Ugrás a tartalomhoz

Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii

Innen: MKOE wiki
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii

Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén Eukaryota
Ország Plantae
Klád Angiospermae
Klád Eudicots
Klád Core Eudicots
Rend Caryophyllales
Család Cactaceae
Alcsalád Cactoideae
Nemzetség-
csoport
Cereeae
Alnemzetség-csoport Gymnocalyciinae
Nemzetség Gymnocalycium
Faj Gymnocalycium gibbosum
Alfaj Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii

Tudományos név

  • Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii (Koop ex H.Till) G.J.Charles in Cactaceae Syst. Init. 20: 18. 2005. Sec. Charles (2009)
    elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

  • A nemzetségnév a görög gymnos (meztelen) és kalyx (kehely/bimbó) szavak összetétele, utalva a kaktuszok virágbimbóinak csupasz, tövis és szőr nélküli pikkelyeire.
  • Az alfaji jelzőt, a borthii-t, a neves osztrák kaktuszkutató és gyűjtő, Borth Hans tiszteletére adta a leíró. A nevet ebben a rangban Charles Graham John publikálta 2005-ben, átsorolva Till Hans 1987-es eredeti fajleírását.

Típus

  • Gymnocalycium borthii; Borth Hans, Argentína, San Luis tartomány, Quines déli része, 1981.12.04., HT: WU.
  • Első leírása: Kakteen und andere Sukkulenten 38(8): 191. (1987).
  • Az aktuális nemzetségbe helyezte: Charles Graham John 2005.
Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii képgaléria

(forrás: Wikimedia Commons)

A(z) Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii szinonimái

  • Gymnocalycium borthii, − Gymnocalycium borthii
  • = Gymnocalycium striglianum subsp. aeneum
  • = Gymnocalycium borthii subsp. kokori
  • = Gymnocalycium borthii subsp. nogolense
  • = Gymnocalycium borthii var. viridis


Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár, levél, gyökér

A hajtás magányos, ellapult gömb vagy rövid oszlop alakú, szürkészöld, olajzöld vagy néha barnás árnyalatú, átmérője 5–10 cm. A szár 10–16 széles, tompa bordákra tagolódik, amelyeket harántirányú barázdák osztanak kifejezett, állszerűen kiugró szemölcsökre. Az areolák oválisak, fiatalon sűrűbb, fehéres vagy sárgás nemezzel borítottak. A tövisek száma areolánként 5–9, sugárirányban elhelyezkedők, kissé görbültek, színük kezdetben sötétbarna vagy szürkésbarna, később elszürkülnek. A középtövis általában egyetlen, vagy hiányzik, a peremtövis hossza 10–25 mm. A gyökérzet rostos, erősen elágazó.

Generatív test

Virág

A virág a csúcs közelében fejlődik, tölcsér alakú, 4,5–6 cm hosszú, színe fehéres vagy halvány krémszínű.

  • Takarólevelek: A lepellevél lándzsás, a külső lepellevél zöldes vagy barnás sávval díszített a külső oldalon, a belső lepellevél vagy sziromlevél selymes fényű, fehér.
  • Ivarlevelek: A porzószálak fehérek, a portokok sárgák; a termő alsó állású, a bibe 8–10 ágú, sárgásfehér.

Termés

A termés megnyúlt-ovális, éretten sötétzöld vagy kékeszöld, pikkelyekkel fedett.

  • Magja: A magja apró, barna vagy fekete, felülete finoman rücskös (Gymnocalycium-típus).

Elterjedés és élőhely

  • Földrajzi elterjedés: Az alfaj endemikus Argentína területén, főként San Luis tartomány északi részén, Quines és Lujan környékén fordul elő.
  • Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: Sziklás domboldalakon, köves gyepekben és cserjések szélén él 500 és 800 méter tengerszint feletti magasságban. Az éghajlat mérsékelten száraz, forró nyarakkal és hűvös, csapadékszegény telekkel.

Kultúrában tartás

A Gymnocalycium gibbosum subsp. borthii könnyen tartható növény. Jó vízelvezetésű, ásványi anyagokban gazdag talajt igényel. Tavasszal és nyáron rendszeres öntözést, valamint napos, de a déli perzselő hőtől némileg védett helyet kedvel. Télen hűvös (5–10 °C) és teljesen száraz körülmények között teleltethető.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A típusfajhoz, a Gymnocalycium gibbosum-hoz képest kisebb termetével, kevesebb és rövidebb töviseivel, valamint sötétebb, olajzöldebb testével különül el. Hasonlít a Gymnocalycium ochoterenae-re is, de a virágszerkezet és a magok morfológiája alapján jól elkülöníthető.

Taxonómia és filogenetika

A 2010 utáni filogenetikai kutatások megerősítették, hogy a taxon a Gymnocalycium gibbosum komplexum tagja. Bár korábban önálló fajként (Gymnocalycium borthii) írták le, a morfológiai folytonosság és a genetikai közelség miatt a modern rendszertan (példálul Charles Graham John revíziója) alfaji rangban kezeli a szélesebb értelemben vett Gymnocalycium gibbosum fajon belül.

Forrás