Gymnocalycium hossei

Gymnocalycium hossei
; Érvényes, elfogadott név.
Rendszertani besorolás
Domén	Eukaryota
Ország	Plantae
Klád	Angiospermae
Klád	Eudicots
Klád	Core Eudicots
Rend	Caryophyllales
Család	Cactaceae
Alcsalád	Cactoideae
Nemzetség-; csoport	Cereeae
Alnemzetség-csoport	Gymnocalyciinae
Nemzetség	Gymnocalycium
Faj	Gymnocalycium hossei

A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.

Tudományos név

Gymnocalycium hossei (Haage) A.Berger, Kakteen: 226, 341. 1929 sec. Charles 2009
elfogadott, érvényes név

A név eredete, etimológia

A nemzetségnév az ógörög „gymnos” = meztelen, csupasz és „calyx” = kehely szavakból származik, és a virágcső, a magház, valamint az alatta lévő rész szőrtelen, tövistelen mivoltára utal.
A fajnév Carl Curt Hosseus (1878–1950) német botanikus nevét viseli, aki Argentínában telepedett le, innen járt thaiföldi gyűjtőutakra 1912-ben, majd 1916 és 1946 között botanika professzor volt Córdobában.

Típuspéldány

Gyűjtő, hely, időpont, típuspéldány gyűjteményi helye: ---
Első leírása: F. Haage: Kakteen 226, 339 (1929).
Az aktuális nemzetségbe helyezte: Hill 1933

A(z) Gymnocalycium hossei szinonimái

≡ Echinocactus hossei
= Echinocactus mazanensis, ≡ Gymnocalycium mazanense
= Echinocactus mazanensis var. breviflorus, ≡ Gymnocalycium hossei var. breviflorum
= Gymnocalycium nidulans, ≡ Gymnocalycium hossei var. nidulans
= Gymnocalycium weissianum
= Gymnocalycium rhodantherum var. cinerascens
− Gymnocalycium weissianum var. atroroseum

Alaktani, morfológiai jellemzők

Vegetatív test

Hajtás, szár

Átmérője 13 cm, magassága 11 cm-t érhet el, a hajtás színe kékeszöld vagy barnászöld. A hajtáscsúcs enyhén benyomott, nem nagyon gyapjas, tövistelen.

Szemölcsök

14–17 db alacsony, lekerekített bordája függőleges lefutású, amelyeket vízszintes vagy ferde árkok tagolnak lekerekített sarkú dudorokra. Ezek az árkok olykor egészen rövidek, máskor megegyeznek a borda szélességével. A dudorokon feltűnő, állszerű képződmény figyelhető meg.

Areolák

Az ovális areolák 6–7 mm hosszúak, 3,5 mm szélesek, színük sárgásfehértől a barnáig változhat, de lehet szürkés is.

Tövisek

Középtövis: 1–2 db, de akár hiányozhat is; ha van, felfelé görbül
Peremtövis: általában 7–9 db, de lehet akár 5 is

Az összes tövis erős, merev, hajlott, egyedenként változatos méretű, hosszuk elérheti a 30 mm-t. A szomszédos areolák tövisei átfedik egymást. A fiatal tövisek barnák, később szürkék vagy rózsaszínűek lesznek, fekete heggyel.

Generatív test

Virág

Lepellevelek: a külső lepellevelek lapát alakúak, fehérek vagy rózsaszínűek, zöldes vagy barnás középcsíkkal. A belső lepellevelek hasonló alakúak, de kis hegyben végződnek, színük fehér vagy halvány rózsaszín, erősebb rózsaszínű középcsíkkal.

A hajtáscsúcson fejlődő virágok 45–60 mm hosszúak és 35–50 mm szélesek. A magház és a virágcső szürke, rózsaszín szegélyű, kerek pikkelyekkel fedett. A torok kárminvörös.

Ivarlevelek: porzószálak rózsaszínűek, a porzók lilák a sárga pollen alatt. A bibeszál zöldes, a bibe halványsárgás.

Termés

A kékeszöld termés rózsaszínű pikkelyekkel fedett, 3 cm hosszú, megérve vörös.

Magja: 1,1 × 0,9 mm-es, sötétbarna vagy fekete, enyhén ovális-gömbölyded, felszíne szemmel látható dudorokkal tagolt

A faj önsteril (allogám), két külön magból kelt egyed porozható össze a termésképződés eléréséhez.

Elterjedés és élőhely

Földrajzi elterjedés: Argentína, Córdoba és La Rioja tartományok; J. G. Lambert szerint La Rioja északkeleti részén és a Catamarca tartománnyal közös határvidéken
Élőhely, éghajlat, életmód, növénytársulás: a Sierra de Velasco és a Sierra de Mazán láncain, hegyoldalakon, sziklagyepekben, vulkanikus kőzetek sekély talaján, máskor fennsíkokon, erősen aprózódott (szinte homokszerű) gránit és andezit kőzetfelszíneken, csupasz sziklák között, gyakran Tephrocactus alexanderi egyedei között, nem ritkán alacsony cserjék némi árnyékában tenyészik

Kultúrában tartás

Viszonylag igénytelen növény, jó vízáteresztő, ásványi anyagokban dús talajban szépen fejlődik. Sok napfényt igényel, de az erős sugárzástól védjük. Hazájában is részben fűfélék, alacsony lombhullató cserjék némi árnyékában él. Télen szárazon, öntözés nélkül tartsuk, 8–12 °C-on, de mindenképpen fagypont felett. Irodalmi adatok szerint szárazon, rövid ideig jelentős fagyot is elvisel, de erről nincsenek tapasztalataim.

Megkülönböztető bélyegek, hasonló fajok

A faj nagyon változékony tövisezettségében és a virág színében. Ennek okán számos néven leírták, ezek közül a gyűjtemények jeltábláin még ma is olvashatók a Gymnocalycium mazanense és Gymnocalycium weissianum nevek, bár a mértékadó rendszerezők alfajként sem ismerik el őket.

Taxonómia és filogenetika

A Microsemineum alnemzetséghez tartozik.

Szerzők

Szöveg: Lukoczki Zoltán
Kép: Lukoczki Zoltán
Lektorálta és kiegészítette: Papp László

Forrás

Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete – Pozsgások 748. kártya