• A Graptopetalum és Echeveria fajok között természetes hibridek gyakran előfordulnak.

Taxonómia és filogenetika

• A fajt eredetileg a Tacitus nemzetségbe sorolták monotipikus taxonként.
• Később morfológiai és fiziológiai vizsgálatok alapján visszakerült a Graptopetalum nemzetségbe (D. Hunt, 1980).
• A Crassulaceae család Echeverioideae alcsaládjába tartozik.

Egyéb

• A fajt Alfred B. Lau fedezte fel 1972-ben a Sierra Obscura területén.
• Természetes élőhelyén a közeli rokonság miatt könnyen hibridizálódik Echeveria fajokkal.

Szerzők

• Szöveg: Ficzere Miklós
• Kép: Papp László
• Lektorálta: Papp László

Forrás

• Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 23. kártya