Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium chacoense

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Gymnocalycium chacoense

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium chacoense
Google képek Bing képek

Tudományos név

  • Gymnocalycium chacoense Amerh., Gymnocalycium 12(4): 302. 1999. Sec. Kiesling & al. (2014)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, amely a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire utal.
  • A faji jelző, a chacoense, az elterjedési területére, a bolíviai Chaco régióra utal. A fajt Amerhauser Helmut osztrák botanikus írta le 1999-ben, miután felfedezték ezt az izolált populációt a Cerro San Miguel hegységben.

Típus

  • Gymnocalycium chacoense; Amerhauser Helmut, Bolívia, Santa Cruz, Prov. Chiquitos, Cerro San Miguel, 1997. (Holotípus: SZU)
  • Első leírása: Gymnocalycium 12(4): 303-306. (1999).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Az eredeti leírás már ebben a nemzetségben történt.
Gymnocalycium chacoense képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium chacoense szinonimái

  • Nincsenek szinonimák.

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás általában magányos, ellapult gömb alakú, színe sötétzöld, átmérője 5–8 cm, magassága 3–4 cm. Idővel a tövénél sarjadhat. A szár 10–12 széles, alacsony, lekerekített bordákra tagolódik, amelyeket sekély keresztirányú barázdák osztanak tompa szemölcsökre. Az areolák kerekdedek, sűrű, krémszínű nemezzel borítottak. A tövisek száma areolánként 7–9, sugárirányban elhelyezkedők, vékonyak, tűszerűek, sárgásfehérek vagy szürkék. A középtövis rendszerint 1–3, valamivel erősebb és hosszabb (10–20 mm), mint a peremtövis. A gyökérzet rostos.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4,5–5,5 cm hosszú. Színe tiszta fehér vagy nagyon halvány krémszínű, a torka halványzöld.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél hátoldalán zöldes sáv látható, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű.
  • Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.

Termés

A termés megnyúlt-ovális, éretten sötétzöld, pikkelyes.

  • Magja: A magja apró, fekete vagy sötétbarna, a Muscosemineum típusra jellemző finom szemcsézettséggel.

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: A faj endemikus Bolívia délkeleti részén, Santa Cruz megyében, kizárólag a Cerro San Miguel izolált sziklakiszögellésein fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Meredek gránitsziklákon, litofiton életmódot folytatva él kb. 700–800 m tengerszint feletti magasságban. A területet száraz trópusi éghajlat jellemzi, ahol a növények a sziklák repedéseiben felhalmozódott kevés humuszon élnek.

Kultúrában tartás

A Gymnocalycium chacoense gyűjtői ritkaság. Lassú növekedésű, nagyon jó vízelvezetésű, ásványi alapú talajt igényel. Mivel sziklás, izolált élőhelyről származik, érzékeny a túlöntözésre és a pangó vízre. Világos helyet kedvel, de a tűző naptól védeni kell. Télen hűvös (10–12 °C) és száraz környezetben teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

Közeli rokona a Gymnocalycium marsoneri-nek, de a Gymnocalycium chacoense kisebb termetű, tövisei vékonyabbak és sűrűbbek, virága pedig tiszta fehér. Izolált hegyvidéki élőhelye és litofiton jellege szintén megkülönbözteti a síksági Chaco-fajoktól.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások a fajt a Muscosemineum szekcióba sorolják. Molekuláris adatok alapján egy reliktum populációt képvisel, amely a Chaco-medence kiemelkedő szigethegyein (inselberg) maradt fent, elszigetelten a nemzetség többi tagjától.

Forrás